Jakov Katz:
Hagyomány és válság - Zsidó társadalom a középkor végén

Jakov Katz a jeruzsálemi Héber Egyetem volt rektora, nemzetközi hírnevű történész és szociológus. Magyarországon született, a jesivák után a frankfurti egyetemen Karl Mannheim tanítványa volt.

A Múlt és jövő kiadónál megjelent könyve összetetten elemzi a 16-17.századra kialakult európai zsidó társadalom életét, szervezeteit ötvözve történelmi és szociológiai szempontokat.

Figyelembe veszi a zsidóság földrajzi megosztottságát, amely nem akadályozta meg a "nemzeti egység" (Katz kifejezése) kialakulását. "Ideiglenes lakosoknak" tekintik a zsidókat, ők maguk is egyetértenek ezzel, letelepedésük a haszon, a verseny és a vallás hármas kombinációjának függvénye. Taglalja a környezettel való érintkezés változatos formáit, amelyeket kivülről-belülről egyaránt korlátoznak.

Sok példát hoz fel, szabályokat és döntéseket idéz, bevezet a kor viszonyaiba és a közösségek bonyolult szokásrendszerébe, udvari zsidók és szegény házalók életébe. Hangja tárgyilagos, őszintén ír a tiltott üzletekről, amelyekbe a zsidók belekényszerülnek. Vizsgálja az okait annak a belső kohéziónak, ami összetartja a külvilág által oly gyakran támadott zsidó közösségeket. Erős vallásos érzés, fegyelem, szoros családi kapcsolatok - mindezeket részletesen elemzi, kimutatva megtartó erejűket. Ugyanakkor nem hallgatja el a hitközségeken belül létező -főleg szociális - ellentéteket sem. Kiátkozás, végső esetben átadás a külső hatóságoknak a legvégső eszközök a rend és a veszélyeztetett csoport számára létfontosságú egységes fellépés biztosítására.

Eredetiek hasonlatai: míg a rabbi a nyáj pásztora, a hitszónok a terelgető kutya szerepét tölti be. Megtaláljuk benne a rokonság fontosságának felismerését, az egyesületek hatásának leírását a társadalom életére, a ma is élő vallási és oktatási intézmények eredetét. Könyve utolsó negyedében felerősödik a szerző történelmi szemlélete.

Kutatja az események hatását a zsidó közösségekre, az 1648/49-es szörnyű pogromoktól kezdve, kiemelve a Sabbataj mozgalmat és a chaszidizmust. Hászkálával zárja a vizsgálódást, nem hallgatva el az annak nem várt kellemetlen mellékhatásaként bekövetkező kikeresztelkedéseket. Talán nem véletlen, hogy a Mendelssohn két világát tárgyaló fejezet után következő "A keresztény vallásra áttérők ideológiája" címet viseli.

Az 1958-ban megjelent könyv nagyhatású klasszikussá vált a judaisztika tudományának művelő számára. Vitákat kavart, megkérdőjelezték egyes következtetéseit, de nem vonták kétségbe alaposságát, a szerző felkészültségét és bírálói is tisztelettel adóztak a hagyományos zsidóság összetett világát mesterien bemutató gondolatmenetének.

Ki kell emelnünk jegyzetapparátusát, amelyekből rengeteg érdekes tényt tudunk meg, kiegészítve és olvasmányosabbá téve a különben sem unalmas könyvet. Jegyzetből tudjuk meg pl. hogy a zsidók néha igazságosabbaknak tartották a keresztény bírákat, értesülünk Goethe jiddis nyelvtudásáról.

Noha a könyv nem felsőoktatási tankönyv, melegen ajánlhatjuk a zsidósággal komolyan foglalkozók számára. A Múlt és Jövő Kiadó ismét egy régi adósságot törlesztett kiadásával!

Róbert Péter