BLAU LAJOS:
AZ ÓZSIDÓ BŰVÉSZET

A magyar nyelvű judaisztikai irodalom számottevően gyarapodó könyvkiadási programjának fontos állomásához érkezett. A reprint kiadványok új sorozatát indította Magyar Zsidó Tudományok elnevezéssel, Oláh Jánosnak, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem docensének szerkesztésével.

Az említett sorozat első kötete, Blau Lajos, Az ózsidó bűvészet című művének reprintje, a szövegnek betűhű és a tipográfiát is az eredetit képszerűen másoló újrakiadása a napokban jelent meg.

2005. november 3-án, csütörtökön 6 órakor volt az ünnepélyes bemutatója az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem ún. oktogonális előadótermében.
A szerzőt, Blau Lajost, a Rabbiképző Intézet hajdani igazgatóját és művét bemutató magas szintű, részletes, sok információt tartalmazó előadást Schőner Alfréd professzor, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora tartotta, majd Fellegi Tamás zongoraművész szellemes bevezetője után előadta szintetizátoron Verdi Nabucco című operájából a zsidó hadifoglyok kórusát. Ezt Dunai Tamás színművész felolvasása követte, aki a műből részleteket adott elő.

A bemutató zárásaként Izsák Gábor, a Gabbiano Print Bt. tulajdonosa, mint a könyv kiadója, beszélt, akinek az érdemei között nemcsak a könyv gyönyörű kiállítását, a nagyon ízléses külsejét, a nagyon szép papírt kell említenünk, hanem azt is, hogy  jelentős összeggel lehetővé tette az antikváriumok polcairól is régen hiányzó könyv megjelentetését. Rajta kívül még Ungár Péter és Karádi Gábor és felesége segítette adományával Blau Lajos könyvének újrakiadását.

    A kötethez írott bevezetőjében Oláh János, a szerkesztő, közli a mű szerzőjének, dr. Blau Lajosnak legfontosabb életrajzi adatait és tudományos pályafutását. Szól magáról a műről, és főleg a címéről, amit meg is magyaráz, tekintve, hogy a mai fogalmakkal gondolkodó olvasó mást ért a "bűvészet" szó alatt, mint a XIX. század végén élő ember.

    A szerkesztő és a mai olvasó, a könyv tartalmának ismeretében, körülbelül így fogalmazná meg a mű címét: "az ózsidó varázslás", vagy az "ózsidó misztika". Tehát eredeti címével ellentétben nem a "bűvészek", vagy szemfényvesztők "tudományát" írja le, hanem az ókori zsidó misztika egy szeletét tárgyalja. Sok tekintetben hasonlít G. G. Scholem Major trends in Jewish mysticism című alapmunkájára, legalább is színvonalát tekintve, de már csak terjedelme folytán is, csak kisebb részletét tartalmazza hatalmas tárgyának.

    Mindenek előtt a babona, a varázslás és a szellemekbe vetett hit elterjedettségét az ókori zsidóság körében ismerteti, majd a varázslással foglalkozik a bibliai és talmudi korban. Kijelenti, hogy tudományos szempontból szükséges a babonával foglalkozni, már csak azért is, mert még mindig nagyon elterjedt, mondhatni virágzik az emberek körében, és ez alól a zsidóság sem kivétel.

Ennek pedig az az oka, hogy a babona régebbi jelenség, mint a hit, "a bálványimádás régebbi, mint Isten imádása." Ma pedig a babona és a vallás szinte együtt él az emberben. A babonát is az embernek a magasabb, természet feletti hatalomhoz való viszonyának kutatása, elismerése hozta létre.
Ennek megállapítása után Blau Lajos a varázsló személyéről és a zsidó varázslás forrásairól ír. A forrásokról szólva megállapítja, hogy mindazok a népek, akikkel a zsidóság valamilyen formában kapcsolatba került (pl. egyiptomiak, asszírok, babilóniaiak, médek, perzsák, szírek, görögök, rómaiak stb.) forrásként említendők. Ezt az értekezést, a továbbiakhoz hasonlóan bőséges bibliai hivatkozás és jegyzet-anyag kísér. Megállapítja, hogy a T'nách, Bibliánk, több helyen szól a babona ellen, sőt határozottan tiltja (még halálbüntetés kilátásba helyezésével is) azt, de az "írott szó" nem tudta megakadályozni terjedését, sőt továbbélését.

    A továbbiakban megállapítja Blau professzor, hogy lényegét tekintve kétféle "varázslás" van: jó indulatú és rossz indulatú. A tudós szerző idézi Rasi egy megállapítását: "... a sokat imádkozó hajadon és a szomszédokat gyakran látogató özvegy csak színlelnek, hogy gyanú nélkül paráznaságot és varázslást űzhessenek." Ehhez hasonló véleményen van a Talmud is (Szótá 22a.) A varázslás céljairól és hatásairól szólva, az előbbi kettős felosztás szerint (jó indulatú, rossz indulatú) ad magyarázatot.

    A varázseszközök című fejezet felsorolja a varázslás megjelenési formáit: az emberi szót, az amuletteket (mint tárgyakat), az írásos amuletteket, a szellemidéző formulákat és misztikus istenneveket, a bűvös tekintetet (szemmel való rontás, vagy jótékony tekintet), valamint a védekezésül használható tárgyakat stb.

    A reprintben most megjelent mű fontos hozzájárulás a zsidó folklórhoz és a zsidó misztika történetéhez és ókori megnyilvánulásaihoz, amelyeknek nyomai a mai néphitben is megtalálhatók.

    A könyv elolvasását mindenkinek ajánljuk, akit a zsidó népélet, a folklór és a misztika érdekel, de az általános néprajzzal és a folklórral foglalkozók is haszonnal forgathatják.

Borsányi Schmidt Ferenc