Emléktáblát avattak a VII. kerületi Rottenbiller utca 66. szám alatt Francesco Tirelli olasz embermentő tiszteletére, aki fagylaltüzletében zsidó családokat bújtatott 1944-45 telén. A táblaavatás egy hosszú folyamat utolsó állomása, amelyet egyetemünk munkatársai kezdeményeztek és vittek végig.
Francesco Tirelli történetét az izraeli irodalom- és vallástörténész Tamar Meir írta meg: mesébe öntötte apósa történetét, akit a holokauszt rémnapjaiban egy olasz fagylaltos mentett meg Budapesten. A mese szerint egy kisfiú összebarátkozik egy idősebb olasz fagylaltossal, aki az üldözések idején elrejti őt és családját. A bezárt üzletben rejtőzködőknek sikerül az ott talált eszközökből hanukiát fabrikálniuk, és így ülik meg az ünnepet.
A 2017-ben, Izraelben megjelent mesekönyvre Szilágyi Erzsébet, egyetemünk hébertanára talált rá, és kezdeményezésére és vezetésével a Lauder és Scheiber gimnáziumok négy diákja, Mazza Ben, Oláh-Grosz Ráchel, Petróczy Panna és Zentai Benedek fordította le magyarra – Papp-Kovács Krisztina tanárnő közreműködésével. Máig ez az egyetlen mesekönyv, ami magyar nyelven szól kisgyerekeknek, 10-12 éveseknek, a holokausztról.
A mesekönyv – érdekes módon – sokáig nem lelt kiadóra. Többen gazdasági-pénzügyi szempontok miatt tagadták meg kiadását. Ezért lépett fel kezdeményezőként fel az Infopoly Alapítvány, és jelentette meg a művet, Erzsébetváros és a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány, illetve több magánember támogatásával. Az alapítvány kurátora, Dombi Gábor tanársegéd, az OR-ZSE doktorandusza egy évig tartó nyomozás nyomán rekonstruálta Francesco Tirelli életútját. Tanulmánya a Fons folyóirat (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) 2020/4. számában magyarul, illetve olaszul a Ricerche Storiche 130/2020, 131/2021 számaiban jelent meg. (Letölthető: https://infopoly.info/tirelli/)
Erzsébetváros önkormányzata célul tűzte ki, hogy a budapesti zsidó iskolák, és Erzsébetváros önkormányzati iskoláinak egy-egy ötödikes évfolyama kaphasson a kötetből, de a Covid-járvány ezt megakadályozta, és csak 2022-ben kezdődött meg a kötetek kiszállítása. A mesekönyv az elsők között jutott el a Lauder Javne iskolába. 2021-ben megkezdődtek az emléktábla felállításának előkészületei, amelyben a VII. kerületi önkormányzat mellett részt vett Izrael Állam nagykövetsége és a budapesti Olasz Intézet is. A Dombi Gábor tervezte tábla szövegeit ők hagyták jóvá, s bár az emléktábla már 2021-ben elkészült, csak most 2022. június 22-én került sor a felavatására. Az avatáson beszédet mondott Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere, Jakov Hadas-Handelsman, Izrael Állam magyarországi nagykövete, Manuel Jacoangeli Olaszország nagykövete. Az esemény végén Dombi Gábor ismertette Francesco Tirelli életútját.
|
|
|
|
|
Niedermüller Péter |
Jakov Hadas-Handelsman |
Manuel Jacoangeli |
|
Dombi Gábor |
||
* * *
Francesco Tirelli 1898. március 13-án Campagnola Emiliában született, apja pizzasütő és élelmiszer-kereskedő volt. 1920 körül költözött Velencébe, ahol feleségül vette Angela Giupponit, akitől három gyereke született. 1926-ban érkezett Magyarországra, s vívómesterként kapott állást Fodor Károly vívóiskolájában. Korának legnagyobb olasz vívóival együtt járt vívóbemutatókra és vállalt oktatást. A húszas években Budapesten versenyzett, tanított, magyar vívómesteri oklevelet is szerzett, s keresetét és a róla szóló újságcikkeket rendre hazavitte feleségének Velencébe. Budapesten később Italo Santelli vívóiskolájában dolgozott, ahonnan kinőtt a teljes magyar olimpiai vívócsapat: Petschauer Attila, Gerevich Aladár, Elek Ilona, Kabos Endre, Pósta Sándor. 1930-ban már a kolozsvári zsidó „Haggibor” (magyarul: a hős) sportegyesület szerződtette le vívómesterének az olasz fasiszta párt tagját – Francesco Tirellit.
Életében jelentős fordulat állt be, amikor 1929-ben fagylaltkészítő iparigazolványt váltott ki, majd egymás után üzletet nyitott a Dohány utca 45-ben, Népszínház u. 23, majd Váci út 8. szám alatt is. Ekkoriban hatalmas fagylaltháború kezdődött Budapesten a magyar cukrászok és a népszerű olasz fagylaltosok között, amely végül döntetlennel, kiegyezéssel végződött. Mindenesetre ekkor lett az olasz fagylalt fogalommá Magyarországon, ugyanis nemcsak finom, de nagyon olcsó is volt: 10 fillér. Tirelli – Santelli tőkéjével támogatva – üzletet nyitott a Rottenbiller utcában, majd Esztergomban, Nyíregyházán és Debrecenben is. Útvonalát a korabeli adóhivatal és bíróságok dokumentálták, mert az adófizetéssel és a hűtők árának törlesztésével rendre elmaradt. De a fagyija győzött: vanília, mogyoró, csokoládé, kávé, rumosdió, eper, málna, barack, citrom, tuttifrutti, puncs szerepelt a kínálatában.
A háború kitörésével honfitársai zöme visszatért Olaszországba, de ő Budapesten maradt. 1943. április 1-én vette újra bérbe a Rottenbiller utca 66. szám alatt található üzletét, s az 1945-ös összeírás idején ő maga töltötte ki az erről szóló lakásívet. Az embermentő tevékenysége igazolhatóan 1944 őszére datálható, de van olyan – nem igazolt – korábbi történet is, amely szerint a cionista Hasomer Hacair baloldali zsidó szervezet külföldről érkezett tagjai számára szerzett hamis papírokat. Mindenesetre lakásában, de főleg üzletében bújtatott üldözött zsidókat. A Rottenbiller utca 66-ban 1945 januárjára már huszonketten lapultak teljes csöndben. A mellékhelység nélküli üzletet Tirelli minden nap felkereste, híreket és ennivalót szállított védenceinek. S elvitte az ürülékes vödröt, amit a megmentett Jichak Meir visszaemlékezése szerint elvből a Mussolini téren – a mai Oktogonon – ürített ki. A háború után sem tért vissza Itáliába, sőt a legidősebb fia Budapestre jött. Tevékenységüket áthelyezték Budára, a Bartók Béla útra, s 1949-ig biztosan a fővárosban dolgoztak. 1950-ben adták el ott lévő öröklakásukat.
Ezután fiával együtt Genfben bukkant fel, ahol 1954-ben a vámhatóságok őrizetbe vettek egy csoportot, amely óracsempészettel foglalkozott. A csoportból csak Francesco Tirellit hallgatták ki, akit egy hosszú vallatás után börtönbe vittek. Itt diagnosztizálták nála a koponyatörést, s azonnal kórházba szállították. A kórházban 1954. március 16-án hunyt el, a hivatalos közlemény szerint szívbetegségben. Az ügyet felkapta a svájci sajtó, mert az ilyen eset a békés Svájcban is szokatlannak tűnt. Bár a svájci hatóságok két éven át vizsgálták az ügyét, szabálytalanságot – érdekes módon – nem fedeztek fel. Tirelli családja panaszt nyújtott be és határozottan állította, hogy Francesco Tirelli a svájci hatóságok brutalitásának lett az áldozata. A vékony és nagyon alacsony olaszhoz nem kellett sok pofon és nagy erő, hogy a falhoz vágják és betörjön a feje.
Francesco Tirelli sokáig nem szerepelt azok között a Világ Igazai között, akik Magyarországon embereket mentettek. Az izraeli Jad Vasem ugyanis Tirelli nevét az olaszországi embermentők között listázta, így budapesti tevékenysége rejtve maradt a magyar kutatók előtt is. Hogy ma emlékezhetünk rá, hőstetteire, sportsikereire és fagylaltjára, azt Tamar Meir mesekönyvének köszönhetjük. Róla szóló emlék a Rottenbiller utcai emléktábla.
(Borítókép: Francesco Tirelli emléktábla, fotó: Dombi Gábor)