
TEMPLOM
ÉPÍTÉSÉNEK ELŐTÖRTÉNETÉBŐL.
A XVIII. században a magyar zsidóság életében a
vezető szerepet két régi közösség, Óbuda és Pozsony tölti be. Az 1800-as években
azonban két generáció elég, hogy az elsőséget úgy demográfiai, mint
egzisztenciális helyzet és kulturáltság tekintetében Pest vegye át.
Első adatunk a Pestről származó Saul-ról
van, aki egy budai, hasonló személynevű hittestvérével együtt, Székesfehérváron
telepszik meg és itt a helyi káptalan IV. Béla kiváltságlevelének hitelesítésére
kéri. Pesten a török hódoltság idején is találunk zsidókat, azonban 1686-tól
kezdve, mintegy 100 esztendőn keresztül még nyomuk sincs. A történettudomány ezt
azzal indokolja, hogy a szabad királyi városok féltek a zsidók kereskedelmi és ipari
konkurenciájától.
Pest városában, az 1727-ben tartott zsidó összeírás
jegyzőkönyve így fogalmaz a városról:
" . . . sőt még azt se
tűrjük, hogy itt bárki is megháljon, kivéve szükség esetén, vagy ha éjszaka
rájuk tör, vagy a királyi táblánál elintéznivalójuk akad. "
A város a XVIII. század utolsó harmadáig zsidókat nem
hajlandó befogadni. Azonban 1783. március 31-én II. József császári rendelete
megszünteti e - hivatalból is érvényben levő - előítéletet. Letelepedésük immár
megengedetté vált a sz. k. városokban, a kivételt csak a bányavárosok jelentették.
Így kerültek a zsidók Pestre, elsősorban a Terézvárosba és a Belvárosba. A
hivatalos összeírásból tudjuk, hogy 1787-ben tizennégy ún. "megtűrt" és
114 "telepes" élt a Duna baloldalán.Ugyanebben az évben már első imaházuk
is megalakult a mai Király utcában, a Hausler-féle majorságban.
1826-ban felavatták a bécsi hitközség reprezentatív zsinagógáját. A pesti zsidók
közül többen jártak a császári fővárosban és az ottani zsidó templom mély
benyomást tett rájuk. Ennek hatására vezetik be a megreformált istentiszteletet a
Király utcában, a "Fehérlúd" házban levő templomban. Ezt cultustempel-nek
nevezték el, ahol kórus kíséretében, tehát módosított formában tartották a
szertartást. Ez azért fontos, mert innen már egyenes az út a Dohány utcai zsinagóga
liberalizált, és meghatározó módon modernizált istentiszteleti rendjéhez, amely
olyan épületben történt, amely külső és belső megjelenési formájában
stílusteremtő erővel bírt.
A zsinagógaépítés előzményéről 1901-ben
megjelent, Tenczer-díjjal jutalmazott pályaművében így ír Büchler Sándor:
"A telek, melyen a hatalmas és
díszes voltával imponáló templom felépült, báró Baldácsy Antalnak képezte valaha
tulajdonát. A rajta levő házat a hozzá tartozó kerttel a báró 1837 május 14-én
harminczkét esztendőre adta bérbe a hitközségnek, mely ugyanekkor 47.000 pengő
forintot és 50. cs. kit. aranyat tábláztatott rá. A zsidók örök áron szerették
volna megvásárolni, de ennek meggátlója az volt, hogy egyes sz. kit. városokban,
köztük Pesten, a zsidók ebben az időben tulajdonilag még nem szerezhettek
ingatlanokat. A pestiek szigora következtében bérházakban, nagy költség fejében
kellett vallási és culturális intézményeiket elhelyezni. Hiába folyamodtak1812-ben,
hogy engedtessék meg nekik zsinagóga, iskola építésére szolgáló terület
megvásárlása, kérésüket elutasították. Hasonló próbálkozásuk 1825-ben
ugyancsak sikertelenül járt."
Világi és vallási vezetőkből álló
testület 1845-ben döntötte el a templomépítést. Az az elv vezérelte őket, hogy e
helyen olyan zsinagóga álljon, mely tiszteletben tartja a tradíciókat, de otthont ad a
liberalizációs törekvéseknek is. Az istentiszteleteket ünnepélyessé kívánták
tenni, orgona és énekkar alkalmazásával.
A kiírt pályázatra Hild József klasszicista, Feszl
Frigyes bizánci stílusú épülettel jelentkezett.
Végül Ludwig Förster mór stílusú
épülettervét fogadták el. Förster 1797. október 8-án Bayreuthban született és
1863. február 14-én Gleichenbergben halt meg. E német építész tanított a bécsi
Akadémián. Munkásságát az eklektika iránti szeretet határozta meg, de sokat tanult
az olasz reneszánsz formanyelvéből is. Bécsben ő tervezte a zsinagógát, a Ringet
és több bécsi középületet. Magyarországon nevéhez fűződik a miskolci zsinagóga
tervezése.
A zsinagóga építéséhez 1854. július 30-án fogtak
hozzá azzal, hogy az e helyen álló, s korábban funkcionáló épületeket
lebontották. Amikor Förster az építkezésektől távol volt, a munkálatokat
Wechselmann Ignác vezette. 1859. szeptember 6-án a zsidó nagyünnepek előtt ünnepi
külsőségek közepette felavatták a templomot.
A zsinagógában a rendszeres istentiszteleteken
kívül, több kiemelkedő eseményre is sor került. 1860. december 20-án
"zsidó-magyar testvéresülés" ünnepséget tartottak, melyen államférfiak,
tudósok, írók, művészek jelentek meg, s ekkor első ízben felhangzott zsidó
templomban a Szózat.
1861. április 8-án Széchenyi
Istvánért,1894-ben Kossuth Lajosért tartottak ünnepi megemlékezést. Tragikus
események színhelye is volt a templom. A Tanácsköztársaság bukása után nem sokkal
bombamerényletet előztek meg. Azonban 1931. április 3-án már revolveres gyilkosság
színhelye volt a "Dohány". 1938. február 3-án három kézigránátot dobtak
a templomból kijövő hívek közé. A háború tobzódásának közepén,1944-ben mégis
emberek ezreinek adott menedéket az imádság hajléka.

|