 Naftali
Kraus szeptemberben bemutatott könyve az ősi forrás sorozat
17. darabja, Jesájá (Ézsaiás) vagy ahogy a szerző nevezi: a
zsidó Jesájáhu próféta munkásságát ismerteti.
Két nagy feladatra vállalkozott a szerző. 1. A XXI. század
nyelvén lefordítja a teljes szöveget, 2. Magyarázattal látja
el, mert közel kívánja hozni az olvasóhoz az
áttanulmányozott anyagot. Ha csak az egyik feladatot oldotta
volna meg Dájénu, az is elismerésre méltóan elég lett volna,
de Kraus könyve a másik kihívásnak is megfelel. A fordítás
megőrzi az eredeti szöveg költőiségét, de a modern
megfogalmazás könnyebben követhető. Például: a régi változat
szerint "ha bűneitek olyanok voltak, mint a karmazsin,
fehérek lesznek, mint a hó". Az új változat szerint: ha
vétkeitek olyan vörösek (véresek) lesznek, mint a skarlát,
kifehérednek, mint a hó.
A karmazsin megnevezés talán elegánsabb, de kevésbé ismert.
A skarlát szín is, nemcsak gyermekbetegség. A köznyelv
tárgya. Márpedig következetesen a közérthetőség hangján
kívánja a fordítás tolmácsolni a próféta gondolatát. A
veretes nyelvű szöveg felveti a kérdést: kihez is szólt
Jesája. A királyi udvarhoz? Az előkelőségekhez? Vagy
népgyűlésen is így beszélt? Jesája királyi körben mozgott,
bizonyára hatni akart az udvarra, miniszterekre, vezérekre,
de biztosan szólt az egyszerű emberekhez is. A szerző
leírja, hogy a próféta szavait a tanítványok jegyezték le.
Nem biztos, hogy az elmondott és szerkesztett változat
pontosan megegyezett. A szöveg érthetőségét segíteni kell,
kommentárokkal ellátva, hogy a történelmi szituációkat
megismerjük; a próféta gondolatát és örök aktualitását
megérthessük.
Kétféle magyarázati módszert ismerünk: az egyik a psát, a
szó szerinti értelmezés, a másik a drás, a gondolat bővebb
kifejtése. Naftali Kraus mindkét módszerrel él, a prófétai
szöveg vastagon szedett betűkkel olvasható, a szükséges
kiegészítéseket a pontosság kedvéért zárójelben, normál
betűkkel adja tudtunkra a szerző. Például "Hol (és
hogyan) verjelek még, hogy vétkeket halmoztok?
(Hiszen) beteg az egész fej, és a szív fáj. Tetőtől
talpig sehol sem ép;"
Jó lenne tudni, milyen eseményre reflektált az itt leírt
látlelet. A normál betűvel leírt kommentár erről ad
felvilágosítást. Kiknek szól az intelem történelmileg és a
ma emberét érinti-e a figyelmeztetés?
A válasz előtt beszéljünk egy fontos kérdésről. A 19.
századig egy Jesájáról beszéltünk, aki 66 fejezetnyi művét
megírta. (Nem ő osztotta fejezetekbe, de ez más probléma.)
Az említett században kitűnő biblia-kritikusoktól merült fel
egy olyan feltételezés, hogy 39 fejezetet Jesája, a többit
Deutero Jesája - babilóniai Jesája - írta, lényegesen
később. A bizonytalan alapon nyugvó bizonyíték magva Círusz
nevének említése - azon személyé, aki hazaengedte a zsidókat
kb. 150 évvel később a babilóniai fogságból. Szerintük ez
túllépi a prófétáció lehetőségét. Nem láthatott 150 évre
előre és olyan pontosan, hogy nevén is nevezze a
felszabadítót. A hagyomány szerint Jesája mondanivalóját
borítékolta és tanítványaira bízta. A tanítványok
neveltjeinek adták át megőrzésre, akik megmutatták a perzsa
fejedelemnek, Cirusznak, ő meghatódott a jóslat láttán.
De miért ne hinnénk a próféta szellemi erejében? Hiszen
azért próféta, mert megszállta a Ruách hákodes, a szent
szellem. Meddig terjedhet egy próféta látóhatára? Ha
egyáltalán van határa. És miért volna? Lehet, hogy a 20.
századig vagy annál tovább is ellátott? Nem létezett előtte
titok? Gyanítjuk, nem.
Könyvének második fejezetében írja: "Kardjukból kapákat
kovácsolnak, lándzsájukból metszőkéseket. Nép más népre
kardot nem emel, hadviselést többé nem tanul." Ez az idő még
nem érkezett el, de hinni kell, hogy elérkezik. Aki 70 évet
vagy többet töltött el e földgolyóbison, emlékszik kegyetlen
háborúkra, szörnyűségekre, de arra is, hogy voltak
megenyhült korszakok, amikor úgy érezhettük, közel a
prófécia megvalósulása. Olvashattunk akkoriban olyan
híreket, hogy páncélozott járműveket készítő gyár,
mezőgazdasági gépgyárrá alakult át. Aztán kedvezőtlenül
változott a helyzet, de a remény megmaradt.
A Talmud tudósai nagyra értékelik a prófétákat. Szertartásba
vették, hogy a Tóra olvasás után prófétai könyvekből is
idézzenek. Éppen örök üzenetük miatt. Jóna szava ma vajon
nem érvényes? Az igazságot hirdetni kell, még ha a "fedett
nép" megkövez is miatta. Hóséá az imák súlyát értékeli,
"fogadd ajkunk áldozatát". Zakariás a szellem erejét hirdeti
a hadsereggel és a hatalommal szemben. Jesájáról majd külön
szólunk.
Naftali Kraus lefordította a teljes könyvet, de kommentálni
nem lehet minden sort. Azon szöveget elemzi részletesen,
amely talán ránk is vonatkozik. Talán szűkebb pátriánkat is
érinti. Idézzük 51/12-23 mondataihoz írt magyarázatból.
"Tudjuk mi volt, mondják, a babilóniai szatócsok, ügyvédek
és publicisták - ott ültünk Bábel vizénél és sírtunk,
emlékeztünk Cionra. De ez elmúlt, rég volt, talán igaz sem
volt. Azóta konszolidálódtunk, üzletet nyitottunk, beléptünk
a pártba, Mózes-hitű babilóniaiak lettünk, a hatóságok ha
nem is támogatnak, de nem is tiltanak, hanem jól tűrnek".
Persze tudjuk, hogy mindez Bábelre vonatkozik, az, hogy a
támogatás, tiltás, tűrés Aczél Györgytől származtatott
kategória, nekünk ismerős, az pusztán véletlen.
A kommentárok címei igazán kedvcsinálók: Jesája dedikálása.
Egy kalap alatt. Megváltás nem pénzkérdés.
Jesája int, figyelmeztet. Jesája vígasztal. "Ha leszáll az
éj, rémületbe esnek és a virradat előtt sehol sincsenek
(eltűnnek). Ez lesz a jutalma pusztítóinknak és sorsa
fosztogatóinknak." Jesája 17/12-14. A kommentátor
hozzáteszi, hogy bizonyára Szánhérivről van szó, aki
bekerítette Jeruzsálemet, de egy titokzatos betegség folytán
185 ezer katonája halt meg, így visszavonulni kényszerült. A
tanulságot a szerző a Rásiból idézi: az ostor, amely Izraelt
veri, a végén megkapja a magáét és nem marad büntetlen.
Ennek megfelelően a próféták, akik Izraelt figyelmeztetik,
és fenyítik az egyes népek által, a végén hozzáveszik az
illető nép büntetését is. Ha ezt lefordítjuk a ma nyelvére,
a diktatúrák és izmusok, amely a zsidóságon köszörülik
fegyverüket, eltűnnek, megsemmisülnek, de Izrael él és élni
fog.
Jesája Jesáját közel hozni az olvasóihoz, igen derék dolog.
Sokan nem tudják, hogy a soá szó Jesájától származik. "Mit
tesztek majd, a megtorlás napján, amikor a Vész messziről
jön?" Innen származtatható a vészkorszak elnevezés. A Jád
Vásém, amely a világ jámborait díjazza, akik a fent említett
korszakban embert vagy embereket mentettek meg, az 56.
fejezet 5. énekében található mondatból ered. "Vönátáti
láhem bövéti uvchomotáj Jád Vásém". Házamban adok nekik
kezet és nevet. Az imákban számos helyen található egy-egy
sor prófétánkból. Például Slomó Alkabecz Szombatot köszöntő
dalának több mondata e könyvben szerepel. A kitűnő költő
tudta, hol kell keresni. A legismertebb talán a 19 áldásban
naponta kétszer templomban elmondott vallomás: „Szent,
szent, szent a seregek ura, tele a világ dicsőségével.”
A próféta életéről keveset tudunk. Apja szintén próféta,
neve Ámoc. Felesége Chiszkijáhu király lánya. A legenda
szerint Menáse, az unoka ölette meg a nagyapját, a prófétát,
mert az igazmondás akkoriban és sok más korban
megbocsáthatatlan véteknek számított. Szociális
érzékenységre jellemző, hogy hangsúlyozza: az áldozat és
böjt vagy az ima más nyomorának enyhítése nélkül semmit nem
ér. Jesáját nagy titkok tudójának titulálja sok méltatója.
Talán nem tévedünk, ha azt írjuk, Naftali Kraus gondos
magyarázata e titkok javarészét feltárja.
Kérdés, a könyv tanulmányozása után tudjuk mi vár ránk? A
válasz: lényegében igen, mert a világ végéig vezeti Jesája
fejtegetéseit és vízióit. Az időpont azonban nem
meghatározott. Tőlünk függ. Figyelembe vesszük-e a próféta
intelmeit, tanácsait, ha igen, akkor akár hamar is lehet a
megváltás. Ha nem, akkor valamikor később. A szerzővel
együtt nyugodtan nevezhetjük a prófétát a Zsidó Jesájáhunak.
Ez nem zárja ki Schőner professzor előszavában írt
megállapítást, hogy az emberiség történetének is kiemelkedő
géniusza.
Naftali Kraus új könyve nagy formátumú munka. Sokat tett
azért, hogy minden érdeklődő számára világos és érthető
legyen az értékes szöveg. Ezen a szinten érdemes, sőt
(szabadjon erősebben fogalmazni) kötelező folytatni a
népszerű sorozatot.
Naftali Kraus: A zsidó Jesájáhu. Wesley János Kiadó,
2007. 300 oldal.
Szaklektor: Dr. Sábtáj Bauer (Jeruzsálem)
Szerkesztette: Pesti Zsuzsa
Deutsch Gáborr
2007.09.24
|
