Elhangzott: A héber nyelv oktatása az egyházi felsőoktatásban Magyarországon
elnevezésű konferencián, 2004. november 17-én
A) Szervezetileg tekintve a protestáns felsőoktatás meglehetősen egységes a héber
nyelv tanítása vonatkozásában, úgy hogy itt sok mondanivalóm nincsen: A héber
nyelvtan oktatása az I. évfolyamon történik meg; a II. évfolyamon héber
nyelvgyakorlat formájában a hallgatók begyakorolják a már megszokott paradigmákat,
majd ezután szigorlatot tesznek héber nyelvből. Ezt követően három éven keresztül
írásmagyarázattal együtt olvassák, fordítják a héber Bibliát.
A stúdiumot kiegészíti egy írásbeli vizsga is: a III. év végén, az alapvizsga
keretében egy bizonyos rövidebb passzust kell lefordítania és magyaráznia minden
hallgatónak, immár a szakirodalom felhasználásával. Csupán sajnálni tudom, hogy
ismereteim szerint ez a régi gyakorlat Debrecenben már megszűnt.
B) A továbbiakban inkább szólnék azokról a tapasztalatokról, amelyeket eközben
szerezhettünk. Ami az első éves nyelvtant illeti, bizony szokatlan a héber nyelv
azoknak, akik sémi nyelvvel először találkoznak, így a héber hagyományosan gondot
jelent. Abban reménykedtünk, hogy a fordulat utáni években a hallgatók általános
nyelvkészsége jelentősen javulni fog, ami a héber nyelv tanítását is megkönnyíti;
sajnos azonban a gyakorlat ránk cáfolt: a héberrel azoknak is bajuk van, akik
egyébként folyékonyan beszélnek angolul... Változatlanul a legnagyobb erőfeszítés
szükséges a héber fonológia és morfológia elsajátításához, s a jelen sorok
írója csupán sajnálja, hogy oly kevés idő marad a meglehetősen fontos mondattanra.
Mindenképpen úgy vélem, hogy az írás-olvasás szinte kisiskolás begyakorlását kell
hangsúlyoznom, mert ennek hiányát később a diákok nem tudják pótolni.
A nyelvgyakorlat terén úgy ítéltem eddig, hogy a legszerencsésebb könnyű
szövegeket kiválasztani, s minden áron azt erőltetni, hogy minden nagyobb
mennyiségben olvassák azt a hallgatók. Didaktikailag szerencsésebbnek tűnt, ha a
mennyiséget fokozzuk és nem a nehézséget. A választott olvasmányok Eszter
könyvéből, Sámuel könyveiből, esetleg Királyok vagy Krónikák könyveiből
származnak esetleg könnyebb zsoltárok lehetnek (pl. 54.); Jób könyvét messze
elkerüljük ezen az alkalmunkon. Az eredményről szólva: itt már óriási
polarizáció látható diákjainkon. Akin fogott az oltás és megszerette a héber
nyelvet, az már gyakorlatilag kis héber-tudor lehet a II. év után. Aki azonban
szükséges rossznak tartja a héber tanulását, azzal sajnos még a II. év végén is
ismételtetni kell a paradigmákat.
Írásmagyarázatból hangsúlyos, hogy lehetőleg ismétlés nélkül minél több
szöveget átnézzünk, reménykedve abban, hogy a volt diákok is érdeklődnek a
hallottak iránt, s a jegyzetek esetleg körbejárnak. Szükség is van erre, hiszen egy
év során kellő alapossággal jó, ha 10 fejezetet át tudunk nézni, s ez a héber
Biblia terjedelméhez viszonyítva elég kis mennyiség. Fontos tehát, hogy kellő
módszertani reflexiót is át tudjunk adni diákjainknak, hogy aztán maguk is tudjanak
önálló munkát végezni a szakirodalom segítségével. Tanszékvezetői megbízásom
óta magyaráztuk a Numeri, Deuteronomium, Zsoltárok, Qóhelet, Énekek éneke, Mikeás,
Habakuk, Hóseás, Ámósz, Ezékiel, Ruth és Eszter könyveit.
C) Intézményünkben nagy hangsúlyt fektetünk nem csak e minimum-követelmény
megtartására, hanem arra is, hogy ez a minimálisnak nevezhető stúdium kellő
összefüggésben álljon, s annak, aki dicséretes módon többre vágyik, lehetőséget
adjunk a további fejlődésre. Így hát fontos, hogy nyelvileg tényleg az egész
Bibliát fedjük, s ezért - speciál kollégium, vagy szeminárium formájában - a
bibliai arám nyelvet is tanítjuk. Ezt a nyelvet ugyanolyan módszerrel oktatjuk, mint a
hébert, hiszen voltaképpen csak egy dialektust tanítunk, mégis jól teszi az, aki ezt
a kurzust is fölveszi, és pedig nem csak azért, mert így Dániel és Ezsdrás
könyveiből is el tudja olvasni az arám részeket, hanem azért is, mert ez
hozzásegíti egy még szélesebb körű tanulmányhoz:
Nevezetesen a Biblia korából származó szíriai és palesztin rokon dialektusok
elsajátítását. Mivel Izrael történetéhez és vallásához jelentős
hozzájárulást adnak e dialektusok feliratai, ezért időről-időre átnézzük őket.
Nagyon jól használható tananyag mindmáig a H. Donner és W. Röllig által kiadott KAI
(Kanaanaische und aramaische Inschriften), míg a bibliai arámból F. Rosenthal kis
tankönyve, ill. az általa szerkesztett An Aramaic Handbook jelent nagy segítséget.
A kitekintést nem csak visszafelé, és nem csak oldalra szükséges megtennünk, hanem
előre is: időről-időre tart Egeresi kolléga bevezetést az ivrit nyelvbe is, aminek
az a célja, hogy azok, akik esetleg izraeli útra, tanulmányútra vállalkoznak, ne
maradjanak segítség nélkül, akik pedig nem ezt teszik, azok legalább olvasási
szinten tudjanak informálódni. Arra kérem mindazáltal zsidó barátainkat, hogy
vérmes reménységeket ezzel a kurzussal kapcsolatban ne tápláljanak: másutt biztosan
sokkal jobban megtanulnak ivritül a hallgatók. Számunkra azonban a szemlélet is
fontos: ha a héber Bibliát olvassuk, figyeljünk egy kicsit a Szentföldre magára is,
no meg arra, hogy az anyaországban mit és hogyan gondolnak a Szentírás
magyarázatáról.
D) A tisztesség kedvéért szólnom kell arról is, ami nincs - és fájdalmasan nincs -
intézményünkben. Hogy őszinte legyek: előre láthatólag nem is lesz, hacsak
valamilyen jelentős intézményes segítséget nem kapunk, olyat, amire a jelen magyar
felsőoktatási kereteken belül nem is számíthatunk. Hiányzik az írásmagyarázat
történetére való kitekintés. Még kisebb baj, hogy a zsidó írásmagyarázatra nem
tudunk kitekintéssel lenni. Ilyen irányú érdeklődés ugyanis egyre másra jelentkezik
hallgatóink között, s ilyenkor mindig tudjuk irányítani vagy az ELTE, vagy a Zsidó
Egyetem felé őket. Magyarul: az egyetemi együttműködés és áthallgatás lehetővé
teszi e hiány pótlását ott, ahol igény jelentkezik rá. A keresztyén
írásmagyarázat történetét viszont tényleges hiányként kell jelezzem: erre ugyanis
nem marad se idő, se energia.
Másik hiány az általános sémi nyelvészet terén jelentkezik. Az említett
dialektusokon kívül ugyan ugariti nyelvet rendszeresen tudunk oktatni
speciál-kollégium keretén belül. De bizony a nagy nyelvek hiányoznak, már pedig arab
és asszír nyelv iránt rendszeresen merül fel igény, néhol pedig a hámita egyiptomi
nyelv is érdeklődésre tart igényt. Ezek a hallgatóink, hál' Istennek, az ELTE
megfelelő szakán megtalálják a helyüket, s ha nem is nagy számban, de
időről-időre mindig előfordul kettős egyetemi polgár intézményünkben.
A kép tehát így kerek és egész; ha elszórt érdeklődés jelentkezik szír nyelv
iránt, vagy esetleg speciális LXX-tanulmányok iránt, azt személyes foglalkozás
keretében tudjuk kielégíteni, mert az ilyen érdeklődéssel rendelkező hallgatók
száma igen csekély. S ha eközben akadna olyasmi is, amit mi nem tudunk tudományos
kompetenciánkkal ellátni, úgy a nemzetközi kollegialitás ad lehetőséget a hiány
pótlására.
|
