A később
"ortodox" névvel megjelölt irányzat egy rabbiképző felállításában, a
zsidó tudomány terjesztésében, a felvilágosításban rettentő veszélyt látott,
ezért 1864. március 15-én, Nyíregyházán, Jehuda Aszód24 dunaszerdahelyi
rabbi elnökletével ülést tartottak és elhatározták, hogy egy hét tagból álló
küldöttséget küldenek Bécsbe I. Ferenc Józsefhez, és kérik, hogy utasítsa el a
rabbiképző felállítását, mert az nagy veszedelmet rejt magában a zsidóság
számára. A küldöttséget fogadta az uralkodó és megelégedetten tértek vissza abban
a hiszemben, hogy a király megértette aggodalmukat.25
Azonban a rabbiképző felállításának terve továbbra is napirenden maradt. 1869-ben
ismét ortodox küldöttség jelent meg a királynál Bécsben. Kérték őt, hogy ne
hagyja jóvá az 1868/1869-es Egyetemes Gyűlés határozatait, közöttük a rabbiképző
felállítását sem.
A királynak azonban a kiegyezés után már nem volt jogköre ilyesmit foganatosítani.26
A rabbiképző
megalapítására az engedélyt 1873. május 6-án adta ki végül is I. Ferenc József,
aki "... legfelsőbb elhatározással megengedte az Országos Rabbiképző Intézet
felálli-tását az “Izraelita Iskolaalap“ terhére."27 Miután
felépült az akkori Bodzafa utcai 19-es számú telken az impozáns épület, Brill
Sámuel Löw, a pesti hitközség rabbisági elnöke, Adolf Jellinek bécsi főrabbi
ajánlatára és Kohn Sámuel főrabbi személyes, előzetes tárgyalásai alapján Bloch
Mózest28 hívta meg az intézmény élére.
Bloch ifjú éveiben jesiván tanult, utána világi egyetemen öt éven keresztül
filozófiát és fizikát hallgatott, majd több helyütt is (a mai Csehország
területén) rabbiként funkcionált és jesivát is vezetett. E nagy talmudi és világi
tudományokkal megáldott rabbit állították először az Országos Rabbiképző
Intézet élére.
Bacher Vilmos29 és Kaufmann Dávid,30 a boroszlói32
rabbiképző végzettjei álltak mellette intézetünk elindításánál, megtartván az
ősi hagyományt, miszerint a rabbiavatáshoz (sz'miha) három rabbi jóváhagyása
szükséges.32 Bloch Mózes a Talmudot és a szertartástant tanította; Bacher
Vilmos a Szentírást és Szentírás-magyarázatot; Kaufmann Dávid pedig zsidó
történelmet és vallásfilozófiát oktatott.
Az ünnepélyes
megnyitóra 1877. október 4-én került sor, és még ezen évben: "Emelkedett
szivvel jegyezzük fel, hogy az intézet lételének első heteiben már, 1877. november
15-én, Ő Felsége Első Ferencz József legkegyelmesebb királyunk legmagasabb
látogatásában részesült."33 Az Intézetben a tanítás egészen az
1946/47-es tanévig két ún. tanfolyamon folyt, az alsó- (gimnáziumi) és a felső
(teológiai) tanfolyamon, amelyek 5-5 évfolyamból álltak.
Az alsó tanfolyamban a
"humán gimnáziumi tananyag mellett heti 16 órában héber tárgyak
taníttatnak."34 A felső tanfolyam hallgatói a következő tárgyakat
hallgatták a kezdetekben: A Szentírás magyarázata; Talmud; Szertartástan; Midrás;
Zsidók története; Vallásbölcsészet és erkölcstan; Héber és rokon nyelvek;
Hitszónoklattan; Neveléstan és hitelemzés.35
E tantárgyak mellett azonban ".. általános és nemzeti tudományos teljes
kiképzésük céljából kötelesek egyidejüleg a budapesti tudományegyetem
bölcsészeti karán beiratkozni és a bölcsészeti doktorátust megszerezni. Ennek
bemutatása nélkül rabbivizsgára nem bocsáthatók."36 Az Intézet
első végzett hallgatója, felavatott rabbija Dr. Neumann Ede37 volt 1883-ban.
Avatása után Nagykanizsára került, ahol haláláig rabbiként, majd főrabbiként
szolgálta közösségét, de alma materéről sem feledkezett meg, amelynek
vezérlő-bizottsági tagja volt.


|