Lakatos Anka Ilona:
CHANNA IMÁJA
Sámuel 1. Könyve


Az embernek szóló legelső isteni parancsolat így hangzik: "Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet..."(1Mózes 1, 27-28). Izrael népe mindent meg is tett annak érdekében, hogy teljesíteni tudja Isten akaratát. Törvényeikben nagyon körültekintően leszabályozták a házasság anyagi és morális körülményeit, mivel élete nagy részét mindenki házasságban élte le. Az Ószövetségben, egy helyen találunk utalást arra, hogy valaki saját akaratából házasságon kívül maradt (Bír. 11, 36-40). Jefte egy csata előtt fogadalmat tett, hogy győzelem esetén, akivel elsőként találkozik, feláldozza az Úrnak, és saját lányának kellett tudomásul vennie ezt az atyai döntést. "Betöltötte az őfelőle való fogadást", "ő sohasem ismert férfiút"

A leánygyermek 12 éves kora környékén vált nagykorúvá, de férjhezmeneteléig továbbra is a szülei rendelkeztek vele. A hagyomány szerint a fiatalok kiházasítása megkérdezésük nélkül történt közvetítők által, ami ellen nem tiltakoztak, sőt nagyon boldog házasságban élték le az életüket. A férj megvásárolta szüleitől leendő asszonyát az akkori szokás szerint, vételárat fizetett érte az apának. "Akármilyen nagy jegyajándékot kívántok, megadom... csak adjátok nékem a lányt feleségül.(1 Mózes 34-12)

A leendő asszonnyal szemben hihetetlenül magas követelményeket támasztottak, a Példabeszédek Könyve hosszan sorolja fel a derék asszony erényeit: "keres gyapjat, vagy lent és megkészíti azokat....Felkel még éjjel, eledelt ad az ő házának....Gondoskodik a mező felől...Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözéke...Az ő száját bölcsen nyitja meg"

A meddő, késő korban szülő, vagy csak csodás segítséggel viselőssé váló asszonyoknak se szeri, se száma a Bibliában. A közeli rokonok összeházasodása, mely generációkon keresztül tartott, végül is a termékenység csökkenéséhez vezetett.

Az ősanyák közül hosszú ideig meddő volt Sára, Ábrahám felesége (1 Móz.18,10-12). Izsák felesége Rebeka (1Móz. 25, 21), és Jákób kedvesebbik felesége, Ráchel is (1 Móz. 30, 1-2).

Ezekben a meddő házasságokban egyik fél sem hibáztatható, ugyanis ezek az
ősanyák közeli rokonai voltak férjüknek.



A gyermektelenség komolyan csökkentette az asszony tekintélyét és rontotta családon belüli helyzetét, ennek ellenére alig van tudomásunk arról, hogy a magtalanság válóokként szerepelt volna. A gyermektelen házaspárok fájó szívvel tudomásul vették Isten akaratát, de öreg korukig reménykedtek abban, hogy mégis csak lesz utóduk.

Ritkán olvashatunk arról, hogy egy férfinak csak egyetlen gyermeke lett volna a Tanakh idején. Az általánosan elfogadott többnejűség azt a célt szolgálta, hogy minél több gyermek szülessék, ha egy asszony átmenetileg, vagy tartósan meddőnek bizonyult, akkor ágyast, illetve másodfeleséget állított maga helyett, aki gyermeket szült neki és férjének (1Móz.30,15). Mózes a törvényekkel új házassági szokásokat vezetett be. Ez az új rend mindenben különbözött a zsidók régi szokásaitól és gyakorlatától, de különbözött a kánaáni népekétől, valamint az egyiptomiakétól is.

Sámuel 1. Könyve Izrael történetének azt a fontos szakaszát írja le, amikor a nép még laza törzsi szervezetben élt és ebben a korban tért át az egységes nemzeti királyságra. A bírák korának utolsó képviselőit ismerjük meg Éli, majd Sámuel személyében. Külső ellenséges népek folyamatos támadása, a főpap fiainak cinikus önzése, akik az istentisztelet és a kultusz lejáratói voltak, mind szorosabb összefogásra késztették a törzseket. Izrael népére súlyos teherként nehezedett annak az árnyéka, hogy nem tudják megtartani a nehezen megszerzett ígéret földjét. A kor hangulatát leginkább a Bírák Könyvének egyik utolsó mondata fejezi ki, "akkor még nem volt király Izraelben, ezért mindenki azt tehette, amit akart."

Egy családtörténet bevezetésével ismerhetjük meg Isten népe történetének eme új szakaszát. Sámuel családfájával kezdődik a könyv, származási helyéről és őseiről tájékoztat.

A neveknek érdekes jelentése van, Elkána a családapa neve azt jelenti, hogy Istentől szerzett. Mélyen hívő ember volt ő, az óizraeli kegyesség szép példáját mutatja meg számunkra. Minden évben felment Silóba, hogy áldozatot mutasson be a Seregek Urának (Jahve cebaoth). Izrael Istenének méltóságneve, először itt fordul elő a Bibliában, amit Silóban a szövetségládával összefüggésben, használtak.
(Jubileumi Kommentár I. kötetet)


Elkánának két felesége volt, az általános szokásoknak megfelelően azért következhetett be, mert az első asszony Channa, (nevének jelentése: kegyelem) a nagyon szeretett feleség meddő ebben a történetben .

Az "időről időre" visszatérő ünnepi alkalom, amikor Elkána elment imádkozni és áldozni a silói szentélybe, -a kommentárok alapján valószínüleg- az aratási hálaadó ünnep volt, az új termés ajándékáért mutattak be ilyenkor hálaáldozatot.

A hálaáldozat bemutatásakor az állat nemesebb részeit elégették az oltáron, (Levi. 3. rész) a húsát, pedig ünnepi lakoma keretében elfogyasztották a családtagjai és azok vendégei. Ez a közös étkezés olyan valóságos communio, ami jellege szerint lelki közösségbe kapcsolta az áldozatot elfogadó Istent, az áldozó embert, és a vendégség valamennyi résztvevőjét.

Elkána a családfő, az áldozat bemutatása után mindenkinek kiosztotta a maga részét.

A héber mánáh szó= porciót, részt jelent. A történetben ebből az következik, hogy a második feleségnek Penninának és gyermekeinek jutott az étel nagyobbik része, Channának pedig egy kiváló részt adott jóllehet Őt szerette, "de az Úr bezárta a méhét".

Ebben a korban a gyermek, áldásnak számított, a gyermektelen asszonyt viszont úgy tekintették, mint akin Isten átka van. A gyermekeire büszke Pennina, (jelentése: gyöngy) mint mindig-minden alkalmat, úgy ezt is felhasználta, hogy megalázza Channát.

Számára az ünnep, az öröm napjai mérhetetlen szenvedésben és fájdalmas megaláztatásban teltek. Férje gyengéd vigasztalása ellenére sem vett magához ételt, mintha böjtölt volna. Az imádságban keresett menedéket, ezek az "évről évre" egyformán megismétlődő alkalmak egy speciális eseményt ábrázolnak.

Channa imádkozva az Úr jelenlétét kereste, imáiban fiúgyermekért könyörgött. Bizonyos, hogy ez nagyon sokszor megtörtént már azelőtt is, most azonban egy különleges fogadalmat fűzött késéséhez, mégpedig, ha a Seregek Ura fiúgyermeket ad neki, azt ő visszaadja Istenének, hogy az Ő szolgája legyen, papja egész életén át. Még egy különös kijelentést is fűzött fogadalmához, hogy gyermekének "a fejét borotva nem éri soha". Ez a mondat világossá teszi, hogy Channa egyértelműen Istennek szentelt embernek, héber szóval nazir-nak (Nazir törvény, Num. 6) szánta születendő fiát.



A Szentírásban csak kivételes esetekben olvashatunk egész életre szóló felajánlásról (Sámson), a nazír-fogadalom egy meghatározott időre, néhány évre szóló volt.

Külsőségeiben három dologra vonatkozott: a fogadalmat tevő ember haját, szakállát nyíratlanul hagyta, holtest érintésétől tartózkodott, és gyászt nem tartott, bort nem ivott. Ezek a külsőséges vonások a kánaáni pogány hitvilággal és erkölcsiséggel való szembenállást, tiltakozást fejezte ki.

A kánaáni népek körében szokás volt a fejet körbe nyírni és a levágott hajfürtöket a szellemeknek áldozni. Ugyanígy lenyírták hajukat gyász idején is.

A borivástól való tartózkodással nem csak a józanság megőrzésére törekedtek, hiszen a nazír- fogadalom a szőlő termésének minden formáját elutasította (Num. 6, 3), hanem inkább arra, hogy a kánaáni ünnepeken a borivással együtt járó, nagyon sok erkölcstelen szokás elleni tiltakozás volt (Hós. 4, 11). A kánaáni kulturának és a vele szorosan összefüggő vallás nagyon erősen hatott a betelepült izraelitákra. Az őslakóktól nem csak a földművelést tanulták el, hanem az azzal együtt járó hiedelmeket, babonás, vagy erkölcstelen szokásokat is. A Baal -vallás különösen veszélyes lehetett, és a nazírok voltak azok, akik különcnek látszó magatartásukkal tiltakoztak a kánaáni termékenységi kultusz bomlasztó hatása ellen.

A szentélyben imádkozó Channa hosszantartó, csendes könyörgését Éli főpap félreértette és részegséggel gyanúsítva megdorgálta őt.

A Főpap talán többször tanúja lehetett annak, hogy az áldozati lakoma során valaki a részegségig leitta magát, ezért is gondolhatta a szokásoktól eltérő módon imádkozó asszonyról, hogy részeg. Dorgáló szavait azonban Channa szelíden visszautasította azzal, hogy ő nem "Beliál leánya", a beli-jaal szó = haszontalanságot jelent, van azonban a név mögött valami mitologikus értelem is, talán egy pogány isten, vagy démon neve lehetett.
(Dr. Tóth Kálmán Magyarázat Károly Gáspár Református Egyetem) Miután Éli megértette, hogy Channa valóban imádságba volt mélyedve, áldással bocsátotta el.



A hit és az isten iránti bizalom olyan maradandó örömmel töltötte be Channát, amilyen csak gyermekien tiszta szívben lakozik, az ilyen hit nem szégyenül meg. Az asszony, mintha kicserélődött volna, "evett és az arca nem volt többé szomorú".

Imádsága meghallgatásra talált és áldott állapotba került."Boldogságos érzéssel vallom be teelőtted szívemnek titokzatos reménységeit, - Te megérted az én örömömet"
(Mirjam: A várandós asszony imája)

Channának fia született, a fiú neve Sámuel lett, elnevezéséhez azt a magyarázatot adja: Az Úrtól kértem őt. Ebben a névben leginkább az imádság meghallgatásának (sámá = hall, hallgat) héber szógyök motívuma van jelen még akkor is, ha nyelvtanilag nem fedi pontosan azt, amit ki akar fejezni, hogy "Isten meghallgat."
( Dr. Tóth Kálmán: Magyarázat Károly Gáspár Református Egyetem)

Az izraeli jogszokások értelmében egy asszonynak a fogadalma abban az esetben vált jogerőssé, ha a férje a beleegyezését adta hozzá.(Num. 30: 6) Amennyiben ez megtörtént, az asszonnyal együtt férje is felelőssé vált a fogadalom teljesítésében. Erre utal a férjével való párbeszéd (1 Sámuel 1: 23) Elkána fogadalmi áldozat bemutatására elmegy Silóba, ez arra utal, hogy ő is fogadalmat tett arra az esetre, ha Channának fia születik.

A csecsemők elválasztása elég későn történt meg a keleti népeknél, gyakran 3-4 éves korukig szoptatták a gyermeket (2 Makk. 7: 28.)

Channa legközelebb csak akkor megy Silóba az ünneplőkkel, amikor fia már elég nagy lesz ahhoz, hogy további nevelését rábízhassa a papságra. Az írás megjegyzi, hogy Sámuel egészen kicsiny korában került a silói szentélybe. Szülei a fogadalom teljesítés napján különleges mutattak be, egy hároméves bikát vágnak le, azon kívül a fogadalmi és hálaáldozatokkal együtt járó ételáldozatot is.

Az áldozati szertartás végén került sor a gyermek, Sámuel bemutatására Éli főpapnál, akinek gondjaira bízta Channa az Istentől kapott és neki odaszentelt, elsőszülött fiát.


A fogadalom teljesítését követő, hálaadó szertartás után Channa egy imádsággal magasztalta Istent. "Channa éneke" néven vált ismerté ez a zsoltár, melyben egyéni élete eseményeit összefüggésben látja, Istennek a világ fölött uralkodó egyetemes, emberi sorsokat intéző hatalmával, és ezt énekli meg. Ujjongó örömében Isten magasztalását különböző példákon fejezi ki, "nincs hozzá hasonló senki". Hitből fakadó reménységét, azzal magyarázza, hogy Isten a gőgös embert megalázza, a gyengéket, pedig felemeli. Meggyőződését fejezi ki, amikor azt mondja, hogy az Úrnak gondja van a hozzá hűségesek (chaszidim) életére, ezzel szemben a hűtlenek (resaim) sötétségbe, azaz halálba jutnak az életük végén.
(Jubileumi Kommentár)

Ez az isteni igazságszolgáltatás az ószövetségi kijelentés biztatása, melynek érvénye akkor is fennáll, amikor a mindennapi élet eseményei más képet mutatnak.


FELHASZNÁLT IRODALOM

Tóra

Sámuel I. Könyve

Bírák Könyve

Jubileumi Kommentár I. kötet                      Kálvin Kiadó        1998
                   
Gerhard Von Rad:Az Ószövetség teológiája I. kötet     Osiris Kiadó     2000

Árahám ibn Dá'ud        a Magasztos Hit             Logos Kiadó         2004

D Kiss Arnold "          Mirjam"            Schlesinger József      1907
Imádságok Zsidó Nők számára

Arno C. Gaebelein        Ószövetségi Kommentár         Evangéliumi Kiadó    2000

Martin Buber            A Próféták hite            Atlantis Kiadó     1991

A.Philon            Mózes élete                 Atlantis Kiadó        1944

M. Eliade        The Sacred and the Profane             NewYork         1959

Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv                 Budapest         2003

Dr. Tóth Kálmán    Magyarázat Sámuel I. könyvéhez         Ráday nyomda 1994

Hahn István        A Próféták forradalma             Múlt és Jövő Kiadó     1998

Dr.Józsa László    Orvoslás a Bibliában             Móra Ferenc Kiadó     1998



Budapest, 2005-02-08

Lakatos Anka Ilona
zsidó művelődéstörténet előadó szak I. évfolyam