7. Munkásságának utóélete
Édesapám 20
éves korától mondható aktív karmesternek, így munkásságát 62 évben
számolhatjuk, ami egy igen szép szám. Ha értékelni szeretnénk életútját, úgy
külön kellene választani a pedagógusi, a karvezetői és a zeneszerzői
tevékenységét. Valójában e három az Ő életében teljesen összefonódott.
Tanítványai kórus tagok voltak és a kórus tagokból tanítványok, majd kántorok
lettek. A kórus inspirálta zeneszerzői munkára és szerzeményeit kórusai, zenekarai
és kántorai mutatták be. A templomi zene művelése éltette zeneszerzői ambícióit,
ugyanakkor a jiddis és chaszid népzenei gyűjtések, majd ezek feldolgozása jelent meg
a zsinagógákban, a Dalárdában és iskolában is.
Egyenként véve sorba
tevékenységei területeit, elsőként a pedagógus jut eszünkbe.
“Tanár úrnak” szólították
legtöbben hosszú élete során. Ő valóban pedagógus volt, aki igen jó érzékkel
bánt a tanítványokkal akár gyerekek, akár felnőttek voltak. Kellő empátiával
fordult mindenkihez. Pedagógusi pályájának elismertségét (kitüntetésein kívül) a
szakmai újságokban megjelenő tanulmányok, cikkek és számtalan – jelenleg is
élvonalban működő – énektanár és karmester tanúsítja, akik tanítványának
vallják magukat.
Karmesteri munkássága sokak által ismert annak ellenére, hogy a kórusok
természetüknél fogva véges életűek. A debreceni évek sokrétű
kórustevékenységéről csak a beszámolók és egy-két plakát tanúskodik. E korszak
tagságának túlnyomó többségét elpusztította II. világháború, de a túlélők is
lassanként eltávoznak közülünk.
Ma csak a Goldmark Kórus az egyetlen olyan
közösség mely jelenleg is él és őrzi munkásságát.
/A háború utáni
számtalan kórus tagjai közül közöttünk énekelt a Goldmark Kórus egyik alapító
tagja Kósa Sándor, aki 1947-től édesapám minden kórusában ott volt. Ilyen
“kitartó” dalos sajnos már nem sok van, de egy-egy kórusából idézhetők még
szemtanúk. /
Zeneszerzőként igen sokat
és jelentőset alkotott, de ez az a terület, melyre a legjobban rányomta bélyegét az
a kor melyben élt. A kezdőévek munkásságát elmosta a háború. A gödörbe
betemetett kottákkal igen sok dallam és zeneszerzői műhelymunka lett az enyészeté.
Ezt a veszteséget enyhítette részben az emlékezet, de egészében soha nem lehetett
pótolni a teljesen elveszetteket.
A 20 évi kényszer hallgatás is kiesett idő volt zeneszerzői munkássága
szempontjából, melyet az utolsó 17 termékeny év sem tudott pótolni. A Goldmark
Kórusnak betanított a művek megmaradtak nem csak kottában rögzítetten, de előadási
stílusában is. A kórus az általa elképzelt módon énekli az Ő instrukciói szerint
életre hívott műveket és a szólistáink is őrzik tanítását.
A Kántorképző 70-80-as éveinek hallgatói lettek jelenlegi hitéletünk
kimagasló és meghatározó tagjai. A rabbijaink soraiban tisztelhetjük őket és
többeket hallhatunk templomainkban előimádkozóként, kántoronként, valamint előadó
művészként a színpadon. Találhatunk közöttük kórus építőt és olyat, aki
tovább folytatja a jelenlegi kántorképzésben a tanítást.
A Goldmark
Kórus életre hívása és első 17 éve arra elég volt, hogy munkásságának
eredményeként tartós alapok jöjjenek létre zenei és kórustechnikai szempontból.
Ez mind nem lett volna elegendő, ha a
kórus szellemiségét nem alakítja ki. Az alapító tagok tanúsíthatják milyen
sokszor és sokat beszélt édesapám az “ügyről” amelyért a kórus létre jött
és tevékenykedésének fontosságát meghatározta. A zsidó közösségben, az 1970-es
években megjelent kórus munkáságát küldetésként fogta fel. Ahogyan az előzőkben
mondottam: a magyarországi zsidó zeneirodalom megmentése, felelevenítése volt az
elsődleges cél, ugyanakkor feladatnak tekintette a közösség kulturális életének
felpezsdítését és zenei értékekkel történő megtöltését.
Ebben a szellemben munkálkodunk továbbra
is (38.KÉP) és megpróbáljuk bele plántálni az új nemzedékbe az alapítók
gondolatait, hitét és elszántságát.
 A megváltozott társadalmi és anyagi
körülmények lehetővé tették számunkra, hogy műveit és karmester-pedagógusi
tevékenysége eredményét rögzítsük korunk és az utókor számára. Eddig megjelent
4 CD repertoárja kapcsolódik az 1974-ben kiadott – és még általa vezényelt kórus
– zenei anyagához. (37. KÉP)
Jelenleg dolgozunk a kórus kották számítógépes rögzítésén és dédelgetett
álmunk, hogy – mint már említettem - a kántor-képzéshez használt kézikönyvét
is tankönyv formájában megjelentethessük.
BEFEJEZÉS (39.KÉP)
Végezetül csak egy gondolatot
szeretnék elmondani édesapám emberi jellemzőjeként. Temetésekor az egyik –
igen kedves – tanítványa mondotta a következőket:
“Ádám Emilt, akik tanítványként
tisztelhették olyan embernek ismerték, akinek az életében a legfontosabb dolog a
nevelés, tanítás és a zenei ismeretek átadása, a Goldmark Kórus tagjaként olyan
karmesterrel találkoztunk, akinek a nap 24 órájában a gondolatai a kórus körül
forognak, közelebbi kapcsolatba kerülve tanár úrral - mint magánemberrel - úgy
érezhettük, hogy szívvel-lélekkel segítve minket, mindenkor rendelkezésünkre
áll.”
Én a gyermeke voltam és úgy ismertem
Őt, mint akinek a legfontosabb a családunk.
Édesapám az élet minden területén a
maximumot igyekezett nyújtani. Teljes odaadással és hittel végezte munkáját és
egész lénye sugározta ezt a hitet.
Meggyőződésem, hogy élete és
munkássága nem múlt el nyomtalanul:
bennünk élve és dallamait énekelve
hatni fog gyermekeinkre és unokáinkra.
|
