MIÉRT HÁGÁR ÉS MIÉRT NEM MAGYARUL?

(In the land of Hagar; The Jews of Hungary: History, society and Culture; Vagyis: "Hágárországban: a magyarországi zsidók: történelem, társadalom és kultúra.)

Egy ilyen gyönyörű kiállítású, album formátumú, reprezentatív könyvről, csak jót illik írni. Milyen pozitív kezdeményezés, milyen odaadó kivitelezés, milyen sokrétű galériája a sponzoroknak, akik egy "Megörökítési Bizottság"-ban egyesültek, hogy véghezvigyék a nagy tettet.

Valóban a képek szemrevalók, a nyomás esztétikus, drága krómpapír, színes illusztrációk és mosolyfakasztó korabeli karikatúrák. A szerkesztő, Szalai Anna és jobbkeze, Judit Kafri, sokéves nehéz munkája eredményezte ezt a kötetet, amely a negyedik a Jád Vásem által kiadott "Zsidó közösségek világszerte" sorozatban.

Ha azonban a reprezentatív könyv tartalmát nézzük - a benyomás vegyes. A témák nagy része legitim, a résztvevők nagy része érti a dolgát, de az egész együtt olyan benyomást kelt, mintha az anyagot a "postás hozta" volna és a szerkesztők csak megszerkesztették a begyűlt nagymennyiségű anyagot. Ami a szerkesztést illeti: a történelmi esszék - amelyek a legérdekesebbek és legjobban megírtak a könyvben (Dr. Haraszti György, 2 cikk és Dr. Vágó Rafael, 5 cikk) - szétszórva jönnek, és ember legyen a talpán, aki összefüggően akarja olvasni a magyar zsidók történetét a kezdettől napjainkig, anélkül hogy a közbeszúrt zsidó zene, rabbiképzés, sport, zsinagóga-építkezés stílusai, vagy akár a Zsidók a magyar közgazdaságban, stb. - megzavarná a folyamatos olvasást.

A tragikus ortodox-neológ szakadásról Frojmovits Kinga ír kitűnő tanulmányt, de ez nem került be az illetékes "History" rovatba. Egyébként ebben a tanulmányban (102-112 oldal) egy hosszú Márai idézet definiálja, mi a különbség az ortodox és neológ zsidó között...

Én erről, mint olvasó beszélek, engem ez módfelett zavar és feltehető, hogy a szerkesztőknek más volt a véleménye. Itt merül fel a kérdés kinek készült ez a párszáz példányban kiadott könyv? A magyarországi zsidóknak - és nemzsidóknak - nem, hiszen nem magyarul íródott. Az Izraelben élő közel 200 ezer magyarajku zsidónak sem - hiszen egy héber (vagy magyar) szó sincs benne. Akkor meg kinek? Az amerikai sponzoroknak talán.

Van a könyvben néhány teljesen fölösleges és nem odavaló "tanulmány", míg hiányzik néhány alapvető dolog. Azonban egy ilyen nagylélegzetű mű a természeténél fogva nem lehet teljes, ahogy ezt a szerkesztő Sz.A. helyesen írja a bevezetőben. Úgy látszik ezért nem írta meg a Zsidók a magyar irodalomban című átfogó esszéjében, hogy Radnóti Miklós, kb. 20 évvel a Holocaust előtt, meggyőződésből kikeresztelkedett és a bori haláltáborban fehér karszalaggal járt, aminek ott egy jelentése volt: nem azonos, én nem vagyok zsidó, mint ti...

Ezt "otthon" a Kádár korszakban nem lehetett megírni, de "itthon", Tel-Avivban már lehet.

Végezetül pedig mi ez a "Hágárország"? Miért "hívták így Magyarországot a középkori héber irodalomban", ahogy ezt Sz.A. bevezetőjében, kurtán-furcsán egy félmondattal elintézi? Ennek irodalma van, és ha így nevezzük a könyvet, az olvasót érdekelné hogy miért.

Jó hogy, ha késve is, megjelent a könyv. Willy Benzur barátom Bécsben, aki a sponzorok elsője volt (nagy összeggel) évente kétszer-háromszor szokta kérdezni, mikor jelenik már meg, megéri-e még a könyv megjelenését? Hála Istennek megérte és remélem, hogy küldtek neki könyvet.

Igen remélem, hogy a könyv Pesten, magyarul is megjelenik. A még élő sponzorok és bizottsági tagok között csak akad valaki, aki felveszi a kesztyűt...

Naftali Kraus