Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem egyházi/közösségszervezői és a judaisztika szakos hallgatói a vészkorszak városmajori vérengzések helyszíneinek felkeresése során ismerkedtek meg a Budapest XII. kerületében történt zsidóellenes brutalitásokkal. A hallgatókat Dr. Goldmann Márta és Dr. Balogh István tanárok kísérték, az emlékséta vezetője Csonka Laura történész-levéltáros volt. A városmajori templom mellől induló program bevezetőjeként Csonka Laura részletes történelmi háttér ismertetésével mutatta be a magyarországi nyilaskeresztes mozgalom megerősödését, akik a romló gazdasági helyzetet kihasználva ígértek biztos jövőt a magyar szegénysorsú emberek számára. A nyilaskeresztes mozgalom ellenzéki egységbe szerveződését, valamint a tagság folyamatos növekedésének folyamatát részletezte a családi, rokoni, baráti, lakó- és munkahelyi közösségekben lezajló beszervező tevékenységgel. Ugyancsak részletesen ismertette a városmajori brutalitásban kulcsszerepet betöltő Kun páter minorita katolikus szerzetes életútját, akit a minorita rend a szegény sorból kiemelve pappászentelése előtt Olaszországban bölcsészeti és teológiai tanulmányok elvégzésére küldött ki, ahol megismerkedett a Mussolini vezette fasiszta mozgalommal és a nácizmus eszméjével is.
A templomtól indulva először annál a társasháznál álltunk meg, ahol Kun páter egy korábban zsidó család tulajdonában lévő lakásban lakott, melyet a városvezetés részére 1944 augusztusában kiutalt. A következő helyszín, ahol a nyilas hatalomátvétel után lezajló nyilas kegyetlenkedések történtek, a Városmajor utcai nyilaskeresztes pártház, amely Budapest felszabadulása után lebontásra került. Ide vitték be a városrészben elfogott zsidókat és kegyetlen kínzások után alsóneműre vetkőztetve, összekötözve, csoportosan a Lánchídhoz kísérve a Dunába lőtték őket. A zsidók elleni kegyetlenkedéseket és kifosztásukat Kun páter aktív közreműködésével egy körülbelül 50 fős nyilas pártszolgálatos csoport irányította, akik között sok esetben rokoni és családi kapcsolatok fedezhetők fel. Ezt követően a zsidó származású Ervin Gábor lakóhelyét kerestük fel, ahol megismerhettük életének és családjának tragikus történetét. Bár katolikus papi mivolta miatt a zsidótörvények alól mentesült, de családja és más zsidók bújtatása miatt őt is agyonlőtték a nyilasok. Innen a legbrutálisabb események helyszínét kerestük fel, az egykori Bíró Dániel kórházat, amelyet azóta lebontottak. Innen alig 100 m-re már a szovjet frontvonal volt, de a nyilasok 1945. január 14-én a betegeket és a kórház zsidó dolgozóit az udvaron kivégezték. A környéken sokan láthatták és hallhatták a történéseket, de semmit nem tettek a brutalitások ellen. Az emlékező séta következő helyszínén, az Alma utcai szeretetotthon épületében két nappal később a kivégzések folytatódtak. Az emlékséta a Maros utcai zsidó kórház épületénél fejeződött be, ahol Csonka Laura részletesen beszámolt a kegyetlenkedéseket feltáró bírósági eljárásokról és a kiszabott ítéletekről.
Az eseményekről Zoltán Gábor írt könyvet Orgia címmel. Félve ajánlom a könyv elolvasását, mert napokig nyugtalanul aludtam a szadista brutalitások olvasása miatt. Reményemet fejezem ki, hogy ilyen események a jövőben soha nem lesznek.
A szöveget Lipien Mihály I. évfolyamos judaisztika szakos hallgató írta, a képek készítője: Lakatos Zsolt, judaisztika szak I. évfolyam és Kocsis Attila egyházi/felekezeti közösségszervező szak III. évfolyam.