Tavaly november végén az említett városok zsidó helyszíneit látogatták meg az egyházi/felekezeti közösségszervező szakos hallgatók.
Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem egyházi/felekezeti közösségszervező szakos hallgatói ebben a félévben 2019. november 24-25-én tanulmányi kiránduláson vettek részt, melyen mindhárom évfolyam képviseltette magát. Ezúttal Szeged, Szabadka és Makó városaiba látogattunk el, ahol a helyi zsidó közösségek történetét, kulturális örökségeit ismerhettük meg, kiváló idegenvezetők segítségével.
Első állomásunk Szabadka volt, ahol a Jakab Dezső és Komor Marcell tervei alapján épült szabadkai zsinagógánál Halbrohr Tamás volt hitközségi elnök fogadott minket és tolmácsolta a hitközség üdvözletét. (Külön köszönet Banjanin Branka-nak a szervezésért és a vendéglátásért.) Meghallgathattuk a szabadkai és újvidéki zsidóság, valamint a szabadkai zsinagóga történetét, igen élvezetes, egyéni stílusban előadva. Mesélt arról, hogy milyen örömmel fogadták a szintén ekkoriban épülő szegedi zsinagóga vesztes pályázatát, ezt a gyönyörű szecessziós épületet. Hallottunk a zsidóság és a helyi keresztények viszonyáról, továbbá Halbrohr Tamás megemlékezett azokról az elhurcolt, „elfeledett” zsidókról is, akik az asszimiláció jegyében, vagy egyéb okokból kikeresztelkedtek, mégis deportálták őket („1944 májusában már mintegy 6000 zsidó volt Szabadkán. A 6000 zsidóból mintegy 6700-at deportáltak.”). Az elhurcoltak közül alig több mint 1000 fő tért vissza.
A zsinagóga kívülről és belülről is lenyűgöző, a Róth Miksa műhelyében készült üvegablakok lélegzetelállítóak és hihetetlen, egyedi hangulatot adnak az épület belsejének. Sajnos a II. világháború után kihasználatlanság miatt odáig romlott az épület állapota, hogy egy ideig a világ egyik legveszélyeztetettebb zsinagógája volt. 2014 és 2018 között nem is volt látogatható, ám a magyar kormány segítségével felújították, és ma már ismét megtekinthető, használható. A zsinagóga megismerését követően Homolya Levente helyi idegenvezető vezetésével kiadós sétát tettünk Szabadkán, megnéztük Kosztolányi Dezső két, egymással szemben álló szobrát, illetve a gimnáziumot, ahonnan a költőt iskolaigazgató édesapja magázva csapta ki. Meglátogattuk a szabadkai városházát, amit – csakúgy, mint a zsinagógát – Jakab Dezső és Komor Marcell tervei alapján építettek. Körbejártuk a belvárost, és megnéztük a korábban zsidó kötődésű épületeket, valamint megtudtuk, hogy az Orient Expressz is érintette a várost az 1930-1939 közötti időszakban.
Másnap Makóra látogattunk és már az utazás során hallhattuk Urbancsok Zsoltot, a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár főlevéltárosát, aki végig kalauzolt a településen. Makó városába érve, a település egyetlen fennmaradt zsinagógáját látogattuk meg először, amely a Vorhand rabbi téren található. Urbancsok Zsolt előadásából megtudtuk, hogy az ortodox zsinagóga 1895-ben épült, romantikus stílusban. Eleinte csak egykarzatú volt, de ahogy gyarapodott a közösség lélekszáma, kibővítették kétkarzatúra, mely utóbbi pótlás az épület belső összhangjában érzékelhető. A II. világháború során rengeteg zsidót deportáltak Makóról, akik soha nem tértek vissza, ezáltal a zsinagóga sorsa is megpecsételődött, olyannyira hogy az 1990-es évekre életveszélyes állapotba került. Helyreállítása 2002-re fejeződött be az akkori magyar kormánynak és a Mazsihisznek köszönhetően, melynek eredményét mi magunk is megcsodálhattunk.
Ezután körbevezettek bennünket a zsinagóga körüli utcákban, az egykori zsidónegyedben, ahol még máig állnak egyes régi családi házak. A II. világháború előtt a századforduló idejében Makó nagy kereskedővárosnak számított a Monarchiában – „a magyar fővárosnak” is nevezték –, ahol kiemelkedő exportcikknek számított a hagyma, amelyben a zsidó kereskedők monopóliumot élveztek. A hagyma tárolására használt egyes épületek még máig fennmaradtak, melyeket megcsodálhattunk és megfigyelhettük a házakon lévő egyedi megoldású szellőzőnyílásokat.
Az előadás legmegrázóbb pillanata az volt, amikor ugyanazon az úton haladtunk, ahol a háború idején több ezer zsidó vonult, hogy eltemesse nagy becsben tartott egykori rabbiját. A menetet azonban az akkori hatalom katonái, csendőrei nem engedte ki a gettóból, csak tíz férfi vihette el az elhunyt rabbit a temetőig. Makó volt az egyetlen település, ahol a gettót, nem fallal vették körül, hanem csendőri felügyelettel az utcákat zárták le. A kirándulás utáni beszélgetések alkalmával többen is megfogalmazták, hogy ahogyan ott álltunk az út végén, képzeletben előttünk volt a tömeg és hallottuk a sírást, érzékeltük a borzalmasan keserű érzést, ami akkor átjárta a környéket, olyannyira, hogy talán a mai napig érezhető. Ha már a történelem a közösség kihalását eredményezte Makón, mi őrizzük tovább lelkünkben, szellemiségét soha el nem feledve.
Kirándulásunk utolsó állomásaként Szegedre látogattunk el. Délre érkeztünk meg, első utunk a szegedi zsidó temetőbe vezetett, ahol Ábrahám Vera várt bennünket. Nagyon részletes előadást hallgattunk meg a temetőről, mely 1868 óta áll jelenlegi helyén. A közel 56 ezer négyzetméteren több mint 5300 sírhely található, a legrégebbiek kétszáz évesek. Láttuk többek közt Löw Lipót és fia Immanuel, valamint Pick Mária sírját is, de itt nyugszik Kulinyi Zsigmond történész és Heller Ödön festőművész is. Mind közül az egyik legpompásabb Löw Lipót egykori főrabbi görög oszloprendes sírja. A temető elég elhanyagolt, a hozzátartozók többnyire más földrészeken élnek, vagy maguk is meghaltak már. A ravatalozó, amelyet cinteremnek neveznek, egyidős az új zsinagógával, szintén Baumhorn Lipót műve. Az épülettől nem messze fekszik az első világháborúban elesettek nyughelye és a holokauszt-emlékmű. Utóbbit „szappanos sírnak” is nevezik, mert a megrongált tórák és kegytárgyak mellett egy olyan szappant is elástak ide, amely haláltáborokban elpusztított zsidókból készült.
Buk István, a szegedi hitközség elnöke már utunk elején csatlakozott hozzánk és végigjárta velünk a különböző helyszíneket. Ő kalauzolt minket a Hitközség épületébe, ahol kóser ebéddel várták a csapatot. Buk István szívélyesen köszöntötte a hallgatókat és kísérőiket. A díszteremben terítettek nekünk, amely őszi és téli időszakban imatermi szerepet tölt be és rengeteg rendezvény méltó színhelye.
A fantasztikus vendéglátás után a Baumhorn Lipót által tervezett gyönyörű zsinagógát tekintettük meg, melyet kívül-belül pazar módon felújítottak. A hatalmas épületen a mór-szecessziós stíluson kívül bizánci hatás is megjelenik. Belül az orgona feletti bordás kiképzés a gótikát, a karzattartó oszlopok a román stílust juttathatja eszünkbe. A zsinagógában csodaszép kupola látható, amely a világot szimbolizálja. A templombelső díszítésében kiemelt szerepe volt Löw Immanuel akkori főrabbinak, aki tanácsaival segítette az építészt, az oltárfal bibliai motívumainak, a falak és ablakok díszítésének megválasztásában. Az ólomüvegablakok Róth Miksa alkotásai és a zsinagógai év eseményeit örökítik meg, a hétköznapokról, a szombatról és valamennyi zsidó ünnepről megemlékezve, azokat jelképezve.
Frauhammer Krisztinával a zsinagóga kertjében találkoztunk, aki tovább kalauzolt minket. A délután hátralévő részében a város történetét, kulturális örökségeit ismerhettük meg. Jó hangulatú séta után alaposan elfáradva zártuk le ezt a csodálatos két napot.
Köszönet jár a kedves fogadtatásért elnök úrnak, kísérőinknek az érdekes, tartalmas idegenvezetésért.
A beszámolót készítették:
Suhajda Attila
egyházi/felekezeti közösségszervező szak, I. évfolyam
Fábián István
egyházi/felekezeti közösségszervező szak, II. évfolyam
Tarsolyné Szilas Andrea
egyházi/felekezeti közösségszervező szak, III. évfolyam
Nyitókép: A szegedi Új zsinagóga 2018 augusztusában (Földi Bence / OR-ZSE)