A XIX. század végén és a XX. elején a pesti hitközség egyike volt Európa legnagyobb zsidó közösségeinek. Elnöke hagyományosan vezető szerepet töltött be a hazai zsidó közéletben, néha, mint Wahrmann Mór, az országos politikában is.

Stern Samu 1929-ben nagyrészt gazdasági sikerei alapján lett a Pesti Izraelita Hitközség elnöke. Évtized múltán megkezdi emlékiratai írását unokái számára, hogy megismerjék életét, küzdelmeit. Három nagy barna mappa rejtegette az értékes és érdekes dokumentumot, míg a Bábel Kiadó gondozásában napvilágot láthattak.

Gazdálkodó zsidó családba születik és nevelkedik, ő is "árendás" lesz a jesiva, majd reáliskola elvégzése után. Vajkiviteli vállalatot alapit, jó kapcsolatba kerül a Károlyi Sándor féle szövetkezeti mozgalommal - ez nem volt jellemző a kor zsidó üzletembereire - viszont ellentétben az agrárszocialista mozgalmakkal, elviteti a sztrájkoló aratók ebédjét is. Az első világháború élelmiszerszállításainak ügyes lebonyolítója, Tisza István bizalmasa, udvari tanácsos lesz, ezért nem esküszik fel a Nemzeti Tanácsnak, ellenzi a proletárdiktatúrát. Becsületessége, tiszta keze ellenfelei tiszteletét is kivívja, a "szörnyű idők" alatt bátran szembeszáll a fehérterrorral, a konszolidáltabb 20-as években egyre több feladatot vállal a hitközségi életben, amelyet megoszt a Pesti Izraelita Hitközség és az Országos Izraelita Iroda ellentéte. Pedig az antiszemitizmus nem szűnik, csak csendesebb lesz és a 30-as évek végén újra beborul az ég a magyar zsidóság felett. Nem segít a hazafias magatartás - pedig elutasítják a felkínált nemzetközi beavatkozást - sem a részvétel az irredenta mozgalmakban. Gömbös még revideálja álláspontját a zsidókérdésben, de hiába tárgyalnak a zsidó vezetők Horthyval, Imrédyvel - meghozzák a zsidótörvényt. Stern Samu szívrohamot kap a hírre, de kénytelen megmaradni posztján, ahogy vállalnia kell a magyar zsidóság legsötétebb korszakában, 1944-ben, a Zsidótanács vezetését is.

Ezekről a nehéz időkről 1946-ban titkárnőjének diktált Versenyfutás az idővel! címet kapott naplójában számolt be, amelyet az emlékiratokat tartalmazó három barna mappával együtt családja őrzött meg az utókornak. Alcíme szerint: A "zsidótanács" működése a német megszállás és a nyilas uralom idején. Megírására az önigazolás és a támadások elhárítása adott okot, a bevezetésben a végveszélyre és a kényszerhelyzetre hivatkozik. Áttekinti a végzetes 10 hónap történetét a tanács megalakításától kezdve Budapest ostromáig. Nem mindig látnak a német hazugságok mögé, elhiszik, hogy nem lesz deportálás, megpróbálják teljesíteni a teljesíthetetlen követeléseket, menteni a hitsorsosokat. Gestapo-igazolványokat, csillagmentességet, vidékiek számára 1000 utazási engedélyt kapnak s ez utólag sok keserűséget szül. Külön fejezetet kap Eichmann, akivel sokat tárgyaltak és Berend Béla vitatott szereplése. 2500 fővárosi házra kerül fel a sárga csillag, de -egyelőre - nem lesz gettó. Küszködnek a kitérési lázzal, a rengeteg nehézséggel, nyíltan ellenséges, vagy kétszínű tisztviselőkkel, de sikerül elhárítani a fővárosi zsidóság Dunántúlon való "koncentrációját", amely megkönnyítette volna deportálásukat (a vidékieké már megtörtént!). Szálasi hatalomátvétele után lehetőségeik beszűkülnek, a tanácstagok színe-java bujkálni kényszerült, Stern Samu négy téli hetet töltött egy nyirkos fáskamrában. De még így is állandó kapcsolatban maradnak a tanáccsal, részük van a pesti gettó ellátásában és megmentésében.

Az utolsó fejezet is tisztázó jellegű, címe: Az vesse az első követ... Jól egészíti ki két írást Schmidt Mária tanulmánya és Nathaniel Katzburg izraeli történész elemzése, valamint a jegyzetek.

Régi adósságot törlesztett a könyvvel a Bábel Kiadó!

Róbert Péter