Szentföld

 Gazdag tartalmát és művészi külsejét, bravúros tipográfiai megoldásait egyaránt értékelve, csodálatos könyvet vehet kézbe az olvasó. A témaválasztásai és gondos, szemet gyönyörködtető kiadványai okán méltán ismert Park Kiadó “Az utazás enciklopédiái” elnevezésű sorozatának Párizst és Rómát ismertető kötete után közreadta legújabb darabját, a “Szentföld” című enciklopédiát. Ezt a rendkívüli – a magyar könyvkiadásban mindenképpen páratlan - művet bátran nevezhetjük enciklopédiának a szó alapjelentése értelmében, minthogy témáját a tárgyköröket sorra véve, összefoglaló rendszerben dolgozza fel. Tehát nem alfabetikus rendbe sorolva tartalmazza a címszavakat, hanem a Szentföldre vonatkozó ismereteket két főcsoportra osztva (1. Szükséges tudnivalók; 2. Szentföldi útikalauz) logikus egységenként tárja fel, illetve építi egymásra.

A felosztás első egysége a következő szakterületeket öleli fel:

Természet, 
Történelem, 
Mesterségek és hagyományok, 
Vallások, 
Építészet, 
A Szentföld a festők szemével, 
A Szentföld az írók szemével. 

A könyv második, terjedelmesebb része, a Szentföldi útikalauz, egyéni módszerrel és az első részhez hasonlóan rengeteg szebbnél szebb illusztrációval, valamint szükségképpen korlátozott terjedelmű, de minden fontos részletet tartalmazó leírásokkal, rendkívül informatív történelmi és természetesen bibliai hivatkozással kalauzolja végig olvasóját Izrael szűkre szabott határú, de páratlan történelmi és természeti értékekben gazdag országán.

A Szükséges tudnivalók megismertet a tájegységekkel, az állatvilággal, az országnak életet adó öntözés sajátos módszerével, a változatos állatvilággal – különösen a nagyon gazdag halállománnyal és halászatával. A növényzetről olvasva megtudjuk, hogy a kiterjedt öntözéses kultúra szinte az egész országot - még a sivatag egy részét is – gyümölcsös és zöldséges kertté változtatta.

A történelemről szóló rész egy bőven illusztrált kronológiával kezdődik, majd az őskőkortól kezdve az i.e. XIV. századi zsidó honfoglaláson keresztül végigvezeti olvasóját 1948-ig, a független Izrael megalakulásáig. Itt olvashatunk az Izraelben beszélt nyelvekről: a bibliai- és a modern héberről, az arabról, az arab palesztin nyelvjárásáról, a jiddisről, és az országban leginkább honos idegen nyelvekről. A mesterségek és a hagyományok között érdekes és természetesen gazdagon illusztrált leírást kapunk a fazekasságról, a palesztin hímzésekről, az ékszerekről, a zsidó és az arab zenéről, táncról stb.

A vallásokról szóló fejezet megismertet a judaizmus eredetével és történetével, a zsidó ünnepekkel, de ugyanilyen részletesen szól a kereszténységről és az iszlámról is. Ez a rész tartalmaz egy ügyes naptár-táblázatot, amely egyetlen kör alakú ábrán mutatja be a zsidó, a keresztény és a muszlim naptárt és az év ünnepeinek kronológiáját. A fejezetet egy jól szerkesztett "“kisszótár", pontosabban az ország sokszínű kulturális palettáján előforduló legfontosabb fogalmak kislexikona zárja.

Az “útikalauz” – minthogy a “Szükséges tudnivalók” szinte teljes természeti leírását adják az országnak – elsősorban történelmi, vallástörténeti, valamint néprajzi szempontokat követve vezeti olvasóját, és mutatja be fő területi egységenként, de ezeken belül természetesen egyenként sorra véve a nevezetes helyeket, városokat, településeket, műemlékeket. A kötet összeállítóinak figyelme minden fontosabb részletre kiterjedt. Pl. Caesarea bemutatásakor bőséges illusztráció kíséretében ismertetik az ottani tenger alatti régészeti kutatásokat is. Jeruzsálem valóban alapos szemrevétele arra is alkalmat adott, hogy az Izrael-Múzeumról és a benne elhelyezett “Könyv Szentélyéről” (a Holt-tenger mellett előkerült tekercsek kiállítási helyéről) is több képet tartalmazó információt nyújtsanak.

A könyv szerzői – már csak létszámuk, nemzeti és vallási sokféleségük, és magas szakmai felkészültségük miatt is – kényesen ügyeltek arra, hogy a bemutatott helyszíneket a történelmi, vallási és etnikai összetettséget hűen ábrázoló arányokban rajzolják meg.

A számtalan, gondosan válogatott, tetszetős és informatív kép- és ábra-illusztrációt hasonló színvonalú térképek egészítik ki. A kötetet részletes bibliográfia, az illusztrációk jegyzéke, valamint nagyon jól használható név- és tárgymutató zárja. Hogy a sok pozitívum mellett egy hiányosságot is említsünk: a magyar kiadás bibliográfiáját a szinte kizárólag francia nyelvű művek felsorolása mellett – esetleg azok csökkentésével – ki kellett volna egészíteni a magyar nyelvű kiadványok címadataival.

Borsányi-Schmidt Ferenc