Tanúja voltam egy történetnek, amely választ ad a címben leírt
kérdésre.
G. Sámuel, Amerikában élő, de évenként Pestre látogató úr kért meg,
hogy érdeklődjem ügyének állásáról. A New York-ban élő szigeti
rabbihoz fordult házassága válságával kapcsolatban, a szigeti rabbi
levelet intézett Mojse Weisz budapesti ortodox főrabbihoz, aki
Kelet-Európában elismert tekintélynek örvendett.
Döntéseiben senki nem kételkedett. Amikor meglátogattam Kertész utca
32-ben lévő lakásán, éppen befejezte a szigeti rabbihoz írt
válaszát, emlékezetből idézem.
A tiszteletteljes üdvözlő szavak után a következőket közölte a
szigeti rabbival. "Utána jártam, és az Ön által felvetett kérdésre a
következőket válaszolhatom. Debrecen városában G. Sámuel úr, héber
nevén Smuél ben (úgy emlékszem) Joszef chüpe alatt, tanuk
jelenlétében elvette T. Lenke, héber nevén Gitül bász Lea hajadont.
A házasságából két év után egy kislány született. Bizonyos
hiányosságokat G. úr addig is tapasztalt nejénél, ezeket azonban
visszahúzódó természetének naivitásának tudta be és annak, hogy a
lány anyja a háború után korán meghalt, nővérei nem tudták számára a
szükséges nevelést nyújtani. A gyermek születése után látni
lehetett, hogy a feladat ellátása szellemi képességeit meghaladta.
Nővérei orvoshoz fordultak, aki türelemre intette a családot.
Szanatóriumi kezelést javasolt.
Öt év telt el a kislányt paraszti környezetben neveli egy jóravaló
család, G. úr szeretné a gyermeket Amerikában magához venni. A
hatóságok és a vallási hagyományok szerint ez akkor lehetséges, ha
egy anya veszi át a gondozást. Ezért szeretne G. úr megnősülni.
Felesége a get (válólevél) átvételére alkalmatlan. Az
ideggyógyintézet felügyelete alatt álló szociális otthon főápolója
szerint egy tíz éves gyermek szellemiségével rendelkezik a feleség,
önálló életvitelre nem képes. Orvos ismerőseim javaslatára két
köztiszteletben álló professzor véleményét kértem, akik külön-külön
megvizsgálták, s külön-külön a főápoló diagnózisával megegyező
véleményt írták le.
Ez tehát nem az az eset, amelyre a diaszpóra fáklyája, fénye reb
Gerson gondolt. Ilyen esetben a másik asszony feleségül vételének
már a gyermekre való tekintettel sem lehet akadálya.
Idáig mehettem el, a megoldás nagyságod kezében van".
Tiszteletteljes befejezés, aláírás.
Vegyük sorra a levél alapján a problémákat. Néhány szó a válásról. A
zsidó vallás tudomásul veszi, hogy a szerződéssel megkötött házasság
egy másik szabályos okmánnyal érvényteleníthető. A válólevél neve,
get, a betűk számértéke szerint: a gimel 3, a tet 9, tehát 12. Ennyi
sornak kell lennie a hivatásos írnok (szófér) által írott levélnek.
Egy nyelven kell írni, arameusul, mert a szabályok megfogalmazása
idején ez volt a népnyelv, valószínűleg a babilóniai száműzetéskor.
Egy mondat azonban héberül áll: "Légy szabad minden férfi számára".
Az ellentmondást Naftali Kraus szerint a bölcsek úgy oldották meg,
hogy szerintük kezdetben a héber és az arameus nyelv egy volt, a
történelem során vált szét, inkább nyelvjárásnak tekinthető, mint
önálló nyelvnek.
A 12 sorban pontosan meg kell adni az érintettek nevét, még a
becenevüket is le kell írni. Ügyelni kell a dátum, a helység pontos
megjelölésére, valamint hogy melyik folyó, tenger vagy patak partján
található a település. Szükséges két felnőtt tanú, háromtagú vallási
bíróság (bész din), tagja lehet az írnok, de nem lehet tagja az
érintett férj.
Slomo Spitzer - Komoróczy Géza héber kútforrások című kitűnő
könyvéből idéznék egy válólevelet 1504-ből. A tartalom azóta sem
változott, de a neveket nyugodtan ki lehet írni, anélkül, hogy a
személyiségi jogokat megsértenénk.
Az 5265. esztendőben a világ teremtése szerint, tévét havának
negyedik napján, szerdán, "Én, Mordekháj ben Méir, aki ezen a napon
Budanban (Budán) amelyet Ovennak is neveznek, amely a Donau (Duna)
folyó partján hévíz források mellett fekszik, lelkem kívánsága
szerint kényszer nélkül elhagytalak és elbocsátottalak Téged,
feleségem Golde Zevedja ha kohén lánya, akit Zvedlnek is neveznek,
aki a törvény előtt a feleségem volt már, és most elbocsátlak és
elhagylak téged, hogy szabad legyél, férjhez mehess, akihez akarsz
és ebben senki nem akadályozhat meg téged a mai naptól fogva
mindörökké. Most szabad vagy minden ember számára, és legyen ez a
válólevél Mózes és Izrael törvénye szerint. Chájjim ben Mose tanú,
Dávid ben Smuél tanú."
A levél egy félmondatnyi kiegészítésre szorul, az elbocsátott
asszony nem mehet bárkihez férjhez, mert kohén nem vehet el elvált
nőt.
A két nagy iskola Sámáj háza és Hilél háza ezen a témán is
vitatkozott. Sámáj szerint csak hűtlenség esetén lehetséges a válás.
Hilél szerint - és ez vált szabállyá - nem kell különösebb indoklás,
ha a felek úgy akarják. Az odakozmált főzelékért is el lehet válni.
Bölcseink szerint, ha a férj észreveszi, és szóvá teszi, hogy
odaégette az ételt, akkor ott kihűl a szerelem lángja. Viszont az
Örökkévaló oltára is megsiratja, megkönnyezi a szakítást, mert ez
tulajdonképpen fájó seb a családnak, gyereknek, mindenkinek. De
realitás, hogy a rosszul gombolt kabátot újra kell gombolni. Ha 10
évig nem születik a házaspárnak gyereke, akkor válást javasol Jozef
Káró szabálygyűjteménye. Ha a férfi nem tud, vagy nem akar
házastársi kötelességének eleget tenni, mivel ő adja a válólevelet,
és azt megtagadja, ilyen esetben a régi szabályok szerint akár meg
is vesszőzhették. A mai izraeli törvények elzárással sújthatják a
makacs férjet. De mi a helyzet a feleséggel, ő köteles elfogadni
minden esetben a válólevelet?
Itt lép a képbe Rabénu Gerson (ca. 960-1028), aki igen sok, a
hölgyeknek kedvező döntést hozott. Lényege, minél kevesebb aguna -
magányos asszony legyen. Ezért a férfi, ha hosszabb útra megy,
köteles a vallási bírósággal közölni utazásának célját, helyét,
időtartamát, hogy meg tudják keresni, adott esetben tisztázzák
szándékát, akar-e visszatérni feleségéhez, vagy sem. Ha nem akar,
akkor küldjön válólevelet, akár követ által is. Ha eltűnik és nincs
tanú, hosszú procedúra szükséges, hogy újra házasodjon, engedélyt
kapjon.
E kérdésnél merült fel először a 100 rabbi aláírásának gondolata, de
a gyakorlatban inkább a több éves várakozást írták elő, mely nem
haladhatja meg a 10 évet, mert a bölcsek szerint, ha egy asszony 10
évig nem találkozik a férfivel, annak nem lehet gyereke.
Megjegyezzük, a második világháború után a vészkorszakra tekintettel
enyhítettek a szigoron. Máskor a férj halálát két tanúnak kellett
igazolni, ez esetben elég volt egy is. Máskor rokon nem lehetett
tanú, ez esetben megengedték. Így sok magányos asszony köthetett
házasságot és magányos férfi alapíthatott új családot.
Persze tragédiák is történtek, vagy fogalmazzunk enyhébben, drámai
helyzetek, a férjet feleségének új férje, sőt annak gyereke is
fogadhatta. Ilyen esetben az első házasság az érvényes, és a gyermek
mamzer (fattyú), melynek számos jogi következményei vannak. Például
csak mamzerrel házasodhat.
Reb Gerson tiltotta meg a többnejűséget. Gyakorlatilag akkor, 1100
körül, már igen kevés többnejűségre volt példa. A Tóra nem zárja ki
ezt a lehetőséget, a királynak 18-ra korlátozta a feleségek számát.
Salamon király 1000 asszonyával némileg túllépte e keretet. De Reb
Gerson alkalmazkodott a polgári szokásokhoz, körülményekhez. Ugyan
időhatárt szabott a többnejűség tiltására, 1000 évet, bölcseink
szerint ez az időhatár a Messiás eljöveteléig eltolható. Akkor
megmondják, számos más kérdés mellett, hogy a témában mi lesz az
elvárhatóság. Reb Gerson meghatározta, hogy az asszonynak kapni kell
a válólevelet. Tőle függ, hogy elfogadja-e vagy sem.
Mint az előzőekből kitűnik, a get nem foglalkozik anyagiakkal. A
vallási bíróság azonban igen. Lényegében a ketuba (házassági
szerződés) is tartalmaz ehhez kapcsolódó elemeket, rögzíti a
hozományt, mennyit ad hozzá a vőlegény, a meghatározott 200 dínár,
mai jelenlegi értékét, amit szakítás esetén az asszonynak meg kell
kapni. Ezen kívül a tárgyalás, esetleges tartásdíj vagy
vagyonmegosztás, stb. felett is rendelkezik.
Tehát a válólevél felvételének lehetnek feltételei. Hogy ezek
reálisak legyenek, azt a vallási bíróság bölcs döntésére kell bízni.
Nehéz és kényes kérdés, mégis muszáj megoldani.
Viszont mi van akkor, ha a bevezetőben ismertetett tényállás szerint
az asszony szellemi állapota lehetetlenné teszi, hogy átvehesse a
válólevelet? Visszaélni helyzetével nem szabad. De meggátolni sem
lehet, hogy a gyerekre való tekintettel is újra megházasodjon a
férj. Ezen engedélyhez szükséges 100 rabbi aláírása.
Miért éppen 100? 73 nem lehet, mert a legfelsőbb bíróságnak a
szánhedrinnek volt ennyi tagja. Ilyen intézmény a messiási időkig
nem működhet. Vallási kérdésekben 120 tagú gyülekezet sem dönthet.
Amikor ezt a rendeletet hozták 1100 körül, szinte lehetetlennek
látszott a teljesítés. Biztos élt a világban száz rabbi, de a postai
viszonyok kiépítetlensége, a közlekedési nehézségek szinte
kilátástalanná tették a követelmény megvalósítását. Később már
reálisabb lehetőségek mutatkoztak, a mára vagy a tegnapra tekintve a
háború előtt Magyarországon működött 300 rabbi. Így hosszú procedúra
után, de nem lehetett reménytelen a megvalósítás. Izraelben,
Amerikában a rabbik száma nem képezhet akadályt. A felelős döntés
azonban komoly gát.
A mi esetünknél maradva G. úr a szigeti rabbihoz fordult, ő pedig a
köztiszteletben álló és egyértelműen lelkiismeretes pesti ortodox
főrabbit kereste meg. Hiszen a tájékoztatás tulajdonképpen
Magyarországról volt várható. Két kulcsalakja van a történetnek. A
szigeti rabbi és a pesti. Mojse Weisz, mint elmondottuk, gondos
utánjárással megszerezte a szakértők diagnózisát. Az engedély
megadása most már a szigeti rabbi irányítása alá került. Aki az
általa megbízhatónak tartott 98 rabbi aláírását kérte. Valószínű,
többnek volt kételye, kérdése, így elmúlt újabb öt év.
A gyermek tehát 10 éves volt, amikor a jóváhagyás megszületett. A
kislány kiutazási engedélyt kapott Amerikába, de a házasság
megvalósításáig rokonokhoz került, akik gondosan nevelték. Sajnos az
apa közben Parkinson-kórban megbetegedett. Még élt vagy négy évet,
de nősülésre már nem gondolhatott. Temetésén részt vettek ismerősei,
rokonai, lánya, aki sokat és szorgalmasan tanult, ehhez minden
segítséget megkapott hozzátartozóitól. Megfelelő korában becsületes
fiatalember felesége lett.
Bizonyos jogi kérdésről még említést kell tenni. Az engedély arról
szólt, hogy egy másik hölggyel házasságra léphet G. úr, bár nem vált
el a feleségétől. Vallásilag ez rendben is lenne, Izraelben, ahol
nincs polgári házasság, a joggal sincs gond. De a diaszpórában
felmerülhet a bigámia vádja. Azonban a kérdés feloldható, mert a
polgári törvénykezés a legtöbb helyen nem zárja ki a betegtől való
válást. Mégis a gyakorlat az, hogy ilyenkor a bíróságok a külön
élést szokták jegyzőkönyvbe venni és a törvények szerint két éves
különélés után bármelyik házasfél kérheti a házasság felbontását.
A fiatalasszony, az egykori gyermek gyakran meglátogatja
Magyarországon gondozott édesanyját és azt a parasztcsaládot, ahol
tíz évig nevelték. Egyébként két egészséges gyermeknek adott életet,
a fiút elnevezte Ádámnak, a leányt Évának.
2008.11.23
Deutsch Gábor |
