 Örvendetes
jelenség a helytörténet művelőinek megélénkülő érdeklődése
településeik - sajnos már csak egykori - zsidó közösségei
iránt. Annak felismerése, hogy ezeknek mindenütt nagyon
fontos szerepe volt az adott falu vagy város életében erős
ösztönzést ad múltjuk, emlékeik felkutatására és ennek
eredményei nagyban gazdagítják a helytörténeti- honismereti
szakirodalmat. Az idei könyvtermés szép darabja Dr. Rózsás
József: Adalékok a németbólyi zsidóság történetéhez című
munkája, amely a Bólyi Helytörténeti Füzetek sorozatának
negyedik tagjaként mohácsi nyomdában látott napvilágot, a
szerző – aki köztiszteletben álló pedagógus, helytörténész
magánkiadásában.
Szerény előszava utal a régebbi település monográfiák
adataira, amelyek egyre kevesebb terjedelmet szántak a helyi
zsidóság történetének, az 1990-es tanulmány már egy sort
sem.
Ezen a hiányon segít a könyv, olyannyira hogy első fejezete
rövid bevezetést ad az egyetemes és hazai zsidó
történelemről – az ifjúság csekély tájékozottságát tekintve
talán nem feleslegesen. A második és harmadik rész levéltári
dokumentumok alapján szól a 18-19.század bólyi zsidóságáról.
Sokatmondó az egyik cím: A zsidóság szerepe Németbóly
polgárosodásában. Nagyon érdekes egy 1780-as magyar nyelvű
beadvány a magas „türelmi adó” ellen. Mint másutt is a bólyi
zsidók a földesurak alá tartoztak, érdemes megemlíteni az
emlékévben, hogy itt a Batthyányak jóindulatát élvezték.
Talán ezért díszíti a helyi Chevra Kadisa alapszabályát –
amely egyébként 1831-es keltezésével megelőzi a pécsit- a
bólyi Batthyány- kastély képe! Van köztük a napoleoni
háborúk veteránja és diplomás orvos is, feltehetően még
külföldön végzett.Sok adat, táblázat gazdagítja ezt a részt,
bizonyítván a szerző lábjegyzetekkel igazolt alaposságát.
A negyedik fejezet a huszadik századot mutatja be, címében
utalva a Holokauszt tragédiájára. Az előzőekhez képest
merőben más, személyesebb a hangnem, arcélek villannak fel,
családtörténetek – sajnos elpusztított családoké –
elevenednek meg.
Ez a kicsi zsidó közösség – ahogy másutt is – teljes békében
élt német nemzetiségű szomszédaival, munkája nemcsak saját
boldogulását, hanem a faluja jólétét szolgálta. Előrehaladt
az asszimiláció, sokan megkeresztelkedtek – de ez sem
segített rajtuk.
Már a Jud Süss film vetítése után beverték a zsidók
ablakait, a pécsi gettóból Auschwitzba vezetett a
szenvedések útja…
Mezei Imre, az egyetlen ma élő németbólyi zsidó
visszaemlékezése a kötet egyik legértékesebb része.
Lánytestvéreinek csak hajtincseit találta meg kifosztott
házukban.
Még három portré hozza közelebb az olvasóhoz a múltat, az
egykor virágzó közösséget, ezt célozza a zsidó ünnepeket és
szokásokat bemutató fejezet.
Néhány rövid fejezet követi a bólyi zsidók háború utáni
sorsát, majd a holtak birodalmának, a zsidó temetőnek a
feldolgozás zárja a könyvet.
Ez a legalaposabban dokumentált rész, 1830-tól tárgyalja az
önkormányzat által idén helyreállított temető történetét,
sok rajzzal és fényképpel, elemzi a feliratokat, neveket,
még a kőfaragókra is kiterjed figyelme.
Érdemes elolvasni ezt az igényes, szép helytörténeti
könyvet!
Róbert
Péter
2007.10.30
|
