Ádám Mária:

Ádám (Rothmann) Emil tanár-karnagy-zeneszerző élete és munkássága

6. Az Országos Rabbiképző Intézet és a Goldmark Kórus

Nyugdíjba vonulása után, Scheiber Sándor professzor – a Rabbiképző Intézet akkori igazgatója – felkérte a Kántorképző Kar létrehozására.

/ A háború előtt és után – tudomásom szerint – volt kántorképzés a Rabbiképzőben, de tanár hiányában elég hamar megszűnt. Az 1960-as évekre már egyre kevesebb lett az előimádkozói feladatot ellátni tudók száma és a magyar zsidó hitélet komoly kántor hiánnyal küzdött. Ugyanakkor többen jelezték, hogy szeretnék elsajátítani a kántori feladatok ellátásához szükséges ismereteket./

Akadt más tennivaló is. Nemcsak a templomi kórusok száma volt kevés, hanem ezeknek színvonala - zenei szempontból - is igen alacsony volt. A közösség újra igényelte a zsidó zene megjelenését. A háború előtti években legfőképpen a zsidó színészek és művészek színpadról történt letiltása után pezsgő kulturális élet volt Budapesten. A háború után a cionista mozgalmak újra életet leheltek a zsidó közösségek zenei életébe, amelyet nagy csend követtett. Az 1950-es és 60-as években jellemző az volt, hogy a körzetek az ünnepek alkalmából – chanukakor vagy púrimkor – egy-egy rendezvényt tartottak. Ezekre, neves művészeket hívtak meg, akik áriákkal. operett dalokkal léptek fel és ezzel biztosították az alkalomhoz illő vidám hangulatot. Az idősebb generáció már–már elfeledte hogy a templomban elhangzó zsoltárokon kívül más – előadásokon hallható - zsidó zene is létezik. Az ifjúságnak pedig nem volt része zsidó komolyzenei hangversenyben.

A legjobban aggasztó magának zenei anyagnak az eltűnése volt. Az elpusztítottak magukkal vitték tudásukat, az életben maradottak nem énekeltek és nem adták tovább dalanyag ismereteiket. A kelet-európai – azon belül elsősorban a magyarországi – zsidó zeneirodalom megmentése, felelevenítése volt az elsődleges cél, amikor édesapám Scheiber professzor komoly támogatása mellett megalakította a Rabbiképző Intézet kórusát.

A Kántorképző Kar nem csupán arra jött létre, hogy felkeresve új, zeneileg tehetséges fiatalembereket, azokat a kántori ismeretekre megtanítsa, hanem más feladatot is felvállalt.

Ebben az időben a Rabbiképző létszáma jelentős volt. Scheiber professzorral egyetértésben minden rabbi növendék – énekhangtól és zenei vénától függetlenül – zenei képzésben is részt vett. Ennek célja az volt, hogy a leendő rabbik az előimádkozási feladatokat esztétikusan, hagyományos dallamok felhasználásával tudják ellátni.

A leendő rabbik a Szeminárium templomában tartottak szónoklatokat. Ezekben az esetekben tanítási céllal szerepelt az előadó készség fejlesztése is. A jó artikulációra, a helyes hangsúlyokra, a levegő megfelelő beosztására is figyelni kell a szószéken. Édesapámnak feladata volt a hallgatók ilyen irányú képzése is. Természetesen ez a tanítási módszer szakszerűség és hatásfok szempontjából nem hasonlítható össze azzal, ahogyan ez most történik a Zsidó Egyetemen, de mindenképpen fejlődést jelentett az előző időszakhoz képest, amikor az említett szempontok új elemként jelentek meg a rabbijelöltek oktatásában.

A Kántorképző indulásakor több olyan jelentkező volt, akik a kántorsághoz kellően képzett hanggal rendelkezett liturgiai tudással nem. Ezeknek tanulási idejük hosszabb lett, és nem csak édesapám tanította őket, hanem egyéb kiegészítő tantárgyat is hallgattak.

Tanultak aktív előimádkozók is a Kántorképzőben. Céljuk az volt, hogy a mindennapokban használt zenei anyagot szakmailag átfésülve azokat kitisztázzák és e mellett új dallamok tanulásával bővítsék ismereteiket. Ezek a hallgatók a Kántorképző elvégzése után magasabb színvonalon tudták ellátni a kántori feladatokat.

A tanításhoz ebben az időben oktatási célú kottaanyag nem állt rendelkezésre. Édesapám egy zenei gyűjteményt készített, mely a péntek esti, szombati istentiszteletek, valamint a legfontosabb ünnepek alapvető kántori dallamanyagát tartalmazza. (32.KÉP) Ebből tanultak a hallgatók és tudomásom szerint jelenleg is használják ezt az összeállítást. Technikailag igen kezdetleges módszertannal készült el e kötet. Édesapám pausz papírra írta le a kottákat, melyek savas eljárással kerültek sokszorosításra. Jelenleg néhány kötet létezik csak ebből a tankönyvből és most munkálkodunk azon, hogy korszerű eljárással újra elkészüljön.

Édesapám a Hegedűs Gyula utcai templom kórusát megkísérelte feléleszteni. Erre a templom akkori kántora Sándor (Blau) László (egykori debreceni tanítványa) kérte fel, akit nagyon nyomasztott a kórus állapota. Remélte, hogy megfelelő és hozzáértő kezekben újra éled a kar. Első lépésként – mint egykor a debreceni nagytemplomban – a kottatárat, valamint kórusműveket szedte rendben és tanította be újra. A múlt kísértette itt is, mert most sem volt ez könnyű feladat, hiszen a megszokott dallamokat kitisztázva újra kellett tanulni a szólamokat. Ezt követően új művek is megtanulásra kerültek és 1969. szeptemberében Ros Hasono alkalmából újra esztétikus, szép ünnepi kórusszámok hangzottak fel a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában. Ezt követően még tovább folytatta édesapám tevékenykedését itt, de a Kántorképzés megnövekedett feladatai miatt pár év múlva abba hagyta. (Nagy örömmel tapasztalom, hogy Klein Ervin főkántor úr munkássága eredményeként most is nagyon szépen éneklő kórus van ebben a zsinagógában, hiszem, hogy édesapámnak is tetszene!)

Scheiber Sándor azzal a kívánsággal fordult édesapámhoz, hogy a Szeminárium templomának istentiszteleteit nem kórus közreműködésével szeretné fényesebbé tenni, hanem a közösség éneklésével. A feladat tehát a közösségi éneklés meghonosítása volt. Ebben a szemináriumi hallgatók segítettek, akiknek helyük a templom hajójának elején a frigyszekrény mellett volt, így énekük inspirálóan hatott a gyülekezetre. Persze még egy-két egyéb lépésre is szükséges volt, de aránylag rövid idő alatt elérték, hogy péntek esténként a jelen lévők túlnyomó többsége felszabadultan énekelt. Ez a hangulat ma is jellemző a péntek estékre itt a Rabbiképző templomában.

Ebben a templomban az ünnepi estéken a frissen megalakult kórus énekel 1969. Ros Hasonója óta, és ugyancsak ez a kórus szerepel a rabbiavatásokon, az intézmény ünnepségein és kimagasló vendégek fogadása alkalmából.