Elhangzott Debrecen és határon túli testvérhitközségei VII. Nemzetközi
Tanácskozásán, melynek címe: "TE ÉRTED..." volt. (Debrecen, 2005. május 27
- 29.)
Chámát T'verjá a - Tálmud leírása alapján - mintegy mérföldnyi távolságra található a Kineret tó melletti települések leghíresebbjétől T'verjától, ismertebb nevén Tibériástól. Méltán jogos az a tudományos feltételezés, hogy már a polgári időszámítás szerinti I. században Chámát városában - a város nevét egyébként Józsua Könyve már említi - működött zsinagóga és archeológiai bizonyítékok állnak rendelkezésünkre hogy az i.sz. VII. században zsidó templom "élő" zsidó templom volt e helyen. Jelenleg a város centrumában két zsinagóga maradványai tanúskodnak a letűnt korról. Az egyiket "visszatemették", s talán eljön majd az idő, amikor az archeológiai kutatások - a régészeti társtudományok bevonásával - rekonstruálhatják az egykori épületet.
A másik mai napig megtekinthető azonban az, a feltételezhetően a III. századból származó templom, amelyet Severus Zsinagóga néven ismer az irodalom.
A zsinagógában háromnyelvű felirat-töredék emlékeztet az "aranykorra", amikor Galileában a legnagyobb mesterek tanítottak, s amelynek atmoszférájában kodifikálták a Misnát:
a. Görög nyelvemlékek: a donátorok nevei
b. Arameus nyelvemlékek: áldáskérés
b. Héber nyelvemlékek: zodiákus képek feletti szövegek,
valamint az évszakok elnevezései
|
|
|
A
Mérleg és a Szűz csillagkép |
T'verja, amely az ókor első századainak egyik szellemi központja volt, szomszédságában található a ma már nem önálló közigazgatási egységben működő Chámát települése. A szó etimológiájából következik, hogy itt forrásvizek, hévizek buzogtak. Logikusan következtethető, hogy az ilyen jellegű helyeken megpezsdül az élet, szinte a semmiből kinőnek a házak és létrejön a szó legszorosabb értelmében az agglomeráció. Az egykori chámáti zsidó közösség létének ékes bizonyítéka, hogy ma is megtekinthető - rekonstruált formában - az egykori rituális fürdő, a mikve. A Severus zsinagóga 286-337 között működhetett. Ez a korszak IV. Gámliél pátriárka korának utolsó periódusa, egyes feltételezések szerint Júda Hánászi korához köthető. Elfogadott művészettörténészeti tanulmányok által alátámasztott tény, hogy a zsinagógákkal bővelkedő Galilea és a hatalmas történelmi múlttal rendelkező Golán fennsíkjának legmeghatározóbb és legattraktívabb épülete volt a még romjaiban is komoly esztétikai élményt sugárzó chámáti zsinagóga.
|
|
 |
|
Az "ősz" évszakának jelképe |
Menóra, luláv, stb... |
Az épület maga strukturálisan megmaradt ugyan, azonban az épület korai időszakában megkonstruált főbejárat, a központi portál az enyészetté lett. Három később épített kapun juthatunk a zsinagóga belső terébe, pontosabban az előtérbe, ahol állhatott a bimá, (a tóraolvasó asztal) és a zsinagóga jelleget egyértelműen kidomborító Áron háKodes, azaz a Frigyszekrény.
A zsinagóga belső terének minden kétséget kizáróan legattraktívabb része az a padlózati mozaikrendszer, melyet méltán tekinthetünk nemcsak a Szentföld, hanem a közel-keleti szakrális építészet egyik legszebbjének.
 |
 |
|
Vízöntő |
Halak |
A mozaik padlózat első szerkezeti egységében, amely maga egy téglány alakú geometriai forma, két oroszlán néz reánk. Az oroszlán, mint bibliai szimbólum ugyancsak közismert, de az internacionális művészettörténet is korszakokon túlmutató és jelentése sokszínűségével bíró attribútum. Az oroszlánok mellett rajzolódnak ki a szöveggé összeolvadó görög betűk, amelyek e korszak históriájának informatív tájékozódási pontjai.
Nyolc személy neve említtetik meg közöttük Severusé. A történettudomány hipotetikus álláspontja szerint Severus nem volt zsidó, hanem egy felszabadított rabszolga, majd jó sorba került adományozó volt, aki e cselekedetével nemcsak korának kiemelkedő szponzorai közé sorolható, hanem olyan személyiségnek is tekinthető, akinek neve mintegy 1700 esztendő távlatából is fennmaradt. A zsinagóga építtetői közül többnek ismert még a neve, azonban érdemes megjegyezni sehol nincs megemlítve, hogy a különböző donátorok milyen nagyságrendű összeggel járultak hozzá az épület létrehozásához. Az adományozók közül had emeljük ki - a szintén görög nyelven megörökített - Maximus, Passifas, Abudymos, Kalynikos vagy Jortasis nevét. A nevekből ítélve az adományozók között nem volt zsidó, s a zsinagóga építését elősegítő adományozók, mint láthatjuk, vagy görög, vagy latin nevet viseltek. Ezek a filológiai tények juttatták Róth- Garsent, a korszak kiváló szaktekintélyét arra a következtetésre, hogy a zsinagóga építtetői nem Izrael házából származtak.
Két felirat különösen megragadja a kutató érdeklődését. "Julus a Vezető fejezte be a munkálatokat". Julus neve ismert a korabeli forrásokból. Többek között említést nyer a Chámát településtől légvonalban nem olyan távollévő Náárán zsinagógájának feliratai között is.
A második görög nyelvű idézet a következőképpen szól: "Severus, aki előkelő és nemes családok házában nevelkedett (Nesziim) építette ezt a templomot, és részesüljön sok-sok áldásban". Hadd idézzük e helyen a korábban már citált Róth-Garson mondatait, aki a következőképpen fogalmaz:
"Severus feltehetőleg nem zsidó rabszolga lehetett korábban, aki a Tibériásban székelő Szánhedrin vezetőinek házában nevelkedhetett. Ennek tulajdonítható neveltetése és a zsidóság iránti elkötelezett pozitív életérzete és hozzáállása. A későbbiek során ennek tudható be, hogy a zsinagóga egyik főtámogatója és az újjáépítési kísérletek főinspirátorának számíthatott."
Az előbb említett adoráló szöveget egy arameus nyelvű textus zárja le melynek magyar fordítása a következő:
|
|
|
Az arameus nyelvű áldás |
"Legyen áldás mindazokon, akik a közösség ügyeivel foglalkoznak, ezen a szent helyen, és a közösség gondjait szívükre veszik az elkövetkezendő időben is.
Legyen valamennyiük osztályrésze a béke, és a béke adassék meg számomra is"
Zodiákus képek
A chámáti zsinagóga mozaikrendszerében a középső panel négy sarkán, a négy évszak (tekufá) héber nyelvű betűi rajzolódnak ki, s a szöveg alatt egy-egy női alak szimbolizálja az év adott egységét. A négyzetekkel sarkosított koncentrikus kép közepén, büszkén tartja maga elé triumfálásának szimbólumjegyeit Hélios, a Napisten. Az igencsak erőteljes bizánci hatást mutató kompozíció egyáltalán nem ismeretlen a térségben, hiszen ilyen jellegű képi megformálást láthatunk a polgári időszámítás első századaiban épült galileai zsinagógák egy részében.
Például Bét Alfán, Náárámban, vagy Ciporiban. Külön tanulmányt érdemelne, hogy figurális ábrázolás egyáltalán hogyan kerülhetett az ókori zsinagógák sok-sok artisztikumot felvonultatott kelléktárába, s nem utolsó sorban a legadekvátabb kérdés, hogy engedhették meg több mint másfél évezreddel ezelőtt, nyílván már akkor is az asszimiláció felé kacsintgató, eleink a figurális ábrázolást?
Hélios profilban ábrázolt figuráját tizenkét egység öleli a zodiákus, tehát a csillagkép közismert és internacionális motívumaival. Ami különleges érdekességre tarthat számot, hogy az ismert zodiákus jelek (mint például mérleg, szűz, bak, ikrek, stb.) fölött e fogalmak hébernyelvű megfelelője - illetve kvadrát betűkkel - mozaik darabokból felépülő héber nyelvű elnevezés teszi egyértelművé az építtető célját, neveltetését, világlátását.
|
|
|
Helios |
A harmadik szerkezeti egységben a Bét Alfa-i zsinagógából jól ismert klasszikus szentírási motívumok fordulnak elő. Tehát Frigyszekrény, hétágú Menóra, sófár, luláv és etrog, máchtá.
Zvi Ilán, a XX. századi izraeli archeológia kiemelkedő személyisége talmudi forrásokra hivatkozik, amikor azt írja:
"Nem kizárt annak a valószínűsége, hogy az ókor századaiban számos zsinagóga működött e térségben is különösen T'verján és Chámát-on, s e két várost egyesítve azóta Chámát-T'verjáként ismerjük."
Chámát-T'verjá zsinagógája építészettörténeti, kultúrtörténeti művelődéstörténeti, filológiai és vallási szempontból egyik legfenségesebb és legkarakterisztikusabb emlékünk.
Felhasznált irodalom:
1.Ancient Synagogues in Israel = Ancient Synagogues in Israel, Third-Seventh Century C.E. Proceedings of Symposium, University of Haifa, May 1987 (ed. Rachel Hachlili). Oxford: B.A.R., 1989
2. Die Architektur der Synagoge = Die Architektur der Synagoge (ed. Hans-Peter Schwarz), Stuttgart: Klett-Cotta, 1988
3. Synagogues Without Jews = Rivka and Ben-Zion Dorfman,Synagogues Without Jews and the Communities that Built and Used Them, Philadelphia: The Jewish Publication Society, 2000
4. The Synagogue: Studies in Origins = The Synagogue: Studies in Origins, Archaeology and Architecture (ed. Joseph Gutmann), New York, 1975
5.
6.
7.
8.
9.
|
