Vissza a TUDOMÁNY-hoz

vallastud1.jpg (6027 bytes)

  

Dr Schőner Alfréd: A Dohány utcai zsinagóga


DOHÁNY UTCAI ZSINAGÓGA ÉS A KORABELI MAGYAR MŰVÉSZET.

 A magyar művészet az elnyomatás idején,1849 és 1867 között, a romantika korszaka. Ez az az idő, amikor az építészetben Pollack Mihály és Hild József már kevésbé tevékenykedik, és Feszl Frigyes, Hauser József és Gerster Károly neve kerül előtérbe. A szobrászatban Izsó Miklós, a festészetben Zichy Mihály, Than Mór, Wagner Sándor és elsősorban Madarász Viktor, valamint Székely Bertalan az, aki maradandót alkot.

A többi fejlett európai országhoz képest itthon a művészetnek nem volt elméleti irodalma. A holtpontról való elmozdulást jelentős mértékben a komoly hagyománnyal és múlttal rendelkező szépirodalom és zene segítette elő. Arany János balladái.

Tompa Mihály versei hatottak az értelmiség gondolkodására, s egyben formálták a közhangulatot. Ha szimbolikus formában, de mégis ébren tartották a negyvennyolcas eszméket. A nemzeti opera, a szimfonikus muzsika a magyar verbunkosokból merítette forrását, s ez alkotásra serkentette a képzőművészetet is.

Nemzeti művészetünk kezdete idején a XIX. sz. első évtizedeiben a polgári-világi építészet háttérbe szorította az egyházi építkezéseket. Ekkor pompában, méretben, egyszóval hatásában akarták túlszárnyalni az előző század alkotásait. A klasszicizmus e korszaka a letisztult formákat, a világos és egyértelmű belső-külső szerkezetet, az építészeti fegyelmezettséget hangsúlyozta. Az ókori példák alapján, ezeknek nyomában, szinte utánérzéssel fejlődik a magyar klasszicista építészet. A magyarországi zsinagóga-művészetben e stílusnak közismert megjelenési formája a Landherr András által épített, s 1843ban felszentelt óbudai zsinagóga.

E korszakot követően, a hazai kapitalizmus kibontakozásának idején "Arany János az elveszett nemzeti eposzokat akarta újrakölteni. Ugyanúgy szándékozták egyes művészeink a nemzeti díszítő formákat is újra feltalálni. A régészeti ismeretek fejletlensége miatt azonban ez a törekvés sok nehézségbe ütközött. Ezek hiányában sajátos nemzeti eklektika alakult ki, amely a »keleti« stílusokat, a bizánci, a mór és a román stílust akarta a magyar »vitézkötéssel« egységbe ötvözni".