Dolgozatomban a magyar úszósport kiválóságát, Székely Évát fogom bemutatni, és a
magyar úszósportot. A felhasznált irodalmon kívül, személyes találkozásomat is
elmesélem Éva nénivel.
Először is szeretném megköszönni Székely Évának, hogy találkozott velem, hogy mesélt
gyermekkoráról, nagyszüleiről, szüleiről, arról a szeretetről, amit szüleitől
kapott, és amit Ő is tovább adott lányának Andreának és unokájának Máténak.
A Magyar Úszó Szövetség vezetői a 20-as években kezdtek hozzálátni az úszósport
felrázásához, népszerűsítéséhez hazánkban. A korszak úszósportját úgy
jellemezhetjük, hogy a kis létszámú nemzetközi szintű élvonal mögött az utánpótlás
megszervezését teljesen elhanyagolták. Az akkori politikai vezetés célja az ifjúság
militarizálása volt. A leggyakrabban hangoztatott jelmondatuk: " A sport mindig
honvédelem", valóban mindent elárult. Ilyen céllal az egész fiatalságot mozgósították,
és rendszeresen szerveztek jelvényszerző versenyeket. Ebben a korszakban született
1927. április 4-én. Székely Éva olimpiai bajnokunk.
Édesapja családja Erdélyi Székely eredetű. Az édesanyja családja, Felvidékről származik,
ortodox kóser család. A szeretet, amit szüleitől kapott egész életét meghatározták.
Szigorú rend uralkodott a családban. Az ebéd, az mindig meghitt családi körben folyt
náluk, minden délben az asztalnál ült az egész család, mire az édesapa belépett az
ajtón már tálalva volt az étel.
A szeretet, amely egy kisgyermek életében olyan fontos és meghatározó, olyan fontos
volt a családjukban, egy életen át. A rendszeretet és a precizitás mire szülei
nevelték, egész életében meghatározóvá vált."Ma, négy évtizeddel később
is látom, amikor eloltom a villanyt, ha ferdén lóg a kép a falon. Azért sem igazítom
meg, hadd lógjon, mondom magamban és megpróbálok aludni. Agysejtjeim legmélyéről
huncutul rám kacsint a kép: ferdén lógok, nem zavar? Néhány nyomdafestéket nem tűrő
jelzővel illetem magam, felgyújtom a villanyt, megigazítom a képet, lefekszem és
reggelig fel sem ébredek."
A víz imádatára a Csillaghegyi strandon ébredt rá a 9 éves Éva. Amikor ott
nyaraltak és a rádió közvetítette Pluhár István 100 méteres gyorsúszás döntőjét.
Ott és akkor határozta el, hogy olimpiai bajnok lesz. Ekkortól kezdett el rendszeresen
úszni, és minden zsigereiben érezte ő nem lehet más, mint úszónő, bajnok lesz. Német
birodalmi iskolába járt, a diplomaták gyerekeivel együtt tanult. 50 pengő volt a tandíj.
A kis Évike nagyon szerette azt az iskolát. De jött Hitler és hirtelen minden megváltozott.
A barátokból ellenségek lettek és a zsidó gyerekeket kiközösítették Ezt egy
gyerek szinte fel sem tudta fogni. Nem értette, mitől válik a világ egyszerre ellenséggé.
Mi az Ő bűne, mért más mind a többi gyerek! Ezután behívatták a szüleit az iskolába,
és megmondták az édesapjának, ha nem térnek ki nem tanulhat ott tovább. Édesapja
nagyon liberális gondolkodású ember volt, de soha nem tért volna ki, se ő, se a család
többi tagja. Ott álltak iskola nélkül. Mi lesz most? Hogyan tovább? Ezek a kérdések
cikáztak a fejükben. Édesanyja ezután fáradságot nem kímélve járt, kilincselt
egyik iskoláról a másikra. Majd következett a Radnóti, oda mindössze két napig járt.
Nem szeretett ott lenni. Második nap Éva az édesapja elé állt, és azt mondta -
"ha oda kell Édesapám menni, akkor inkább meghalok". Végül sikerült a Ráskay
Leába bekerülnie. Az osztály 80 % - a zsidó gyerek volt. Nagyon nehéz nyár következett,
három hónap alatt kellett megtanulnia latinul, de sikerült.
A nyelvszeretetre, és hogy, hogyan kell tanulni, arra a német birodalmi iskolában
megtanították, a hittan óra is tananyagba tartozott. Minden gyerek neve mellett ott
szerepelt a vallása és a szerint ment a hittan órára. Éva ott megtanult héberül írni
és olvasni. 1941 és 1945 közötti időszak a túlélés időszaka volt mindenkinek. De
a reményt egy percig sem adták föl. A csillagviselés időszakában mindenki tudta ki
hová tartozik, de ezt a közösséget egy belső titkos erő összekapcsolta és a szívükben
hitték és érezték, hogy egyszer vége lesz a borzalmaknak.
13 évesen került az FTC úszószakosztályába. Ott nem kérdezték kinek mi a vallása,
csak az számított, ki milyen tehetséges. Sajnos eljött a német megszállás és a
zsidó származású úszóknak abba kellett hagyniuk az úszást. Egyszerűen kizárták
őket az uszodákból is. Edzés helyett jött a romeltakarítás, Éva így próbálta
formában tartani magát. 18 éves születésnapja volt mikor vége lett a háborúnak.
Magyarország felszabadult. Úszni és úszni, csak ez számított már, hogy nincs mit
enni ilyen "apróságokkal" nem törődött. Boldognak és szabadnak érezte magát.
Sajnos ez a boldogság igen rövid ideig tartott. Most már nem azt kérdezték tőle,
hogy mi a vallása, hanem hogy mi a szüleinek a foglalkozása. Mivel édesapja
nagykereskedő volt, ismét a nemkívánatos személyek táborába tartozott. De
sporteredményei olyan magasan a többi társai felett voltak, hogy emiatt "megbocsátották
szüleit".
A felszabadulás után a testnevelés és a sport állami irányítás alá került, és
ennek eredményeként fokozatosan, lépésről lépésre erősödött a sportmozgalom. Az
élsport az átlagosnál gyorsabban fejlődött és hamarosan nagy számban kerültek a
világ élvonalába a magyar sportolók, közöttük szép számmal úszók is. A magyar
úszók viszonylag rövid idő alatt érték el a világszínvonalat, amit számos világ-
és Európa-csúcs és a különböző világversenyeken való kiváló szereplésük
bizonyítja. 1945-ben mindent elölről kellett kezdeni. Augusztus 20-án volt a
sportuszoda megnyitó versenye, itt új magyar csúcsot állított fel: 100 mellen
1:27-tel győzött.
Majd sorra jöttek a nemzetközi megmérettetések. 1947 Párizs, ahol a világon elsőként,
végig pillangózva megnyerte a 200 méteres női mellúszást. A nemzetközi sportsajtó
Pillangókisasszonynak keresztelte el. Az év végi világranglistán a világcsúcstartó
Van Vliet mögött második lett.
Majd elérkezett 1948 az olimpiai bajnokság éve. Székely Éva is a csapat tagja volt.
Izgatottan és büszkén várta élete első olimpiai bajnokságát. A nagy ellenfél Novák
Éva is indult a versenyen. Ők ketten mindig rivalizáltak egymással, de ez nem volt káros
inkább hasznára vált mindkettőjüknek, mert így a legjobb formájukat tudták adni,
és folyamatosan inspirálták egymást a jobb teljesítményre. Ezen az olimpián Novák
Éva harmadik lett 3:002-vel, Székely Éva pedig 3:02.5-öt úszott.
1950-ben Magyarország kapta az Európai-bajnokság rendezési jogát, amit később
visszavontak és Ausztriának adtak. A magyarok azonban sajnos ezen a versenyen nem vettek
részt. Székely Éva a magyar bajnokságon négy számban úszott jobb eredményt, mint a
bécsi Európai bajnok, azaz négy Európai-bajnokságot nyert volna, ha kint lett volna a
csapat. Az év végén elérte az 53-ik csúcseredményét. 100 méteres és 200 méteres
pillangó csúcsát is ő tartotta. Az év végén a tanácsválasztások tiszteletére
3x100 m-es vegyes váltóban világcsúcsot úsztak.
1950. november 6-án házasságot kötött Gyarmati Dezsővel, majd 1954. május 15-én
megszületett Andrea, de a versenyzést tovább folytatta. Sőt most készült élete
egyik legnagyobb megmérettetésére, a Helsinki olimpiára.
A háború után a magyar női úszósport eredményei egyenletesen fejlődtek, lépést
tartottak a világszínvonallal és az 1952-es, Helsinki olimpia végre meghozta az úszónők
számára a legnagyobb sikert. A lehetséges öt bajnoki versenyszámból négyben fölényes,
biztos magyar győzelem született. Gyenge Valéria, Novák Éva, Novák Ilona, Székely
Éva, Szőke Katalin és Temes Judit aranybetűkkel írta be a nevét a magyar sport történetébe.
Rendkívüli izgalom előzte meg a 200 m-es női mellúszás döntőjét. S dobogó három
helyére három magyar lány pályázott! Killermann Klára, Székely Éva és Novák Éva.
A mezőnyben csak székely Éva és a svéd Eklund pillangózott, a többiek kezdettől
mellen úsztak. Székely és Novák 170 m-ig fej, fej mellett külön versenyt úszott. Székely
erősített és előnyét fokozatosan növelve biztosan győzött. Killermann azonos időt
úszva a harmadik helyezett angol Gordonnal, célbírói ítélettel szorult a negyedik
helyre. Olimpiai bajnok Székely Éva, Magyarország 2:51.7 perc, olimpiai csúcs, 2. Novák
Éva, Magyarország, 2:54.4, 3. Gordon, Anglia, 2:54.4
1960-ban érezte úgy, hogy végérvényesen be kell fejeznie versenyzői pályafutását.
Ekkor már az úszás mellet gyógyszerészként is dolgozott a MÁV korház gyógyszertárában.
Gyerekek úszás oktatásával kezdett foglalkozni. 1960 és 1963 között Zuglóban
szinte nem volt olyan gyerek, akit nem Éva néni tanított meg úszni. Közben tizennégy
évi házasság után elvált Gyarmati Dezsőtől. Lelkileg nehéz évek következtek. De
minden fájdalmat és bánatot kárpótoltak a gyerekek és Andrea lánya. A munka reggel
hat órakor kezdődött és este kilencig tartott. 1966-ban Andrea úgy döntött ő is úszónő
lesz. Oda állt édesanyja elé és csak ennyit mondott" A jövőben komolyan szeretnék
úszni. Csak ennyi mami." Kemény munka kezdődött meg mindkettőjük számára,
hajnali felkelések és késő esti lefekvések. Az edzések nem voltak különösen változatosak.
Egyetlen egy cél lebegett Éva néni és Andrea szeme előtt, megnyerni az olimpiát. A Müncheni
olimpián 1972-ben Gyarmati Andrea volt a magyar csapat legfőbb erőssége. A 100 m-es
pillangóúszás középfutamában világcsúccsal győzött, azonban a döntőben egy
rosszul sikerült rajt elegendő volt ahhoz, hogy az aranyból bronz legyen. A 100 m-es hátúszás
döntőjében jó úszással ezüstérmet nyert. Megtettek mindent az aranyért, de a sors
közbeszólt. Talán életük legnehezebb pillanata következett. Végighallgatni a dobogó
második helyéről a magyar himnuszt, egy könnycsepp nélkül, összeszorított fogakkal
büszke tartással, de egy fájó szívvel. A női gyorsváltó Gyarmati, Kovács E., Patóh,
Turoczy összeállításban negyedik lett.
1972. szeptember 5-én arab terrorista támadás következtében 11 izraeli sportoló
vesztette életét az olimpiai játékok ideje alatt. A sportolókat, akik talán a dobogóról
álmodtak, a központi stadionban ravatalozták fel és búcsúztatták el örökre.
A dicsőséges aranykorszakot követő időszak legeredményesebb úszónőjének Gyarmati
Andreát tekinthetjük. Pillangón, háton és gyorsúszásban egyaránt világklasszis
szinten versenyzett, pályafutása egyenletes, szép ívelésű volt. Egyéni versenyszámokban
összesen 14 alkalommal volt Európa-csúcstartó: a 200 m-es hátúszásban hét
alkalommal, 100 m háton ötször és 100m pillangón kétszer. A 100 m-es pillangóúszásban
világcsúcsot javított.
Andrea gyerekorvos lett, mind a mai napig praktizál. 1976-ban megszületik Andrea fia Máté.
Máté is a sportot választotta, vízilabdázik.
Székely Éva nénivel a napokban sikerült találkoznom. Sokat mesélt gyerekkoráról szüleiről,
és én szótlanul hallgattam. Olyan melegség sugárzott kék szeméből, amit ritkán érez
az ember. Pici törékeny asszony, de az úszás szeretetét mind a mai napig megőrizte,
ha teheti minden reggel 7-órától, 8-óráig úszik az uszodában. Azt kértem tőle,
hogy azokat a történeteket mesélje el nekem, amiket a könyvében nem írt meg.
Először Édesapja családjáról kérdeztem.
- Édesapja családjára, hogyan tetszik visszaemlékezni?
- Édesapám családja Erdélyi Székely eredetű. Úgy hívták, hogy Előpataki Székely
Áron. Ezt a történetet, amit most elmesélek, nem sokan ismerik. Üknagyapám
beleszeretett az Előpataki zsidó rabbi lányába, akit Golsteinek hívtak. Elvette a
rabbi lányát feleségül, ezért Lófőék kitagadták. Majd Golsteinnek hívták őket,
és a Golsteinből lett a Székely. Édesapám nagykereskedő volt. Szerette a hazáját,
és szerette a vallását is. Mindig azt mondta "Hazát és vallást nem cserél az
ember". Még a legkritikusabb időben sem tért ki, mindig felvállalta, hogy zsidó
ember.
- Mikor engem eltanácsoltak a birodalmi iskolából, csak azzal a feltétellel
maradhattam volna tovább ott, ha a családunk kitér, de ezt nem vállaltuk. Minden
szombaton templomba mentünk. Szigorúan betartottuk a vallási előírásokat, és az ünnepeket
is. A tíz parancsolatot talán mindennél fontosabb volt. Most már pár éve, hogy nem
tudok sajnos böjtölni, mert az egészségem nem engedi, de mindig szigorúan
betartottam. A húst mind a mai napig túlsózom, ez gyermekkoromból maradt meg, és
disznóhúst soha nem ettem.
- Édesanyja családja?
- Mamám családja szigorú ortodox kóser család. Felvidéken földbérlők voltak Komárom
megyében, Szemere és Csúzról valók. Akire visszaemlékszem az a nagymamám. Ott
szigorúan be volt tartva a kóserolás. Csillaghegyen volt egy kis nyaralónk, és az egész
család ott találkozott nyaranta. Sok gyerek volt, de minden rend szerint történt. Pénteken
gyertyát gyújtottunk, szombatonként mindig sóletet ettünk, és betartottuk a szombat
szentségét. Talán egész gyermekkorom legszebb nyarai voltak ezek. Családunk mindig
nagyon összetartó volt. Ez mind a mai napig így van. Andreával, nincs olyan nap, hogy
legalább telefonon csak egy pár szót ne beszélnénk. Hogy vagy? És ennél több nem
is kell. Máté unokámmal is ugyan így vagyunk. Ő minden nap, nálam ebédel, ha
teheti. Úgy szeretem, mint ha a saját fiam lenne, talán jobban.
- A birodalmi iskola után, a Radnótiba, majd a Ráskay Leába került, mesélne ezekről
az évekről?
- Nagyon szerettem a birodalmi iskolába járni. Kitűnő tanárok tanítottak. A Radnótit
nem is tudtam megszokni. Összesen két napot jártam oda. Végül Édesanyámnak sikerült
elintéznie, hogy felvegyenek a Ráskayba. Ott, majdnem az egész osztály zsidó származású
gyerek volt. De az osztályfőnökünk nem volt zsidó ember.
- Ez egy fájó történet, amit most elmondok, 1944 végén az osztályfőnökünk
elrendelte, hogy minden gyerek, aki zsidó, tegyen a mellére egy nagy sárga csillagot.
Nem szívesen emlékszem ezekre az évekre vissza.
- Még most is sokat tetszik úszni?
- Amikor csak tehetem, persze most már az egészségem dönti ezt el. Az úszás mindig
erőt adott, gyerekkoromban is és most is. Tavaly sajnos betörtek hozzám, és elvitték
az összes érmemet. Soha nem gondoltam volna, hogy ez meg történhet. Kinek kellettek az
én érmeim? Sajnos ez nem derült ki. Amióta Móci megszületett ő lett a legfontosabb
nekem. Azt a szeretetet, amit én kaptam a szüleimtől, nagyszüleimtől, azt megpróbáltam
visszaadni nekik, Andreának és Mócinak.
- Szeretném megköszönni, hogy tetszett találkozni velem, hogy mesélt a családjáról,
gyerekkoráról, és iskolás éveiről.
Búcsúzóul kaptam két nagy puszit, és csak annyit mondott nekem Éva néni, a
"gyerekeidre mindig nagyon vigyázzál Orsikám".
Felhasznált irodalom: Székely Éva:
Sírni, csak a győztesnek szabad
Jöttem, láttam,...vesztettem?
Megúsztam
Bakó Jenő: Az úszás rövid története
2003. április 14.
|
