A jog humora, a humor joga

Dr. Ungár Richárd vérbeli jogász, egész életét ügyvédi irodákban, tárgyalótermekben töltötte. Eddig megjelent művei, amelyek sajátos humoruknak, egyedien szarkasztikus ábrázolási módjuknak köszönhetően nagy sikert arattak kisembereket mutattak be, a pesti zsidó kispolgárok köréből és életéből vették tárgyukat. Ezt néha már a cím is jelezte - A Schwarcz család, Dob utcai mesék - talán, hogy azokat, akik nem kedvelik ezt a réteget a bosszúságtól és a könyv megvásárlásával járó kiadástól előzékeny módon megóvja.

Legújabb, a Makkabi Kiadónál megjelent könyve Jogból is megárt a sok? címen családregény, két azonos hivatást művelő família története, amely egybefonódik, az alcím Kisregény ügyvédekről is utal a környezetre, amelyben játszódik.

Persze ez kicsit szűk meghatározás, a kisregény az egész magyar társadalom változásairól szól 1932 óta. Generációk váltják egymást, sorsok villannak fel, rendszerek változnak a század története beavatkozik az emberi sorsokba.
Két zsidó család élete tárul fel a lapokon, az egyik Teleki téri, a másik újlipótvárosi - ez módot bizonyos szociológiai háttérbemutatásra, a különbségek érzékeltetésére. Az ószeres és a textilgyáros fia együtt végez 1932-ben a jogi karon, további életútjuk már másképpen alakul, bár az üldözés érinti mindkét családot. Mélyenszántó megállapításokat tesz a szerző erről is: "A gyerekszoba egy munkásszázadban is sokat számít. Még itt is csak a hasonszőrűek barátkoztak egymással. Úri fiú az úri fiúval, vallásos a vallásossal, Teleki téri piacorientált a Garay téri piacorientálttal."

Életrajzírási gyakorlatok teszik próbára az érvényesülni - vagy csak megkapaszkodni - vágyók fogalmazási készségét. Forradalom és megtorlás, a két fiatal házasságával a két család rokonságba kerül, amely körülmény írónak-olvasónak egyaránt megkönnyíti a cselekmény követését - a nagy veszélyek ideje elmúlik, a szerző tragikus fordulatoktól mentesen érvényesítheti humoros stílusát. Betekinthetünk az ügyvédi munkaközösségek belső világába, a remek leíráson látszik, hogy az író milyen jól ismeri ezt a környezetet, a helyzetek és típusok elevenek, minden változás nyomot hagy az életviszonyokon és ezeket a jog érzékeny tükörként jeleníti meg, perek, eljárások gomolyognak, Justitia mérlege billeg -hol erre, hol arra. Az a kép, amelyet Moldova György rajzolt az ügyvédekről A jog zsoldosai című riportkönyvében itt irodalmiasan, humoros formában jelenik meg, élvezetes formában ismerjük meg a visszásságokat.

Hőseink élete a nagy történelmi viharok után csendesebben alakul. Messze kerülnek az indulástól, ami nem is csoda, ha arra a változásra gondolunk, amely a világban és Magyarországon végbement ezekben a mozgalmas évtizedekben.
Magának a jognak is változik társadalmi szerepe, a 30-as évek jogásznemzetétől, az 50-es évek megszorításáig, amikor a jogi kart hivatalosan ideiglenesnek nevezték az állam elhalásáról alkotott elmélet jegyében a magánügyvédi irodákig hosszú volt az út és ezen a hosszú úton kétoldalt ügyvédek álltak sorfalat. Emberek ők is, emberi erényekkel és hibákkal -amelyeket Ungár Richárd kacagtatóan, de szeretettel ábrázol.
Igen, szeretettel, mert bármily furcsán hangzik az író képes olyan száraz, a nem mindig kellemes valósághoz kötött területet, mint a jog illetve annak gyakorlása, kedvesen és jóindulattal bemutatni, tollát nem vitriolba mártja, még szarkazmusa sem bántó, inkább szelíd derű jellemzi. Nem drótkefével, hanem simogató szőrpamaccsal simít végig szereplői egykor kopottas, ma már jól szabott öltönyén - talán a lelkük is tisztábbá válik!

Lehet, hogy jogból megárt a sok - a különböző diktatúrák után ezzel nem érthetünk egyet - de a könyvben fellelt nemes humorból akármennyit szívesen fogyaszthatunk. Nemcsak nem fog megártani, de jól is érezzük magunkat tőle - és közben!

Róbert Péter
2004.12.17