Spiró György: Fogság

Spiró György Fogság című regénye igazi könyvsiker: rövid idő alatt már a harmadik kiadást éri meg és része van az író Kossuth -díjában, amelyet a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elismerése csak néhány hónappal előzött meg.

Sokat írtak már arról, hogy a nagy regény, ezen belül a történelmi témájú különösen, korunkban válságban van. Napjaink elfoglalt, modern embere türelmetlen, nem szívesen olvas terjedelmes regényeket, nehezen éli bele magát elmúlt korok bonyolult körülményeibe, nem érti az események történelmi hátterét, az emberek cselekedeteinek mozgatórugóit. Spiró György könyvének sikere cáfolja ezeket a borúlátó véleményeket.

Tulajdonképpen életrajzi regény, amely az emberiség történetének egy nagyon fontos szakaszában játszódik, közvetlenül az időszámítás kezdete után, bár az igazán fontos eseményekben a főhős nem vesz részt. Krisztussal tudtán kívül kerül össze egy júdeai börtöncellában, Jeruzsálem elestéről is csak Rómában értesül.

Sok írót megihletett ez a kor, nehéz már újat mondani róla, gondoljunk Sienkiewicz és mások munkáira, de a szerző mai tapasztalatokkal és tudattal nyúl tárgyához, ezzel óhatatlanul bizonyos gondolattársításokat keltve olvasójában - anélkül, hogy olcsó párhuzamokat alkalmazna.

A Rómában élő szegény zsidó család rövidlátó gyermeke útnak indul, eljut ősei földjére és Alexandriába, alkalmat adva az írónak a kor történelmi viszonyainak bemutatására, bajlódik a külvilággal és saját közösségével egyaránt. Sokat tanul, magányosan is, de a görög gimnázium leírása egyik legjobb része a könyvnek. Megismerkedünk a mindennapi élettel, főleg az egyszerű emberek és rabszolgák sorsával, de a főhősnek bejárása lesz a császári palotába is. Az izraeli ecetes kenyér, Pilátus kóser vendéglátása, Alexandria gazdagsága, római lakomák után öregkorában hiába kér egy kis márnát, nem kap. Történelmi alakokkal találkozik - Pilátus, Philo a filozófus, zsidó királyok, római uralkodók avatkoznak sorsába, szegény gyerekből gazdag ember lesz, de utoléri népének sorsa, kiűzik Rómából, szegényen hal meg.

Drámát kezdett írni a szerző, csak később választotta a regény szélesebb műfaját, kötetlenebb formáját, de valahol mégis drámát írt: egy hazájától megfosztott nép drámáját, amely emberi tragédiákat hordoz magában. Hősének magánélete sem szerencsés, szerelmei nem teljesednek be, gyermekeiben nem lesz sok öröme, kedvenc fiát elrabolják rabszolgának, amikor teljesen megvakul, lányai majdnem Lear király sorsára juttatják. Látja a jeruzsálemi templomot régi dicsőségében, de már átéli a történelem első nagy zsidópogromját Alexandriában, a könyv végén pedig megjelenik a kereszténység.

Nagy erénye a könyvnek a történelmi háttér pontos kidolgozása, meglátszik hogy az író milyen hosszan és gondosan készült megírására, egyes részei történelmi szakmunkának is beválnának. Hangsúlyoz olyan mozzanatokat, mint a nyelvek kérdése a Római Birodalomban, a görög nagy szerepe a latin, illetve a zsidóságon belül az arámi rovására.

Hőse csak rövid ideig van tényleges fogságban, népéből se jut mindenki rabszolgasorsra, mégse lehetséges a szabadulás - a kor nem engedi.

Ők megteszik ami rajtuk múlik, igyekeznek megalkudni, élhető életet élni. Nem mindig sikerül, a fogság még nem ér véget...

Róbert Péter