Egy magyar és egy izraeli professzor másfél évtizedes közös munkájának eredményeként jelentős tudományos munka látott napvilágot a közelmúltban. Kohn Sámuel, Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez című 1881-ben megjelent könyvének kiegészített és javított kiadását néhai Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója is tervezte, de már nem volt rá ideje. Halála után megjelent bibliográfiája segítette e mű megszületését. Ez a kötet, amelyet bemutatóján Glatz Ferenc, a Történettudományi Intézet igazgatója "a magyar hebraisztika legnagyobb alkotásának és az utolsó 10 év történettudománya legnagyobb teljesítményének" nevezett szélesebb tárgyat ölel fel, mint Kohn Sámuel műve, erre címében is utal. Kiterjeszkedik a hazai zsidóság belső életére, bemutatja szervezeti, jogi vitáikat, érzékelteti mindennapjaikat. Ez teszi tudományos jellege megőrzésével olyan érdekessé, olvasmányossá!
Közölt forrásai egy része responzum, általában rabbik véleménye valamilyen nehéz és különleges problémáról. Gyakran több tekintélyes rabbit is megkérdeztek egy ügyben, néha messze földről is, ha nem tartották elegendőnek a helyi szokás alkalmazását. A zsidó diaszpóra távoli csoportjai is részt vettek ebben a kommunikációban, amely e korban -se Internet, se telefon, a posta lovon közlekedik - bizony hosszú időt vett igénybe. Türelmesen kivárták és betartották a döntést...
A testes kötet egyaránt tartalmaz megfigyeléseket a környezetről, történelmi eseményeket, amelyeknek néha nincs is zsidó vonatkozásuk (magyar kalandozások, mohácsi csata), a hitközségek belső életének leírását. Beszámol természeti eseményekről, pl. a Haley üstökösről is.
Megtaláljuk benne az olyan alapvető dokumentumokat, mint Haszdáj ibn Saprut levélváltása a zsidóhitű kazár királlyal, vagy Tudelai Benjamin, a középkor nagy zsidó utazója említését Konstantinápolyban és Alexandriában megforduló kereskedőkről, száraz jelentést a bazini vérvádról illetve a kivégzésekről, keserű gyászéneket a magyar-bródi vérengzésről.
Persze a szemelvények többsége étkezési előírásokkal, magánjogi döntésekkel, házassági-válási ügyekkel foglalkozik. Több írás nyomon követi a Budáról a Török Birodalomba hurcolt zsidók sorsát, akiknek hitközségei még sokáig őrizték az óhaza hagyományait. Természetesen a gazdasági élet is helyet kap a levelekben: sóbányák, lengyelországi zsidók borvásárlása Magyarországon, vita a kamatról tükrözi a kor megélhetőségi és kereseti lehetőségeit.
Felülmúlja a kötet Kohn Sámuel művét azáltal is, hogy közli a dokumentumok -már Scheiber Sándor professzor által is hiányolt -eredeti héber szövegét. Hitelesebbé válik így, és segítséget nyújt a héber nyelv megismeréséhez is, amelyet a rövidítések feloldását tartalmazó jegyzék még hathatósabbá tesz.. Mivel askenázi zsidók köznapi beszéde e korban már jiddis nyelven zajlik, sok jiddis szöveg van benne, ezeket Komoróczy Szonja Ráchel fordította, a héber fordítások többsége Strbik Andrea munkáját dicséri.
Shlomo J. Spitzer professzor - aki Magyarországról indult el és jutott a jeruzsálemi Héber Egyetem tanszékére - bevezetése, címének megfelelően valóságos hézagpótló tanulmány a Zsidók és rabbinikus tudomány Magyarországon a középkorban és a török hódoltság idején keveset kutatott tárgyában.
További elmélyedést óhajtók megtalálják a könyv végén a budai héber kéziratok világkatalógusát és 10 különböző mutatót, személyekről, nevekről, tárgyakról és forrásokról, ugyanezt a célt szolgálja a sok és alapos lábjegyzet is. Külső szépségét a színes borító és egy ismeretlen XVI. századi grafikus 27 fametszete fokozza, amelyek Nagyszombati Izsák jiddis "szokás-könyvének" legjobb illusztrációit átvéve a régi zsidó élet jellemző részleteinek ábrázolásával valóságos zsidó folklór-grafikát adnak.
Nem csak kutatóknak, hanem minden érdeklődőnek ajánljuk a forrásgyűjtemény elolvasását!

MTA Judaisztikai Kutatócsoport - Osiris kiadó Budapest, 2003. 978 p.

Róbert Péter