Napjainkban a Soá szörnyű népirtása és a felgyorsult asszimiláció következtében egyre kevesebben értenek, még kevesebben beszélnek vagy írnak jiddisül, a zsidó népnyelvek legelterjedtebbikén, amelyet a háború előtt még az akkori zsidóság fele, több mint nyolc millióan anyanyelvüknek tartottak.

Ez nem áll a hazai zsidókra, a XIX. század végétől folyó erőteljes és önkéntes magyarosodás eredményeként a kárpátaljai és máramarosi közösségek kivételével elhagyták őseik nyelvét, amelyet a zsidó vezetés és értelmiség amúgy is gúnyolt és mellőzött. Pl. az 1929-es Zsidó Lexikon csak néhány sort szentel a jiddisnek, amelyet „Jargon” címszó alatt is tárgyal, elismerve „gazdag szóbőségét, felszívó erejét és hatékonyságát”.

Nem írtak jiddisül, legfeljebb magán és üzleti leveleket – bár Holder József még Az ember tragédiáját is lefordította jiddisre – de értették és beszéltek rajta, Morvay Kinga tanulmánya szerint még mintegy negyed millióan. Akik már nem használták otthon se ezt a nyelvet, azok is értették a közmondásokat, kifejezéseket, különösen a viccek csattanóit. Részévé váltak a városi lakosság mindennapos szókincsének, amelyet olyanok is használtak, akik bizony sem a jiddist, sem annak művelőit nem kedvelték. Ki gondolná, hogy a böhöm, stikli, hergel és pacák szavaknak jiddis, sőt héber eredetijük van?

Akad, aki gondolt erre, olyannyira hogy időt és fáradságot nem kímélve összeszedett belőlük egy csokorra valót és ezt szépen egybekötve átnyújtotta a kedves olvasónak. Szentgyörgyi Róbertnek hívják ezt a derék pesti polgárt, aki már sok területen adta bizonyságát lelkesedésének és minden jó ügy, nemes dolog iránti elkötelezettségének. Kezdeményezésének nem sok hazai elődje volt, hiszen pl. Thomas Dahn 1999-es Hamburgban megjelent könyve nem számítható ide, a nagytudományú Blau Lajos munkája pedig még a 20-as években jelent meg.

Előszavában szerényen írja, hogy művét nem tudományos munkának szánta, nem is etimologizál, viszont elődeivel szemben a héber mellett az angol és német megfelelőt is közli, alkalmat nyújtva az olvasónak összehasonlításra, netán egy kis amatőr (de reméljük nem dilettáns!) nyelvészkedésre. Ajsertől zsákig sorakoznak a szavak, némelyiknek nyilvánvaló a származása (pl. kóser, azeszpónem) de pl. a jubileum és a héber jóvél szó kapcsolata egyáltalán nem ilyen nyilvánvaló.

Külsőleg is szép könyv Szentgyörgyi Róbert: Héber-jiddis jövevényszavak gyűjteménye című munkája, az egyes szavakhoz 141, növényi motívumokkal díszített oldalon közli az öt nyelvű magyarázatot, köztük zsidó kegytárgyak képei pihentetik az esetleg elfáradt olvasót. Kis formátuma kiválóan alkalmassá teszi út közben való olvasgatásra, jól simul a jattunkba – csak vigyázzunk, nehogy valaki elhappolja tőlünk! Mert akkor cefetül fogjuk érezni magunkat – ugyanis a könyvből megtudhatjuk, hogy ez is héber eredetű kifejezés…