Oláh János:
 Scheiber Sándor-Pfeiffer Izsák és a zsidó folklór

 

Lőwinger Sámuel[1] írta 1949-ben - ki akkor jogelődünk, az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatója volt - a mártírhalált halt Pfeiffer Izsákról, a Scheiber Sándor[2] által szerkesztett "Pfeiffer Izsák emléke"[3] című kiadvány bevezetőjében: "Egy a sokszázezer (sic!) magyar zsidó áldozat közül, egy a sokszáz (sic!) magyarországi rabbi között, akik híveikkel együtt a pusztulás erőinek lettek martalékává. Egész élete papi áldozatvállalás volt: túl az átlag-lelkipásztor hétköznapi küzdelmein. Kiemelkedő egyéniség volt: költő, tudós, rabbi és igaz ember a legjavából."[4]

Most, a "Magyar Tudomány Ünnepe - 2010" rendezvénysorozat keretében a tudós-rabbi Pfeiffer Izsákról, a zsidó folklór jeles képviselőjéről fogok szólni, ezáltal megemlékezni és emlékeztetni Intézményünk egyik volt jeles tanítványára, kinek - szintén Lőwinger Sámuel szavait idézvén -: "Büszkeséggel őrzi emlékét: (...) az Országos Rabbiképző Intézet, amely iránt annyi hűséggel és tanítványi szeretettel viseltetett."[5] És egyúttal Scheiber Sándorról is megemlékezem, ki megőrizte és megőriztette[6] - a "Pfeiffer Izsák emléke" című kiadvány szerkesztésével és megjelentetésével; valamint a "Folklór és tárgytörténet" című könyvében publikált megemlékező és méltató írásával[7] - pályatársa, tudós-rabbitársa emlékét.

Pfeiffer Izsák - költőként, íróként: Pap Izsák, gyakran Pfeiffer-Pap(p) Izsák; álnéven, használati időrendben: Sipos J.[8], Kósza Pál[9], Dorés le Cion[10], Por Tamás[11], Port[12],  P. I. vagy p. i.[13], drpi vagy drp[14], Roé bórák[15] és Gerő Gáspár[16] - eredetileg: Pfeiffer Izidor, 1884-ben sávuot[17] előestéjén született a Komárom vármegyei Ács községben. Érdekes, hogy fia[18] kézzel írt visszaemlékezésében, életrajzi vázlatában[19] 1881-et tüntette fel születési éveként.) Pfeiffer Izsák apja: Pfeiffer Mór, Ácson volt tanító, majd Pápára költözött családjával, mert a pápai orthodox zsidó elemi iskola tanító-igazgatója lett. Fiát a pápai bencéseknél, majd a Református Kollégiumban tanítatta, itt tett érettségi vizsgát. A maturátus megszerzése után Kiskunhalasra, majd Pozsonyba ment, hol a hagyományos zsidó stúdiumok iskolájába: jesivába járt. Az Országos Rabbiképző Intézetbe, ahogyan akkoriban mondták: a Szemináriumba vagy a Landesrabbinerschule-ba 1906-ban nyert felvételt, és párhuzamosan egyetemi tanulmányokat is folytatott a Budapesti Tudományegyetemen. Itt szerzett 1911-ben bölcsészeti doktorátust. 1912-ben rabbivá avatták. Az akkor Zala vármegyéhez tartozó Sümegen lett rabbi, az ottani hitközség választotta rabbijául. 1912-19 között volt vallási vezetője közösségének. Az I. világháború kitörése előtt hívták Svédországba, Stockholmba, rabbinak. Apja ekkor súlyos beteg volt, és megtiltotta fiának, hogy egy modern szellemiségű hitközség ajánlatát elfogadja, így nem lett stockholmi rabbi. Sümegről Pécsre hívták, hol 1919-22 között volt főrabbi-helyettes,[20] majd a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Monor lett utolsó szolgálati helye, hol 1922-44 között volt főrabbi. 1944-ben internálták, egy darabig Budapesten tartózkodott, majd a München melletti Dachauba került, hol a tábor felszabadulása után, 1945. május harmadikán adta vissza lelkét teremtőjének. 61 évet élt.

Kozocsa Sándor,[21] az 1949-ben megjelent, Scheiber Sándor által szerkesztett emlékkönyvben közli Pfeiffer Izsák megjelent írásainak listáját,[22] mely 289 tételt tartalmaz. A meghatározó, nagy olvasottságú zsidó periodikákban, mint a Magyar Zsidó Szemle, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyvei és a Mult és Jövő, összesen 86 írása jelent meg. A Galambos (1940-ig: Gruber) Ferenc[23] által 1957-ben összeállított "A MAGYAR ZSIDÓ SZEMLE írói és írásai 1884-1948" című repertórium 9 írását tartja nyilván. A szintén Galambos (1940-ig: Gruber) Ferenc által 1974-ben összeállított "A MÚLT ÉS JÖVŐ REPERTÓRIUMA 1911-1944. I. kötet: A MÚLT ÉS JÖVŐ ÍRÓI ÉS MŰVÉSZEI" 72 írását jegyzi. A Friedman Dénes[24] által készített "MUTATÓ AZ IZRAELITA MAGYAR IRODALMI TÁRSULAT HUSZONÖT ÉVKÖNYVÉHEZ (1895-1918, 1929)"[25] 2 írásáról tud, míg Szécsi József kollégánk által publikált "Mutató az IMIT és a MIOK huszonegy Évkönyvéhez (1931-1980)"[26] 3 írását veszi számba. Kettő verses kötete jelent meg: "Találkozás az Úrral"[27] és "Jerikó kapuja előtt"[28] címekkel. Lefordította a bibliai Énekek énekét[29] és Rút könyvét[30]; valamint Martin Buber[31]: Hundert Chassidische Geschichten[32] művét "Száz chászid történet"[33] címmel.

A zsidó néprajzzal valamiképpen, például.: a zsidó néprajzi kutatás számára sok adatot tartalmazó; vagy néprajzi-; illetve néprajzinak is tekinthető témájú írásainak száma: 9 darab.[34]

Első, tudományos szempontból mérvadó műve[35] a zsidó néprajz terén, illetve e mű egy része tartalmaz a zsidó néprajz szempontjából nagyon fontos meglátásokat, Pfeiffer Izidor "bölcsészetdoktori értekezése": "Az áldozatok jelentőségének történetéről a héber irodalomban"[36] címmel, amely 1911-ben jelent meg nyomtatásban, Pápán. Például a széder[37]-esti lakoma befejezhetőségében meghatározó szerepet játszó áfikomán (áfikajmon) szerepéről így írt: "Az áfikománt illetőleg, még r. Ináni b. Sziszái (jer. Pesz. X. 6. hal.) véleménye mellett sem tudok ahhoz a felfogáshoz csatlakozni, mely abban a görög áfikoménosz-t, a lakoma után való vidám, énekes, lármás utcai körjáratot látja. Van ugyan szó a Talmudban (Pes. 119.b.) az egyik hávrutá-tól a másikhoz való járásról is, mégis mindkét Talmudból igazán azt látjuk, hogy tilos a peszáh áldozat, mások szerint a máccá után is, valami olyan utóételt enni, ami megszünteti annak utóízét a szájban. Az ételközösség, mely az áldozati lakoma gyökere - tudjuk - valami egészen reális dolog a primitív ember szemében, azért gyakran csak addig van érvényben, ameddig az ételt a testben levőnek képzelik. Az áldozati lakoma ízét a szájban elrontani annyit jelent, mint az ételközösséget akár az istenség, akár az emberekkel szemben megrontani. Ezért nem szabad az áldozati lakoma után a szokott utóételeket: gombát, fiatal galambhúst, datolyát, pörkölt gabonát, diót enni; pedig áfikomán még ma is van, de épen (sic!) máccá az, hogy megmaradjon az íze. Így maradtak fenn e széder szertartásában ősrégi vallásos szokások reziduumai."[38] A jom kipur[39] előtt elvégzett kápárá-szertartást[40] szintén régi, az áldozati kultuszból megmaradt cselekedetként értelmezi és indokolja is azt. Ekként írja: "Hasonló szokásokat seregestül kutatott fel a folklore-tudomány; itt csak egynéhányat említünk meg. (...) (Barcelonában) az újszülött fiúgyermek káppárájául kakast vágtak s annak fejét az ajtó fölé függesztették; (...) Bagdadban a nehezen szülő asszony feje fölött egy ürüt lengetnek háromszor, aztán levágják, húsát elosztják az egész, jelenlévő szomszédság között. Szófér Mózes egyik responzuma (II. rész, 138.r.) azt a szokást ítéli el, mely szerint addig még be nem épített telken kakast, meg tyúkot vágnak le s csak úgy kezdenek az építéshez. Általános szokás, hogy epidémia s egyéb szerencsétlenségek idején egy kakast, vagy tyúkot a helységen kívül szabadon bocsájtanak. (L. Kohlbach IMIT Évkönyv 1910. 121. l.)"[41] Kitér disszertációjában a lág baomeri[42] - rabbi Simon bár Johájnak, az izraeli Méron melletti sírja környékén szokásos - tűzgyújtásra; olajjal átitatott ruhák, valamint a kisfiúk először lenyírt hajának elégetésére, melyeket szintén az áldozatok maradványaként tart számon. Így összegez: "...a zsidó áldozatok megszűnése után sok évszázaddal is élnek még a nép körében áldozati szokások, melyek közül egynémelyiket szinte kanonizáltak, mások egy, vagy más oknál fogva a kodifikált törvényeknél is nagyobb jelentőségre jutottak."[43]

1915-ben az Egyetemes Philologiai Közlönyben publikálta "Adat a Visio Philiberti forrásához"[44] című értekezését, melyben egy talmudi helyet[45] lát előképnek a lélek és a test kölcsönös egymástól függésének forrásaként, ugyanis a Philibertusnak tulajdonított látomásban a pokolból visszatért lélek és a test azon vitatkozik, vajon melyikük okozta az ember elkárhozását.

1918-ban írta "Élijáhu hánávi" (Illés a próféta) című néprajzi vonatkozásokat gazdagon magában foglaló ismertetését[46] e bibliai próféta előfordulásairól a zsidó-keresztény-mohamedán vallási hagyományban és a kabbalisztikus irodalomban; de hoz adatokat a magyar (Szeged vidékéről), orosz, rutén, román, török néprajzból és a germán mítoszokból is.

1924-25-ben közli a Múlt és Jövő folyóirat fordításait[47] a "Széfer hájásár" című zsidó népmeséket-ágádákat tartalmazó könyv német kiadásából[48]. A "Széfer hájásár" nem azonos a bibliai Józsua könyvében hivatkozott[49] könyvvel, hanem minden bizonnyal egy középkori írásmű, mely a zsidó mesekincs egyik közismert és közkedvelt gyűjteménye volt. Pfeiffer írja fordításának bevezetésében: "...a szerző (...) szavai szinte hozzásimulnak a Biblia stílusához, miközben annak lapidáriassága megenyhül, anélkül hogy szellemét és hangulatát megzavarná. Nem csoda, hogy a zsidó népkönyvek között valósággal első helyen állt..."[50]

1926-ban jelent meg a "Jubileumi Emlékkönyv Dr. Blau Lajos[51] a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet igazgatójának hatvanötödik születésnapja és negyven éves írói jubileuma alkalmából"[52]. Ebben olvasható a tanítványnak: Pfeiffer Izsáknak, a "Legyen meg a te akaratod"[53] című írása, amely az úgynevezett "Hegyi beszédben"[54] elhangzott "Mi atyánk..."[55] imádság harmadik kérésének gyökereit keresi, kutatja és tárja fel a zsidó irodalom tengeréből. Ez a tanulmány kiegészítése a "mester": Blau Lajos, 1921-ben megjelent "Ha Isten akarja"[56] című rövid közleményének. A "beezrát hásém" (Isten segedelmével) és az "im jirce hásém" (ha az Isten úgy akarja) kifejezések - ahogyan Pfeiffer írja: "...minden írása fölé odafüggeszt, minden, a jövőre vonatkozó kijelentéséhez hozzáfűz a zsidó" - eredetét a "mester" nyomán[57], a Krónika I. könyv XV,26. mondatában találja meg.

A Heller Bernát[58] 70. születésnapjára - Scheiber Sándor szerkesztésében - 1941-ben megjelent Emlékkönyvbe[59] írt tanulmányában, a peszáh[60] estéin felolvasott Hágádá[61] szövegének hagyománytörténeti rétegeit elemzi és különíti el, amint írja: "Kutatásainknak tehát az a végső eredménye, hogy Hággádá-könyvünkben tulajdonképpen három Hággádá van, sorrend szerint Sámuel, Ráb és a Misna, illetve Rabbi Hággádája. S az a nézetünk, hogy ezzel a megállapítással úgy a szóba jövő Misnánk és a talmudi hely, valamint a Hággádá-könyv legszembeszökőbb problémái megoldást nyertek."[62]

1943-ban az Országos Rabbiegyesület félévi értesítőjében, a "Magyar Izrael"-ben publikálta a "Sovuasz a zsidó történeti tudatban"[63] című értekezését, melynek utolsó mondataiban ekként fogalmazza meg sovuasz-sávot[64] és a Tóra[65] lényegét: "Így teljesedik ki a Tóra világok sorsának hordozójává, s lesz a búzaarató földmívesek ünnepéből - az egyetemesség zsidó gondolatkörében - világok ünnepe. A Tórát Isten az egész embervilág javára adta..."[66]

Szintén ez évben jelent meg a "Száz chászid történet" című könyv, melyet ő fordított le, és megírta benne a szerző: Martin Buber életrajzát[67], valamint "A chászidizmus történetének vázlata"[68] fejezetet a magyarországi hászidizmus történeti vázlatával[69] együtt. A hászidizmus kialakulásának, létrejöttének körülményeiről, egyik lehetséges okáról így ír: "E jisuvnikok (falusiak) között mindinkább a vallásosság alacsonyabb, népies elemei: babonák, kuruzslások, javasokban való hiedelmek, ezekről szóló történetek terjednek el és a vallás misztikus elképzelései foglalkoztatják és vigasztalják őket sorsuk zordonságában."[70] A könyv jegyzetanyaga[71] hasznos forrása a zsidó néprajzi vizsgálódásoknak, például: a lublini rabbi Jákov Jichák egy bizonyos története, valamint az egyik Assisi Szent Ferenc legenda között analógiát lát Pfeiffer[72]. Úgyszintén az aesoposi mese (a folyóban tükörképét meglátó kutya) és a premisláni rabbi Méir egyik példázatos története között[73].

Már Pfeiffer Izsák halála után, 1946-ban jelent meg Lőwinger Sámuel szerkesztésében: "Tanulmányok a zsidó tudomány köréből Dr. Guttmann Mihály[74] emlékére"[75] című kötet, amely közli egyik utolsó írását: "A próféták és a halácha"[76] címmel. Ebben ismerteti a sátrak ünnepének[77] hetedik napi rítusában szereplő fűzfaágak használatának elrendelésére vonatkozó viták talmudi hátterét; a zsidó újév (ros hásáná) kettő napig való ünneplésének prófétáktól eredő döntését, háláháját; megvilágítja, hogy Júda csontjai - mert egy ágádá[78] szerint nem csak József csontjait, hanem valamennyi törzsfőét hozták magukkal Egyiptomból a kivonulás során - miért dobálódtak ide-oda koporsójában.

Pfeiffer Izsákot, a tudós-rabbit, meggyilkolták sok százezer magyar-zsidó honfitársával együtt. Életműve torzó maradt, de emlékét megörökítette a Scheiber Sándor által szerkesztett "Pfeiffer Izsák emléke"[79] kiadvány, és az abban megjelentetett írások. Emlékezetét őrzik még, elevenen tartják: a "Dr. Miklós László Monori Zsidó Alapítvány[80]" honlapján található fényképek, a róla szóló visszaemlékezések, írások; egy utca, a Pfeiffer Izsák utca, utolsó szolgálati helyén, Monoron; valamint az imént is felelevenítettük, megidéztük Pfeiffer Izsákot, az elmúlt néhány percben.

Köszönöm, hogy szólhattam Önökhöz, köszönöm megtisztelő figyelmüket!

[1] Dr. Lőwinger Sámuel: 1904-1980. 1942-50 között az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatója volt.

[2] Dr. Scheiber Sándor: 1913-1985. 1950-85 között az Országos Rabbiképző
 Intézet főigazgatója volt.

[3] Pfeiffer Izsák emléke. Szerkesztette: Scheiber Sándor. Budapest,
Neuwald Illés utóda-nyomda, 1949. 64 oldal.

[4] Pfeiffer Izsák emlékének. In: Ibid 3. old.

[5] Ibid 4. old.

[6] Ami még az aktív emlékezet ébrentartásához hozzájárul: http://www.mozsa.hu/visszaemlekezesek.php - 2010.10.31.

[7] Pfeiffer Izsák, a tudós. In: Pfeiffer Izsák emléke.
 Szerkesztette: Scheiber Sándor. Budapest, Neuwald Illés utóda-nyomda,
 1949. 40-43. old.; és ugyanezen írás, de más címmel: Pfeiffer Izsák és
 a zsidó néprajz. In: Scheiber Sándor: Folklór és tárgytörténet. (Teljes kiadás) Makkabi, Budapest-1996. 391-399. old.

[8] Első megjelent verseit e néven jegyzi. Pl.: Pápai Lapok 40-42-45. szám
 - 1901; Halas és Vidéke VII. 9. sz. - 1902.

[9] Pápai Lapok 2-15. szám - 1903.

[10] Zsidó Néplap 11. szám - 1904.

[11] Pl.: Sümeg és Vidéke 17. szám - 1913; Sümeg és
 Vidéke 15-18-20-25-34-37. szám - 1914; stb.

[12] Pl.: Sümeg és Vidéke 20. szám - 1914.

[13] Pl.: Sümeg és Vidéke 1-9-46. szám - 1915.

[14] Pl.: Sümeg és Vidéke 30. szám - 1915; 48. szám - 1916;
 Mult és Jövő 158. szám - 1941.

[15] Mult és Jövő 11. szám - 1919; Zsidó Szemle 4. szám - 1919;
A Zsidó 2. szám - 1921.

[16] Szombat 21. szám - 1938.

[17] Sávuot (=hetek): a Szináj-hegyi törvényadás emlékünnepe az
 egyiptomi kivonulás utáni 50. napon, a zsidó időszámítás szerinti sziván
 hónap 6-án veszi kezdetét.

[18] Pfeiffer Marcell/Joél, a holokauszt után Izraelbe alijázott, ott is halt meg.

[20] Schweitzer József: A Pécsi Izraelita Hitközség története. MIOK-Budapest,
1966. 90-92. old.

[21] Kozocsa Sándor: 1904-1991. Az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK)
 volt munkatársa. Közismert bibliográfus.

[22] Pfeiffer Izsák emléke. Szerkesztette: Scheiber Sándor. Budapest, Neuwald
Illés utóda-nyomda, 1949. 47-63 old.

[23] Galambos Ferenc: 1910-1988. Bibliográfus, exlibris gyűjtő, költő.
 Elkészítette szinte valamennyi fontosabb folyóirat bibliográfiáját, repertóriumát. A teljes sorozat kézirati példánya az OSZK-ban található.

[24] Dr. Friedman Dénes: 1903-1944. Az Országos Rabbiképző Intézet
végzettje. 1926-tól újpesti főrabbi volt.

[25] In: Évkönyv 1930. Szerkeszti: Szemere Samu. Izraelita Magyar Irodalmi
 Társulat, Budapest. 1930. 349-386. old.

[26] In: Évkönyv 1981/82. Szerkeszti: Scheiber Sándor. Magyar Izraeliták
 Országos Képviselete, Budapest. 1982. 548-572. old. Megjegyzés:
 Téves a címben feltüntetett "1931"-es évszám, mert ténylegesen 1930-tól
közli Szécsi József összeállítása az adatokat.

[27] Találkozás az Úrral. A szerző kiadása, Budapest - 1924.  94 oldal.

[28] Jerikó kapuja előtt. Libanon, Budapest - 1942.  76 oldal.

[29] Énekek éneke. In: Szentírás. Szerkesztette: Frenkel Bernát.
 A szerkesztő kiadása, Budapest - 1926. 223-227. old.

[30] Ruth. In: Szentírás. Szerkesztette: Frenkel Bernát. A szerkesztő kiadása,
 Budapest - 1926. 228-235. old.

[31] Martin Buber: 1878-1965.

[32] Bücherei des Schocken Verlags, 4. Schocken Verlag, Berlin - 1933.

[33] Buber, M.:  Száz chászid történet. Fordította, Martin Buber életrajzával és jegyzetekkel ellátta: Pfeiffer Izsák. Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége, Budapest - 1943. 156 oldal.

[34] 1911 - Az áldozatok jelentőségének történetéről a héber irodalomban. Bölcsészetdoktori értekezésül. Pápa -  1911. 79 oldal.

1915- Adat a Visio Philiberti forrásához. In: Egyetemes Philologiai Közlöny XXXIX. évf. - 1915. 678-679. old.

1918 - Élijáhu hánávi. In: Mult és Jövő 1918. év 47-52. old.

1924-25 - SZÉFER HÁJÁSÁR - A zsidók hősi eposza. Fordította: Dr. Pfeiffer Izsák. In: Mult és Jövő 1924. év 305-307; 344-347; 390-391 old. és 1925. év  68-70. old.

1926 - Legyen meg a te akaratod. In: Dr. Hevesi Simon-Dr. Klein Miksa-Dr. Friedman Dénes szerk.: Jubileumi Emlékkönyv Dr. Blau Lajos a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet igazgatójának hatvanötödik születésnapja és negyven éves írói jubileuma alkalmából. Budapest - 1926. 290-302. old.

1941 - A széder-esti Hággádá-könyv analysiséhez. In: Alexander Scheiber ed.: JUBILEE VOLUME IN HONOUR OF  PROF. BERNHARD HELLER ON THE OCCASION OF THE HIS SEVENTHIETH BIRTHDAY. Budapest - 1941.

1943 - Buber, M.:  Száz chászid történet. Fordította, Martin Buber életrajzával és jegyzetekkel ellátta: Pfeiffer Izsák. Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége, Budapest - 1943. 156 oldal.

- Sovuasz a zsidó történeti tudatban. In: Magyar Izrael. Az Országos Rabbiegyesület félévi értesítője. Összeállították: Dr. Groszmann Zsigmond-Dr. Hevesi Ferenc-Dr. Kálmán Ödön. Budapest - 5704 ijjár-1943 május. 19-24. old.

1946 - A próféták és a halácha. In: Dr. Lőwinger Sámuel ed.: Tanulmányok a zsidó tudomány köréből Dr. Guttmann Mihály emlékére I. Budapest - 1946. 333-354. old.

[35] Pl.: az Országos Rabbiképző Intézet által kiírt "Pályatételek" között
az 1910/11 tanév dicséretét nyerte el (lásd: Dr. Blau Lajos és
Dr. Klein Miksa: Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet
 ötven éves jubileumára 1877-1927. I. kötet. A Rabbiképző első 50 éve.
 Budapest, 1927. 64. old.); valamint: Weisz Miksa írása
 (Mult és Jövő 1912. év 221. old.)

[36] Az áldozatok jelentőségének történetéről a héber irodalomban.
 Bölcsészetdoktori értekezésül. Pápa - 1911. 79 oldal.

[37] Széder (=rend): az egyiptomi kivonulás elbeszélése a Hágádá
 (lásd: 61. lábjegyzet) könyvecske segítségével egy vacsora keretében,
 szimbolikus ételekkel és cselekedetekkel.

[38] Az áldozatok jelentőségének történetéről a héber irodalomban.
 Bölcsészetdoktori értekezésül. Pápa - 1911. 25. old.

[39] Jom kipur (=engesztelő nap): a zsidó hagyomány szerint Isten e napon
 bocsátja meg az emberek ellene elkövetett bűneit, ha őszintén megbánták és elhatározták, hogy nem fogják ismételten azokat elkövetni.
 Napja a zsidó időszámítás szerinti tisri hónap 10-e.

[40] Általában egy fehér tollú kakas/tyúk fej fölötti megforgatásával és a közben mondott szöveggel "elért" bűnmentesítés szertartása.

[41] Az áldozatok jelentőségének történetéről a héber irodalomban.
 Bölcsészetdoktori értekezésül. Pápa - 1911. 27. old.

[42] Lág baomer (= omer/számlálás/ 33. napja): emléknap, a zsidó időszámítás
szerinti ijjár hónap 18-a.

[43] Az áldozatok jelentőségének történetéről a héber irodalomban.
 Bölcsészetdoktori értekezésül. Pápa - 1911. 29. old.

[44] Adat a Visio Philiberti forrásához. In: Egyetemes Philologiai Közlöny
 XXXIX. évf. - 1915. 678-679. old.

[45] Talmud, Szánhedrin 91a-b.

[46] Élijáhu hánávi. In: Mult és Jövő 1918. év 47-52. old.

[47] SZÉFER HÁJÁSÁR - A zsidók hősi eposza. Fordította:
Dr. Pfeiffer Izsák. In: Mult és Jövő 1924. év 305-307; 344-347; 390-391 old.
 és 1925. év  68-70. old.

[48] Goldscmidt, Lazarus ed.: Sepher Hajaschar. Das Heldenbuch: Sagen,
 Berichte und Erzählungen aus der israelitischen Urzeit, Berlin: Harz, 1923.

[49] Józsua X,13.

[50] SZÉFER HÁJÁSÁR - A zsidók hősi eposza. Fordította: Dr. Pfeiffer Izsák.
 In: Mult és Jövő 1924. év 306. old.

[51] Dr. Blau Lajos: 1861-1936. 1914-32 között az Országos Rabbiképző
 Intézet főigazgatója volt.

[52] Dr. Hevesi Simon-Dr. Klein Miksa-Dr. Friedman Dénes szerk.: Jubileumi Emlékkönyv Dr. Blau Lajos a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet igazgatójának hatvanötödik születésnapja és negyven éves írói jubileuma
 alkalmából. Budapest, 1926.

[53] In: Dr. Hevesi Simon-Dr. Klein Miksa-Dr. Friedman Dénes szerk.: Jubileumi Emlékkönyv Dr. Blau Lajos a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet igazgatójának hatvanötödik születésnapja és negyven éves írói jubileuma
 alkalmából. Budapest, 1926. 290-302. old.

[54] Máté V,3-VII,27.

[55] Máté VI,9-13.

[56] Blau Lajos: Ha Isten akarja. In: Mult és Jövő 1921. év. 19. old.

[57] Ibid: 19. old.

[58] Dr. Heller Bernát: 1871-1943. Az Országos Rabbiképző Intézett végzettje,
 tanára.

[59] Alexander Scheiber ed.: JUBILEE VOLUME IN HONOUR OF  PROF. BERNHARD HELLER ON THE OCCASION OF THE HIS SEVENTHIETH BIRTHDAY. Budapest - 1941.

[60] Peszah (=elkerülés): az egyiptomi kivonulásra emlékeztető ünnep, a zsidó időszámítás szerinti niszán hónap 15-én veszi kezdetét.

[61] Hágádá (=elbeszélés): a széder (lásd: 37. lábjegyzet) gyakorlati forgatókönyve.

[62] A széder-esti Hággádá-könyv analysiséhez. In: Alexander Scheiber ed.:
 JUBILEE VOLUME IN HONOUR OF  PROF. BERNHARD HELLER
 ON THE OCCASION OF THE HIS SEVENTHIETH BIRTHDAY.
 Budapest - 1941. 273. old.

[63] Sovuasz a zsidó történeti tudatban. In: Magyar Izrael. Az Országos
 Rabbiegyesület félévi értesítője. Összeállították: Dr. Groszmann Zsigmond-Dr.
 Hevesi Ferenc-Dr. Kálmán Ödön. Budapest - 5704 ijjár-1943 május.
 19-24. old.

[64] Sávuot (=hetek): az egyiptomi kivonulást követő Szináj-hegyi törvényadásra/kinyilatkoztatásra emlékeztető ünnep, a zsidó időszámítás
 szerinti sziván hónap 6-én veszi kezdetét.

[65] Tóra (=Tan): Mózes öt könyvének hagyományos elnevezése.

[66] Sovuasz a zsidó történeti tudatban. In: Magyar Izrael. Az Országos
 Rabbiegyesület félévi értesítője. Összeállították: Dr. Groszmann Zsigmond-
Dr. Hevesi Ferenc-Dr. Kálmán Ödön. Budapest - 5704 ijjár-1943 május. 24. old.

[67] Buber, M.: Száz chászid történet. Fordította, Martin Buber életrajzával és jegyzetekkel ellátta: Pfeiffer Izsák. Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége, Budapest, - 1943. 5-30. old.

[68] Ibid: 113-135. old.

[69] Ibid: 135-141. old.

[70] Ibid: 114. old.

[71] Ibid: 143-152. old.

[72] Ibid: 147. old.

[73] Ibid: 85. old.

[74] Dr. Guttmann Mihály: 1872-1942. 1933-42 között az Országos Rabbiképző Intézet főigazgatója volt.

[75] Dr. Lőwinger Sámuel ed.: Tanulmányok a zsidó tudomány köréből
 Dr. Guttmann Mihály emlékére I. Budapest - 1946.

[76] Ibid 333-354. old.

[77] Szukot (=sátrak): az egyiptomi kivonulást követő 40 éves pusztai vándorlásra emlékeztető ünnep, a zsidó időszámítás szerinti tisri hónap 15-én veszi kezdetét.

[78] Mehiltá M.II. XIII,19-hez. Júdának azért kell bűnhődnie, mert "vétkességet" vett magára (lásd: M.I. XLIII,9)

[79] Pfeiffer Izsák emléke. Szerkesztette: Scheiber Sándor. Budapest,
 Neuwald Illés utóda-nyomda - 1949. 64 oldal.

 

Vissza a TUDOMÁNY-hoz