Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Művelődés- és Kultúratörténeti Tanszéke a 2020/2021. tanév tavaszi félévében előadás-sorozatot indított Történelem home office-ban – A zsidó múlt online terei címmel, amelyet Gábor György tanszékvezető fontos és szép beszéde nyitott meg múlt csütörtökön, február 18-án, az első alkalmat felvezetve. A beszédet teljes egészében közöljük.
Történelem home office-ban
A zsidó múlt online terei
megnyitó
Tisztelt előadóink, kedves vendégeink!
Szeretettel köszöntöm mindannyiukat az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Művelődés- és Kultúratörténeti Tanszékének nevében.
Megkockáztatom, valamennyiünk nevében elmondható, hogy egy komoly, embert próbáló év áll mögöttünk. A világjárvány miatt mindannyian kénytelenek voltunk mindennapi munkánk során új stratégiákat kialakítani az oktatásban, oktatók és hallgatók, a diplomamunkájukat készítők vagy éppen a megszokott tudományos kutatómunkájukat végzők egyaránt. A familiáris és többségünknek második otthonunkul szolgáló könyvtárak, levéltárak kapui bezárultak. Hogyan tovább, mi a teendő? Számunkra a home office pandémia nélkül is rutinná vált dolog, az íróasztal rendetlen meghittsége, ám a nélkülözhetetlen könyvek egyik napról a másikra elérhetetlenekké váltak. Sok-sok elképzelést, hasznos gondolatot és innovatív ötletet követően – talán nem tapintatlanság, ha elárulom –, a legjobb gondolattal a legfiatalabb kollégánk, Vörös Kata állt elő, aki maga is megszenvedte doktorandaként és fiatal oktatóként egy személyben a sokszor már-már elviselhetetlennek tűnő állapotokat. Az ő fejéből pattant ki az ötlet, úgyszólván teljes vértezetében, amit most – mindnyájunk nagy örömére – útjára indítunk. A kérdés az volt, hogyan lehet a történelmet, vagyis a már nem létező múltat, az egyszer volt univerzumát könyvtárak és levéltárak híján a Home office világába elhozni, abba beemelni? A válasz fiatal kolléganőnk számára magától értetődő volt: aranybányának számító és az online térben elérhető archívumok dokumentációs gyűjteményeinek, hanganyagainak, fotók és filmek forrásértékű tárházának kell utat biztosítani, hogy a virtuális térben a számítógépeink monitorjain megjeleníthetőkké váljanak.
Mindez ugyanakkor teljesen egybevág a korszerű történettudományról vallott elképzelésünkkel, amely szerint a történésznek, a múlt búvárjának a hagyományos és megszokott forrásai mellett tudomást kell vennie azokról az új forrásokról – a forráskritikáról, mint a történészi munka legfontosabb eszközéről természetesen itt sem megfeledkezve –, amelyek az oral history alkalmazta személyes tanúságtételeivel és vallomásaival, a múlt képi vagy filmes megjelenítésével érzékivé teszik a históriát: közelebb hozzák és személyesebbé teszik az elmúlt időt. A történelem ugyanis nem puszta fogalomtár, nem évszámok, számsorok és mennyiségek egymásutánja, hanem mindenekelőtt hús-vér emberek tetteinek, cselekedeteinek, gondolatainak, vágyainak, álmainak, reményeinek és csalódásainak története. Vagyis a történelmet emberek lakták, ilyenek meg olyanok, de hogy milyenek valójában, ahhoz ők maguk, azaz a róluk alkotott, őket – a szó legszorosabb értelmében – megörökítő fotók és felvételek, avagy az ő hangjukat és mondataikat megőrző hangszalagok vagy digitális felvételek engednek közelebb.
Az élet és a pandémia nagy paradoxona, hogy a karantén kényszere fel- és megerősítette bennünk a korszerű történelmi látásmód igényét és szükségét, s ezért vágtunk bele ennek a sorozatnak a megszervezésébe. Hallatlanul nagy örömünkre szolgált, hogy valamennyi felkért intézmény, azok munkatársai és kutatói kivétel nélkül az első hívó szóra igent mondtak, amit ezúton is hálás szívvel köszönünk!
Mindenkinek tartalmas és hasznos időtöltést kívánok, egyúttal felkérem Dési János szerkesztő-újságíró barátunkat, aki egyébként maga is végzett a világ különböző helyein a zsidóság XX. századi múltjával kapcsolatos adatgyűjtést, a beszélgetések moderálására.
Meghívott előadóink munkájáért előre is hálás vagyok! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Gábor György
tanszékvezető egyetemi tanár