Talán a 60. évfordulónak köszönhetően a Nemzeti Tankönyvkiadó is csatlakozott a XX. század legszörnyűbb eseményének kutatásához, az Európai Iskola sorozatában Krausz Tamás történész, egyetemi tanár, Antiszemitizmus - holokauszt - államszocializmus című könyvének megjelentetésével.

Ott volt a Kossuth klubban tartott könyvbemutatón Kiss Péter kancellária-miniszter, Jánosi György MSZP választmányi elnök, sok kutató és érdeklődő. Szvák Gyula az ELTE Ruszisztikai Központ és B. Turán Róbert a Zsidó Múzeum igazgatója értékelték a kötetet, kiemelve a szerző orosz levéltári kutatásait.

Sok könyv és kiadvány foglalkozik a rendszerváltás óta a szocialista országokban, különösen a Szovjetunióban élő zsidók meglehetősen elhallgatott történelmével - elég talán Gereben Ágnes két könyvére utalnunk.

Krausz Tamás az ELTE Kelet-Európa Története Tanszékének vezetője, fő kutatási területe a legújabb kori orosz történelem, amelynek vizsgálata során sokszor találkozott a hol elhallgatott, hol nemtelen célokra kihasznált "zsidókérdéssel". Már 1995-ben ő szerkesztette a Zsidók Oroszországban 1900-1929 című kiadványt, a szintén a Nemzeti Tankönyvkiadónál tavaly megjelent A sztálinizmus hétköznapjai című általa szerkesztett testes dokumentumgyűjtemény is sok antiszemita jelenségről számol be az egykori Szovjetunióból.

Új könyve a németek megszállta szovjet területen elkövetett tömeggyilkosságokkal és ezek későbbi elhallgatásával foglalkozik, terjedelemben az előzményeknek és ezek utóéletének juttatva nagyobb tért.

Messziről kezdi, a század eleji antiszemitizmus, a pogromok, amelyekbe a "mindennapi antiszemitizmus" torkollott, a polgárháború zsidó szenvedései (1236 pogrom!), a 20-as évek zsidóellenes kitörései váltakoznak a zsidók átképzésének, termelésbe való beállításának, esetleg letelepítésének kísérleteivel.
Az asszimiláció még önkéntes, a hatóságok megvédik a zsidó állampolgárokat. Nagyon fontosnak tartja a második világháború első éveit, a német-szovjet paktum időszakát, amikor több mint kétmillió zsidó lesz a területgyarapodással szovjet állampolgár. Velük 5 millióra nő a szovjet zsidóság, talán ezért is zárkóznak el a német oldalról felvetett zsidó betelepítés elől az 1939-1941 években. Ebből a tömegből 4 millióan élnek a hitleri csapatok által elfoglalt területeken és mindössze egynegyedüket menekítik el időben.

Ennek - a könyvben nem eléggé részletezett - vétkes mulasztásnak  - 2,8 millió zsidó mártírhalála lesz az eredménye! Eleinte a szovjet hivatalos szervek beszélnek a zsidók elleni bűnökről, 1941. november 6-i híres beszédében maga Sztálin is, de a sztálingrádi fordulat után már csak szovjet polgárok legyilkolásáról van szó.

Krausz Tamás nem tér ki a kényes kérdések elől. Megemlíti a helyi lakosság sokáig elhallgatott szerepét a mészárlásokban, külön fejezetet szentel a zsidó ellenállásnak, amellyel a többi harcoló csoport viszonya nem volt túl bajtársias.
Nem marad meg a szovjet zsidóság keretei között, ennek köszönhetjük a kelet-európai és magyar vonatkozásokat, amelyekre 1945 után a szovjet politika döntő befolyással volt. Ez az a korszak, amikor a szovjet vezetés Janus-arcot mutat a zsidók felé.
Elhallgatják, általánosítják a zsidók háborús tragédiáját, de külpolitikai okokból támogatják a palesztinai zsidó állam létrehozását.

Sajnos, amikor az új állam nem váltja be Sztálin elvárásait, a mindig is meglévő antiszemitizmus hivatalossá emelkedik, zsidó értelmiségieket lőnek agyon, orvosper készül, egyes történészek szerint csak a vezér halála menti meg a szovjet zsidókat az állítólag tervbe vett áttelepítéstől.
Javul a zsidók gazdasági helyzete, sokan szereznek diplomát, de az "apparátus antiszemitizmus" egyre erősebb, a kozmopolitizmus elleni kampányokat anticionista politika néven folytatják. Mindez a kivándorlási törekvések erősödését hozza magával, amely a szovjet vezetés haragját váltja ki.

Ez a folyamat árnyaltan és enyhébben zajlik a szocialista országokban, amelyeket egyenként mutat be a könyv.
Magyarország nem teljesíti ezen a téren a szovjet utasításokat, erről is olvashatunk -röviden.

Sok adatot, statisztikát közöl a kötet, rengeteg nevet említ az elmúlt századból - de ez nem megy az esszészerűség és olvasmányosság rovására. Bibliográfia segít a hatalmas szakterületen elmélyülni szándékozóknak.

Ez a kor megérdemli a kutatást!

Róbert Péter