Elhangzott Debrecen és határon túli testvérhitközségei V. Nemzetközi
Tanácskozásán, melynek címe: "A remény él..." volt. (Debrecen, 2003.
május 23-25.)
Amikor eljön a számadás ideje, az ember visszatekint, honnan indult és eljutott-e oda,
amit célnak nevezett.
A mi Debreceni zsidóságunk messziről indult. Gyökereink Hajdúsámsonból erednek az
1736. esztendőtől, amikor Jakobovits Jakab feleségével és négy gyerekével e helyen
megtelepedett. Az itteni zsidóknak 1774-ben már Hitközségük volt. Debrecen városa az
1840. évi XXIX törvénnyel teremtette meg a zsidók betelepedésének lehetőségét.
Az első zsidók akik a letelepedést megkapták Lefkovics Mózes, Steinfel Mihály, Áron
Ábrahám, Katz Henrik, Fischer József, Spitzer József és fia, Klein Ignác, Singer
Ábrehám, Schenk Jakab, Katz Gergely, Eisenberger Móricz voltak.
A város a maga cívis nyitottságával hamar megbarátkozott a zsidókkal, ezt mutatja az
is, hogy Szűcs István Debrecen város történetéről írt több kötetes munkájában
olvashatjuk - a debreceni magyarság az 1848-as forradalmi napok izgatott légkörében
zavartalanul fenntartotta a jóviszonyt a zsidókkal. Amikor a zsidók
egyenjogúsításának parlamenti vitája idején mesterségesen szított antiszemita
tüntetések zajlottak le az országban, Debrecenben ennek semmi jele nem mutatkozott.
Poroszlay Frigyes főbíró örömmel állapította meg 1848-ban, hogy Debrecen békés
szándékú lakosai közt nincs vallási villongás, a hazafias zsidók minden ellenkezés
nélkül tagjai lehettek a nemzetőrségnek. 1852-ben megalakult Debrecen történetében
először a Debreceni Zsidó Hitközség. A zsidók ingatlan vásárlását 1863-tól
tette lehetővé a város.
Az első nagyobb zsinagóga a Szent Anna utcán nyílt 1865-ben Zicherman Ignác
eredetileg nyilvános fürdőnek és mulatónak épült házában. Ma már az emléke áll
csak. Helyén a római katolikus Svetits gimnázium áll.
Az 1869-ben feljegyzett 1.910 zsidó a város 46.116 fős lakosságának 4,16 %-át tette
ki.
Ebben az időben az Alföldön csak Szegeden élt több zsidó 5,16 %.
A kiegyezés után a zsidóság életében jelentős változás állt be. Budapesten
1869-ben kongresszust tartottak melyen külön vált az ortodox és a neológ irányzat. A
zsidóság egy része egyik irányzathoz sem csatlakozott. Ők voltak a Status Quó Ante,
s a Debreceniek többsége is hozzájuk csatlakozott. Mellettük létezett 1882-től az
Ortodox irányzat is. Az első nagy Status quó zsinagóga 1895-ben épült az állomás
mellett a korabeli Deák téren. Az impozáns épületet a Bécsi Gertner Jakab tervezte.
Avatásán, melyet a Milleneumi ünnepségekkel kapcsoltak össze, részt vett a korabeli
református püspök Hegymegi Kiss Áron is.
A mai hitközségi székház 1904-ben épült. 1909-ben épült a mai álló Kápolnási
utcai un. Kis Status quó templom és a polgári leányiskola épülete. Első igazgatója
Kardos Albert és meg kell említeni az alapító elnök Dr. Balkány Miklós nevét is.
Második ismert igazgatója Dr. Vág Sándor lett. Ekkor már állt az elemi iskola a
Simonffy utcán melyet Bernfeld Jónás főrabbi és Dr. Sheer Benő hitközségi elnök
avatott. Az ortodox közösség imaházát, a Pásti utcait 1893-ban adták át mely hála
az örökkévalónak az idén újra régi fényében pompázik. A közösség elemi
iskoláját 1901-ben avatták. Az 1924-25-ös tanévben kezdte el munkáját a Debreceni
Zsidó Gimnázium, melynek jelmondata "Ősi hittel, rendíthetetlen magyar
hűséggel" mindent kifejez. Alapítója a polgári iskolától átjőve a rabbi
ősökkel rendelkező Dr. Kardos Albert a Debreceni Csokonai kör alapítója a
Református Főgimnázium végzett diákja, aki elsőként volt, mint zsidó, állami
iskolai igazgató. A kiváló tudós tanítványa volt Tóth Árpád a nagy költő, aki
háláját a "köszönöm" c. Versében rója le.
- Él és eszmél még a halk kert,
- Győzve súlyos őszökön
- Hadd írom a Kardos Albert
- Szép könyvébe: köszönöm.
A Debreceni szellemi élet kimagasló
egyénisége volt. A tanárok olyan kiemelkedő személyiségek voltak, mint Kardos
László műbíráló, aki 1938-ban Baumgarten díjas lett, Kardos Pál
irodalomtörténész, Haász Imre a Révai lexikon társszerzője, Kárpáti Károly első
birkózó olimpiai bajnokunk, Grosz Ezra Ernő és Menheim Mór az első héber-magyar
szótár társszerzői, Bence László Racine fordítója voltak.
"Olyan legyen néktek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha
közületek való bennszülött volna, és szeressed azt, mint magadat, mert jövevények
voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek" (Mózes)
Ahol befogadás van, ahol a béke és a megértés uralkodik ott a fejlődés sem maradhat
el. A zsidóság gyarapodva és sokasodva meghatározó és kiemelkedő szerepet vállalt
Debrecen polgárosodásában.
Szellemi géniuszok sora vezette a hitéletet: Fried Áron, Erlich Eduárd, Lipschütz
Hermann, Bernfeld Jónás, Krausz Vilmos, Schlesinger Sámuel, Weisz Pál stat főrabbik,
Eisenberger Móric, Feishl Fülöp, Klein Ignác, Kohn Ignác, Rott Elkán, Strelinski
Manó, Katz Jakab, Rosenfeld Salamon, Drucker Mór, Dr. Sheer Benő, Dr. Balkány Miklós,
Feishl Károly, Reichmann Ármin Rosinger Lajos, Fejér Ferenc, Ungár Jenő stát.
Hitközségi elnökök Mose Szófér Rosenberg Farkas, Strasszer Salamon, Rosenberg
Mendel, Stern Miksa, Rosenberg Fülöp , Frankfurt Andor ortodox rabbik és Tafler Ignác,
Start Ignác, Klein Ignác, Krausz Mór, Bernfeld Sámuel és Ernő, Schreiber Jakab,
Hirsh Ernő, Guttman Adolf, Kremmer József, Dr.Grünberger Jakab, Feuerman Bernáth,
Leitner Mihály ortodox elnökök.
Intézmények sora nyílt a folyamatosan gyarapodó és a század elejére már 10 170
lelket számláló zsidó közösség számára:
Ortodox templom
Pásti u. 4.
Status Quo elemi iskola
Simonffy u. 21.-23.
Status Quo vágóhely és fürdő Pásti köz
Status Quo húsmérő
Pásti köz
Status Quo nagytemplom Nagyvárad u.
Aggok menháza
Hadházi u. 6.
Székház
József király herceg u. 26-28.
Szefárd imaház
Csók u. 6.
Status Quo polgári leányiskola Deák F. U. 8.
Ortodox elemi
József király herceg u. 49.
Ortodox imaház és mikve József király
herceg u. 15.
Status quo kistemplom
Kápolnási u 1.
A deák téri zsinagóga (ma már nem
létezik, leégett)
"Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki
közöttetek, tartózkodik" (Mózes).
Amíg azonosak voltak a lehetőségek a zsidóság képezte magát.
A Zsidóság körében a főiskolát, egyetemet végzettek aránya 8-10%-kal volt nagyobb,
mint a városi átlag, ami azt mutatta, hogy a zsidóság a kulturális tőkébe
befektetni vágyást az elérhető legfontosabbnak tartotta.
A húszas években amikor a zsidó lakosok száma 10.170 fő közel 11 % volt, az
ügyvédek 50,6%-a, az orvosok 46,2 %-a, a művészek 24,9 %-a volt zsidó. A nagybirtokos
Lichstein és Harstein család ugyanolyan köztiszteletnek örvendett, mint a kereskedő
Eiseman testvérek és Csengeri Leó, vagy a háztulajdonos Wiener Adolf. A mai Déry
Múzeum is büszke Lefkovics Artúr ékszerész adományára, amivel a Városi Múzeum
megalakulhatott 1902-ben.A zsidó Szántó Sámuel alapította az első segélyező
egyletet és a zsidó Balkány Miklós teremtette meg a város első telefonhálózatát.
A harmincas években megjelenő gyűlölet, a Holocaust majd a rendszerváltás előtti
időszak megtizedelte a zsidóságot. Kevesen maradtunk. De vannak álmaink és múltunk,
mely tettekre kötelez bennünket. Fenn kívánjuk tartani a hitéletet, legyen minjan,
épüljenek kapcsolataink, legyen jó a külső megítéltetésünk, legyen ifjúság, és
idősgondozás legyenek méltó rendezvényeink.
Emlékezünk, de tervezzünk a jövő reményével. Elértük, hogy saját mikrobuszunk
legyen mely ebédet, szállít és viszi az időseket a templomba. Ünnepeinken mindig van
előimádkozó és rabbi. Van ifjúsági szervezetünk mely részére külön klubbot
építettünk, van talmud-Tóra oktatásunk. Van idősek klubja, ahol Dr.Kulcsár András
személyében szakavatott vezető szervez programokat.
Kitartó munkával ma már elértük, hogy külsejében régi fényében pompázik az
ortodox templomunk és környezete.
Mindez nem elég. Átépítjük és örök nyughelynek méltóvá, alakítjuk át régi
temetőnket. A munkálatok már elkezdődtek és az örökkévaló segítségével még ez
évben be is fejeződnek. Új konyhát építünk a földszinten, hogy idős
hittestvéreinknek ne keljen emeletet mászniuk.
Közben építjük kapcsolatainkat a társhitközségekkel és a történelmi
egyházakkal.
Közös Tv műsort szervezünk és egyre több közös rendezvényen, veszünk részt.
Hiszünk abban, hogy azt kell egymásban keresnünk, ami közös, ami összeköt
bennünket, Nagy a felelősségünk. Őriznünk és ápolnunk kell az egy
örökkévalóban vetett hitünket, fel kell lépnünk a gyűlölet és a rasszizmus
ellen. Idealistán valljuk, hiszünk eleink álmaiban, hogy a zsidó reneszánsz
környezete segítségével felépít egy szebb, egy jobb világot.
Újítsuk meg lelkünket és térjünk vissza őseink elszánt tisztaságához. Legyenek
ezek vezérlő gondolataink, amikor ünnepeljük a Debreceni Zsidó Hitközség jubileumi
emlékévét, az alapítás 150. évfordulóját, amikor az emlékezés imáit elmormoljuk
majd a kitakarított s félig rendbe hozott Ortodox templomban, s amikor tizenkét
hónapon át minden napon lelkünkben letesszük szeretteink emlékére szívünk
jelképes kavicsait.
A láng hervadhat, de ki nem aludhatik! Rajtunk múlik, ég-e vagy elalszik. Őrizzük meg
a lángot, az örökkévaló melegét, a hit erejét, hogy legyen, aki a kétszáz éves
évfordolóra is emlékezzen!
|
