Az OR-ZSE és a Centropa Alapítvány közös szervezésében a magyarországi zsidó temetőkutatás legfrissebb eredményeiről rendeztek mesterkurzust 2023. január 26-27-én. A két délelőttöt felölelő nyilvános online konferencián szó esett örökségvédelemről, a sírok feliratairól és művészi megformáltságáról, valamint arról a környezetről is, amelyben az elhunytak egykor éltek, és amely ma is ápolja sírjaikat. Az esettanulmányok és az azt követő vita során pedig a jó gyakorlatok kaptak hangsúlyt.
A Centropa Alapítvány 2001 óta végzett társadalomtörténeti kutatómunkát, interjúk formájában dokumentálták a közép- és kelet-európai zsidóság életét a holokausztot megelőző évtizedekben és a vészkorszak éveiben. Az így összegyűjtött anyagot azóta elsősorban oktatási céllal, a legmodernebb technológiák segítségével hasznosítják.
Az OR-ZSE Judaisztika Tanszéke, sok esetben a közösségszervező szakos hallgatók bevonásával maga is aktív részese egy-egy zsidó temető megtisztításának, a még fellelhető emlékek feltérképezésének és dokumentálásának. Balogh István, a tanszék vezetője, közösen Bányai Viktóriával (TK Kisebbségkutató Intézet és ELTE BTK), hosszú évek óta koordinálja a hazai zsidó vonatkozású helytörténeti kutatásokat, amelynek számos helyen talán utolsó emléke a zsidó temető.
A konferencia nyitóelőadását Ruth Ellen Gruber, a Jewish Heritage Europe igazgatója tartotta angolul, aki a rendszerváltás óta a közép- és kelet-európai zsidó örökségvédelem kiemelkedő jelentőségű szószólója. Előadása a magyarországi helyzetet össz-európai perspektívába helyezte. Őt követte Balogh István, az OR-ZSE mb. tanszékvezetője, aki előbb a 18. századi magyarországi temetők kutatásáról, majd a jelenlegi örökségi helyzetről beszélt. Az első napot Bányai Viktória zárta, aki a sírfeliratok kapcsán mutatta be a hagyományhoz való ragaszkodás és az örök változás (a judaizmusban egyáltalán nem egyedülálló) dinamikáját.
A második napon Csáki Tamás (BTM Kiscelli Múzeum és ELTE BTK) a zsidó temetkezési kultúra művészettörténeti aspektusaival kezdte a délelőttöt, elsősorban a 20. század eleji pesti izraelita temetőkben megfigyelhető sztéléforma kontextusát mutatta be. Az előadását négy helytörténeti esettanulmány követte. Mayer László a szombathelyi, egyetemünk közösségszervező szakos hallgatója, Kapusta Krisztina az ipolysági, Harsányi Péter (ELTE TáTK) az ercsi, végül pedig Borjáti Péter (PTE) a szigetvári zsidó temető kutatásának eredményeit ismertette.
Ezekben az előadásokban, akárcsak a hozzászólásokban is, számos kutatási módszerrel találkozhatott a hallgatóság, az adatbázis-építéstől és a digitális térképészettől kezdve, a levéltári kutatásokig. Különösen meglepő volt az a felismerés, hogy még mindig élnek köztünk tanúk, akiket megszólaltatva érhetjük el, hogy a történtek és a történetek ne merüljenek feledésbe.
Az előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte, ahol a hallgatók – köztük sokan szintén foglalkoztak helytörténettel, temetőkutatással – megoszthatták saját élményeiket, meglátásaikat, jó és rossz tapasztalataikat, módszereiket, eredményeiket. A szervezők reménye szerint a mesterkurzus nyomán a jövőben újabb együttműködések is kialakulhatnak.
