Interjúsorozatunkban végzett hallgatóinkat kérdezzük arról, hogy miért választották az OR-ZSE-t, hogyan hasznosították életük, pályájuk során az itt tanultakat. Kíváncsiak voltunk arra is, milyen emlékeket őriznek egykori alma materükről és mit tanácsolnak az egyetem leendő hallgatóinak. Ezen a héten Magos Judittal, a zsidó kultúratörténet mesterszak végzettjével készített interjúnkat olvashatják.
Magos Judit vagyok, Egerben születtem 1980-ban. Érettségi előtt azt mondtam az osztályfőnökömnek, hogy a Rabbiképzőbe fogok jelentkezni, de egyszerűen kinevetett. Akkor még nem gondoltam komolyan én sem, aztán a sors mégis oda vezetett. Előtte azonban a Miskolci Egyetemen végeztem magyar nyelv és irodalom szakon, és bár eredetileg nem készültem tanárnak, csak nagyon szerettem olvasni, az első gyakorló tanításom után, mikor Tolsztojról beszéltem harminc egészségügyis kamaszlánynak, már éreztem, hogy ez lesz a hivatásom.
Hogyan kerültél az OR-ZSE-ra, miért választottad a zsidó kultúratörténet szakot?
Évekig tanítottam középiskolákban és felnőttképzésben Miskolcon majd Egerben, és nagyon szerettem, de sajnos megélni már akkor sem lehetett belőle, ezért egy időre eladtam a lelkem, és kis- és középvállalkozásoknál dolgoztam marketingesként. Mikor rájöttem, hogy egyáltalán nem érdekel, hogy az adott termékből ötöt vagy ötezret adunk el, visszavágytam a diákok közé. Ennek már tíz éve, azóta vagyok olyan szerencsés, hogy a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolában taníthatok. Évekig dolgoztam itt egyszakos magyartanárként, és közben vágyódva néztem a judaisztikát tanító kollégáimat, mert nekik még az irodalomtanításnál is nagyobb kreativitásra és szabadságra van lehetőségük a diákokkal. A vezetőség és a kollégáim támogatásával döntöttem úgy, hogy elvégzem a zsidó kultúratörténet szakot az OR-ZSE-n.
Mit szerettél legjobban az OR-ZSE-n?
Hatalmas tudású tanárokkal találkozhattam a szakon, sajnos nagyrészt csak online, mivel a COVID épp ebben a két évben zárta ránk a lakás ajtaját. Nagyon rövid idő alatt, nagyon széles ismereteket kaptam, bárcsak több időm lett volna, hogy még jobban elmélyülhessek egy-egy témában. Ha kiemelnem kellene a számomra legkedvesebb órákat, nehéz dolgom lenne, mivel kollégám, barátaim is a tanáraim voltak. Az biztos, hogy a héberórán volt a legjobb a hangulat, nyelvtanulás közben jobban megismertük egymást, rengeteget nevettünk, Zima-Lipthay Judit pedig nem csupán remek tanár, de csodás ember, akinek a vállán elpanaszolhattuk minden gondunkat.
A szakon tanultak hogyan hasznosultak a munkád során?
Az egyetem elvégzése óta már judaisztikát is tanítok a Lauderben, ami nemcsak nagyszerű élmény, de folyamatos tanulási folyamat is, hiszen az OR-ZSE-s jegyzeteimet napi szinten használom, előveszem, kibővítem, átírom, alakítom, hogy kamaszoknak is befogadható legyen.
Mit üzensz a mostani és jövőbeli hallgatóknak?
Akkor is érdemes beiratkozni erre a szakra, ha az embernek nincs gyakorlati célja vele, csak szeretne fejlődni, tanulni, új világba csöppenni, fiatalnak maradni. Mindenkinek, aki az OR-ZSE hallgatója (lesz), azt üzenem, ne rémüljetek meg, ha egy-egy óra után azt érzitek, semmit nem értettetek, és egyáltalán nem illetek ide. Néha rengeteg munkával, olvasással, tanulással jár, de a végén fel tudjátok venni a fonalat a legkeményebb tantárgyaknál is! Ja, és vegyétek komolyan a hébert! Bár többet tanultam volna itthon, és megcsináltam volna minden házi feladatot!