Pészach utolsó előtti napján a Magyar Tudományos Akadémia kistermében érdekes és fontos könyvet mutattak be az érdeklődőknek. Mose Herskó, egykori karcagi tanító, Izraelben megírta városa zsidó hitközségének történetét és a testes mű második, bővített kiadása, egy szép képes kötettel, ún. Függelékkel kiegészítve - mely csak a 2. kiadáshoz rendeltetett és Az utódok emlékezete a külön kötete címe - most kerülhetett a magyar olvasók kezébe.




Dr. Komoróczy Géza professzor köszöntőjében szólt az emlékeztető könyvek, a Jizkorbuchok 9 évszázados zsidó hagyományáról, hangsúlyozva összegyűjtésük feladatát, majd ismertette a szerző sorsát, amely érződik könyve kemény és erős hangján. Dr. Fazekas Sándor, Karcag polgármestere, emlékezett az egykor nagy és népes zsidó közösségre, amely Avram Hersko Nobel díjast, a szerző fiát, aki 
ma a város díszpolgára, adta a világnak.

Dr. Glatz Ferenc professzor a tudomány részéről nemcsak a könyvet és szerzőjét méltatta, hanem a magyar zsidóságot, amelyet a magyar kultúra legmobilabb részének minősített, szükségesnek tartva a hídverést az egyes generációk között.

Szavaihoz csatlakozva Komoróczy professzor az új zsidó középiskolák jelenlétének pozitív hatását emelte ki.

Haim Hersko izraeli professzor, a szerző fia és a Nobel-díjas öccse a család nevében köszönte meg az ünneplést, beszélve a könyv születésének és kiadásainak körülményeiről. Bejelentette, hogy készül apja önéletrajzának magyar fordítása is!
A jelenlévők ekkor már kézbe vehették a kiadványt, elolvashatták az elkeseredett hangú, a szerző szerint is tetemrehívásnak szánt előszót, amely után tiszteletreméltó forrásmunkák jegyzéke mutatja a mű komolyságát. Alapos történeti bevezetés világítja meg a Nagykunság sajátos helyzetét, a zsidó letelepedés történetét.

Taglalja a karcagi hitközség helyi sajátosságait, nagy területen, egész a fővárosig ez az egyetlen orthodox közösség. Sorra veszi az itt élt és működött kiváló rabbikat, mindegyiknek külön fejezetet szentelve, de vizsgálja ez egyes zsidó lakosok érdemeit, mit tettek városukért az ipar, kereskedelem és a kultúra területén.

Sok nevet említ és olvashatunk a hitközség 1905-ös szentföldi látogatásáról is. Akkor még nem sejtették, hogy az életben maradottak zöme itt talál új hazára az üldözések után!Nemcsak képen mutatja be a szép zsinagógát verset is közöl róla. Részletesen ír a vallási életről: 1879-ben még megütközést keltett egy zsidó kereskedő 
szombati nyitva tartása, a korán nyitó tulajdonosok üzleteikben hétköznap reggel imádkoztak. Erős volt a magyarosodás, sokan katonáskodtak az első világháború frontjain. Ennek ellenére a 20-as évektől erősödik a gyűlölködés, pedig 1934-ben felszámolják az ifjúság cionista szervezkedését.

Személyes élményként számol be a munkaszolgálat megaláztatásairól, a gettózás és a deportáció elpusztítja a karcagi zsidók többségét. Auschwitzban legtöbbjüket meggyilkolják, de az Ausztriába került szerencsésebbek közül is sokan életüket vesztik, még a felszabadulás előtti napon tömegesen gyilkolnak SS-banditák.

Szörnyű élményeik hatására az életben maradottak többsége elhagyta szülővárosát, legtöbben Izraelbe mentek.

Akik továbbra is Karcagon élnek, szépen rendbe hozták a templomot - erről a második kötet gyönyörű képei tanúskodnak - fenntartják a hitközséget.

E kötetben megtaláljuk Kertész Péter Avram Herskót méltató írását és Radnóti Zoltán utószavát, valamint a temetőben nyugvók névsorát, amely szépen egészíti ki az első kötetet záró családtörténeti függeléket.

Értékes, szép munka a karcagi zsidók története!

Róbert Péter