Churchill és a zsidók

Winston Churchill a nagy angol államférfi alakja és tettei ma is nagy érdeklődést keltenek világszerte. Halálának 40. évfordulójára jelent meg magyarul Roy Jenkins kétkötetes Churchill életrajza, amely mintegy megkoronázza az utóbbi években az Európa Könyvkiadó által a hazai közönségnek közreadott, vele kapcsolatos munkákat, így az általa írt Az angol ajkú népek történetét és Sebastian Haffner rövid, de tartalmas Churchill életrajzát.

Roy Jenkins képviselőként és miniszterként Churchill közelében tevékenykedett, munkája nemcsak biográfia, hanem monográfia is, amely bemutatja olvasóinak a katonát, a politikust és mellékesen az irodalmárt, festőt és magánembert is.
Természetesen hosszú élete folyamán Churchillnek találkoznia kellett zsidókkal és problémáikkal. Hogyan állt hozzá ezekhez egy angol főúr, akinek hazája érdeke volt a legfontosabb?

Vidéki neveltetése és családi kapcsolatai során semmi köze se volt zsidókhoz (noha a II. világháború náci propagandája Roosevelttel együtt megkísérelt zsidó felmenőket kimutatni, de ezt még az angol királyi családdal is próbálták). Már első politikai sikerében szerepe volt képviselői körzete, Manchester zsidó közösségének. Innen ered barátsága Harold Laski professzor családjával és itt volt ellenjelöltje a volt képviselő lord Balfour, akinek neve 11 évvel később a róla elnevezett nyilatkozat révén kerül be a cionizmus történetébe. Itt élt ekkor Chaim Weizmann, az ottani egyetem kémiaprofesszora, aki a választási kampány során 75 percig tárgyalt a vesztes Balfourral és ez hatással volt a jövőre.

Churchill az első világháború után gyarmatügyi miniszterként sokat foglalkozik közel-keleti ügyekkel. Eleinte támogatja a palesztinai zsidó országépítést - Roy Jenkins mérsékelt cionistának nevezi - de a kitörő arab nacionalizmus visszakozásra készteti. Kairóban kődobálással fogadják, 1921-ben az arabbarát híres Lawrence ezredes társaságában látogat Palesztinába és a következő évben kiadott Fehér Könyv már árnyaltabban értelmezi a palesztinai zsidó nemzeti otthon fogalmát. Nevéhez fűződik Palesztina első felosztása, lehasítja a Jordánon túli részt egy arab emirátus számára. (Az új állam megalakítását állítólag egy londoni taxi hátsó ülésén írta alá!) Állandóan ír cikkeket honoráriumért zsidó lapokba, New Yorktól Vilnáig, még Mózesről is. Jobboldalisága miatt rokonszenvezik Mussolinivel, és Francoval de kezdettől felháborítja a hitleri zsidóüldözés. 1932-ben dél-németországi útján csak véletlenül nem találkozik Hitlerrel, de utána közli a közvetítővel: nem érti az antiszemitizmust. "Mi értelme egy ember ellen lenni pusztán annak születése miatt?" 1933. április 1. volt Németországban az első zsidóellenes bojkott-nap és ő már 13-án tiltakozik a brit alsóházban. Szerinte "a zsidók üldözése és az ellenük folytatott pogrom" Lengyelországra is átterjedhet. Később pénzügyeit a Magyarországról Párisba került Révész Imre intézi, akiben teljesen megbízik. Közismert nézetei kihívják a nácik haragját, állandóan támadják, pl. megpróbálják Grynspan párizsi merénylete - a Kristályéjszaka ürügye - felbujtójának beállítani.

Mindezek a vonatkozások Roy Jenkins könyvének első kötetében találhatók. Érdekes módon a második kötetben semmiféle utalást nem találunk Churchill zsidókkal kapcsolatos állásfoglalására, cselekedeteire, pedig brit miniszterelnökként nagyobb módja nyílt ilyenekre.

Amikor az Einsatzgruppé-k tömeggyilkosságainak híre eljutott hozzá, kemény szavakkal bélyegezte meg a "módszeres, irgalmatlan mészárlást" - igaz, hogy a "zsidó" hiányzott a beszédből. A Jewish Chronicle centenáriumán így gratulált "Senki sem szenvedte meg kegyetlenebbül azt az elmondhatatlan gonoszságot, amellyel Hitler és aljas rendszere sújtotta az emberek lelkét és testét, mint éppen a zsidók.

Ők viselték a nácik első rohamainak nehezét." Még több ilyen felháborodott és egyértelmű nyilatkozatát ismerjük a zsidók mellett, de semmi nyomát nem látjuk, hogy az általa vezetett brit kormány bármit tett volna megmentésükre. Nem engedtek menekülteket Palesztinába, elzárkóztak a zsidók kiengedésére vonatkozó német javaslatok elől, letartóztatták a Törökországba érkező cionista megbízottakat. "Nem találkozhatom többé dr. Weizmannal - mondotta Churchill - mert minden beszélgetésünk után álmatlanul töltöm az éjszakát, az pedig hátrányos a hadviselésre."

Sajnos Roosevelt és a többi szövetséges vezető is így gondolkozott !

Amikor Churchill értesült a vidéki magyar zsidók deportálásáról, kivégzéssel fenyegette ezek közreműködőit, de ugyanakkor elvetette az eljutatott német ajánlatot a magyar zsidók anyagiak ellenében való kicseréléséről. 1945-ben ellenzékbe került és megváltoztatta álláspontját Palesztina ügyében. Támadta a munkáspárti Bevin külügyminiszter cionista-ellenes politikáját és a zsidó bevándorlás mellett emelt szót.1955-ben elkészült szobrát egy Jugoszláviából menekült zsidó művész alkotta.

Nehéz dolog elemezni Churchill zsidósággal kapcsolatos álláspontját, egyrészt mert gyakran változott, másrészt talán mert nem is létezett ilyen. Voltak humanista elvei, de ezeket csak a Brit Birodalom érdekeivel összhangban alkalmazta. Szép szavait nem követték szép cselekedetek - és ezért milliók az életükkel fizettek...

2006.01.04.
Róbert Péter