Tisztelt ünneplő közönség, kedves vendégeink!

Tisztelt egyetemi tanács és doktori tanács!

És mindenek előtt tisztelt Ungvári Tamás professzor!

Mindig ünnepélyes alkalom, amikor egy arra érdemes tudóst avathat egyetemünk díszdoktorrá, immár harmadik alkalommal.

Ungvári Tamás a múlt évszázad első felében, 1930-ban született, azokban a vészterhes időkben, amikor nem sok perspektíva nyílt a magafajta asszimilálódott értelmiségi zsidó számára, aki kora ifjúságától a könyvek, a művészetek és nyelvek bűvöletében élt. Azt a kort csak úgy lehetett túlélni, ha az ember szerződést kötött a szerencse istennőjével. ő is sokat köszönhetett a forgandó szerencsének. A háború végén vált felnőtté és - bár nem ismerhettem akkori énjét -, mostani habitusából következtetve ifjúkorára, nyilván habozás nélkül eldöntötte, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy életben maradt, nem vár többé a szerencsés véletlenekre, hanem kezébe veszi sorsa irányítását.

Sokoldalú kulturális érdeklődése és ambíciója kezdettől a bölcsészet irányába terelte pályáját. Az ELTE bölcsészkarán szerzett, magyar - német - angol szakos diplomát 1952-ben. Pályája kezdetétől keményen megdolgozott a sikerért, írt napilapokba, tudományos folyóiratokba, képeslapokba, kritikákat, glosszákat, publicisztikákat, fordított regényeket, drámákat, angolból, németből és más nyelvekből. A klasszikus és modern világirodalom számos nagy műve nagyon sokszor az ő fordításain keresztül jutott el a magyar olvasókhoz, és hangzott el a színpadokon. Elsősorban a vitathatatlan klasszikusokat ültette át magyar nyelvre, de nem nézte le a szórakoztatóan színvonalas amerikai, angol és francia "bulvár", a Broadway és a West End nagysikerű társalgási darabjait sem.

A nyelvek, az irodalom, a fordítás, a kritikaírás mellett minden újdonság érdekelte és érdekli a mai napig is. A hatvanas-hetvenes években foglalkozott rock-történettel, az ő nevéhez fűződik a Beatles-jelenségről írt első magyarországi monográfia, a Beatles-biblia, amely - mindenre kiterjedő érdeklődési körét bizonyítva - nemrég új kiadásban, az azóta eltelt idők történéseivel felfrissítve jelent meg.

A "papír alapú" Gutenberg-galaxist megrendítő új médiumokkal is kezdettől jó barátságot ápolt, szerepelt a rádióban és a televízióban, kulturális ismeretterjesztést végzett, könyvekről, színházról, filmről, zenéről beszélgetett - ezt a mai napig is folyamatosan végzi. Amikor megjelent a színen az informatikai kultúra, az elsők között volt, aki felismerte a komputer minden korábbi kommunikációs formát megváltoztató, felgyorsító, szellemi munkát segítő "információs sztráda" korábban elképzelhetetlen lehetőségeit, és úgy emlékszem, hogy valamikor a televízió korai időszakában szabályos informatikai oktatási sorozatot indított, a nézőket tanítva arra, hogy kezeljék az akkor még kezdetleges számítógépeket.

Egyetemi oktatóként sokáig tanította a színész-növendékeket a Színház és Filmművészeti Főiskolán, majd Egyetemen, ahol a legendás Hegedűs Géza professzor színház- és drámatörténeti, irodalom és kultúratörténeti tanszékét örökölte meg. Ott lett egyetemi tanár és éveken át a doktori iskola vezetője. Egykori hallgatói körében, akik most élvonalbeli színészek, még mai is élénken élnek élvezetes előadásainak gondolatai. Ennek szem- és fültanúja is voltam, amikor e mostani alkalomhoz hasonló módon köszöntötték az Ódry-színpadon 85 éves mesterüket.
Közben kandidátusi (CSc) tudományos fokozatot szerzett 1975-ben irodalom- és kultúratudományok területén, majd 1988-ban akadémiai tudományos fokozatot, az MTA tudományok doktora (DSc) fokozatot is megszerezte ugyanazon a tudományterületen. Eközben vendégprofesszorként tanított Németországban Münchenben, Angliában Cambridge-ben, az Egyesült Államokban, a Columbia, a Harvard, a Californiai UCLA (Los Angeles) egyetemen és más felsőoktatási intézményekben. Évtizedekre letelepedett Californiában, és ott is a hallgatók kedvence lett. Időnként hazalátogatott, végül végleg itthon maradt. Azóta az OR-ZSE falai között találta meg tanári és tudományos otthonát, a Művelődéstörténet-Kultúratörténeti Tanszéknek és a Zsidó Vallástudományi Doktori Iskolának professzor emeritusaként. Hallgatói itt is, mint minden más egyetemen szerte a nagyvilágban, rajongva szeretik érdekfeszítő és magas színvonalú előadásaiért. Mi oktatók pedig örülünk annak, hogy magunk között tudhatjuk őt!

Ő pedig változatlanul kimeríthetetlen energiával írja könyveit, beszélgető műsorokat vezet a rádióban és a televízióban, nem ragad bele a múltba, naprakészen ismeri az irodalmi, zenei, művészeti világ termését. Újabban a közéletbe is belevetette magát, lendületesen vitázik politikusokkal, publicistákkal, ellenzékkel és ellenféllel egyaránt, pontos és határozott véleménye van a politikáról.

Tudományos munkásságának minőségéről meggyőződhet nagyszámú olvasótábora, műveinek, tudományos könyveinek, esszéinek, tanulmányainak számáról csak annyit, hogy csupán csak kiemelkedő könyveit is számba venni szinte lehetetlen, ha most cím szerint felsorolnánk valamennyit, napestig itt ülhetnénk. Természetesen egy tudományos laudáció éppen hogy nem mellőzheti a tudományos teljesítmény publikált tartalmainak cím szerinti ismertetését. Ezek (időben visszafelé) a következők:

A hódító képzelet: regényes példák - példás regények. 2015
A hiúság vására. Egy író titokzatos élete és műve. Thackeray. 2014
A tragikumról. Az ókoriaktól a modernekig. 2013
A feledés enciklopédiája. 2013
Az életem enciklopédiája. 2012
A szépség születése: a modern művészetelmélet kezdetei. 2012
Csalódások kora. a "zsidókérdés magyarországi története. 2010, 2011
Fielding. 2010
Labirintusok. A szellemtörténet útjai a klasszikustól a modernig. 2009
A Bűnbeesés után - Európa szellemi élete a két világháború között. 2011
Lezáratlan nyomozás. 2004
Kaland és gondviselés: a regény születésének eszmetörténeti háttere. 1985
Poétika. 1996
A regény és az idő. 1977
A határ és a határolt. Töprengések a magyar irodalom létformáiról. 1997 (Országos Rabbiképző Intézet! - Annak idején ez a kötet jelentette az áttörést a zsidó identitás és a magyarországi asszimiláció konfliktusainak nyílt kibeszélésével.

Ahasvérus és Shylock: a zsidókérdés Magyarországon. 1999 (Engedtessék meg egy személyes emlék: Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy a "zsidókérdés" tárgyában született alighanem első monográfiának, én lehettem a lektora)

További jelentősebb irodalomtudományi elméleti könyvei: Ikarusz fiai, Az irodalomtörténet diszkrét bája - avagy a szemérmetes igazság, Világszínház, Avantgarde vagy realizmus. Brecht és Lukács vitájáról, Modern tragikum - tragikus modernség, Koestler és a "zsidókérdés", A modern irodalom válaszútjain. Irodalmi tanulmányok (Önálló gyűjteményes kötet), Déry Tibor - Alkotásai és vallomásai tükrében, Karinthy Frigyes összegyűjtött műveinek sajtó alá rendezése és publikálása.

És hogy végezetül egy szubjektív gondolattal zárjam ünnepeltünk jellemzését:
Ungvári Tamás - egy fogalom. Egyáltalán nem abban az értelemben, hogy az ész számára megfoghatatlan és definiálhatatlan, ellenkezőleg, nagyon is megfogható, értelmezhető, definiálható. Csak éppen van egy olyan aurája, amely őt körülveszi, és amelynek a minősége nem hasonlítható össze más minőségekkel, csak önmagával: Ő az Ungvári! - Szeretetre méltó, szellemes, színes egyéniség, szigorú de lovagias kritikus, éles elméjű és nyelvű vitázó, aki pillanatok alatt válik a társaságok középpontjává. Ha csak életkorának energiáit és aktivitásait nézzük, már ezért megérdemli a díszdoktori oklevelet.

Kedves Tamás! További munkádhoz sok sikert és jó egészséget kívánunk!

Lichtmann Tamás
2015. december 14-én