Az Országos Rabbiképző Intézet egykori történelem- és vallásfilozófia professzora, Kaufmann Dávid (1852-1899) rövid életében hatalmas publikációs tevékenységet folytatott, amelynek egyik jeles darabja az 1889-ben írt és először 1899-ben megjelent monográfia, amelyet a Múlt és Jövő Kiadó több mint egy évszázaddal később újra kiadott a Zsidó Tudományok sorozat keretében.

Címét meghaladóan a könyv valóságos tablót ad a XVII. század ausztriai zsidó közösségéről, kitekintéssel a császári birodalom más országaira, beleértve Magyarországot is. Megírásának idején az egyenjogúsítás már befejezett tény volt, de már jelentkezett az antiszemitizmus is, Ausztriában elég hevesen, Karl Lueger bécsi polgármester szerette volna a régebbi századok gyakorlatát érvényesíteni a zsidósággal szemben.

Talán a XVll.század közel állt szívéhez, hiszen akkor többször is elűzték a zsidókat, súlyosabb sérelmekről nem is szólva. Kaufmann munkája rengeteg adatot hoz ezekről az évtizedekről, amelyeket nyugodtan a szorongattatás korának nevezhetünk. Korlátozták tulajdonszerzésüket, zsarolták őket, elrendelték prédikációk kényszerhallgatását számukra. Voltak akik még rosszabbul jártak: megtaláljuk egy kivégzés részletes leírását is - amelyet egyébként pogrom követett.

Egyre gyakoribbak a zsidóellenes zavargások, a csőcselék mellett a diákság is bekapcsolódik a zsidók bántalmazásába, akiket a hatóságok anyagi érdekeltségüktől függően hol megvédenek, hol nem.

Utolsó csapást I.Lipót császár, a művelt és zenebarát uralkodó méri a megtépázott közösségre a végső csapást, amiben ("Cherchez la femme!") közrejátszik spanyol felesége is. A vakbuzgó asszony gyermeke haláláért akarta a felsőbb hatalmakat kiengesztelni, de erősítette a császári pár elkeseredését palotájuk leégése is.

Jezsuita ösztönzésre megszületett a határozat, és a nagymultú és sok társadalmi kapcsolattal rendelkező közösségnek 1670. Július 26-i (ez évben Av,9!) el kellett hagyni lakóhelyét. Házaikat elvették, zsinagógáikat lerombolták vagy templommá alakították, elvándoroltak a szomszédos országokba, volt aki messzebbre, Francia- vagy Poroszországba is eljutott.

Sok családnevet említ a könyv, beszámol arról, hogy új lakóhelyükön a helyi zsidóság nem mindig fogadja barátságosan a menekülőket.

Kaufmann szép irodalmi stílusban ecseteli az életforma változásait, az egyes sorsokat. Ez nem megy munkája tudományos súlyának rovására, jegyzetek sokasága, héber szövegrészletekkel ellátva segíti az alaposabb érdeklődés kielégítését. Haraszti György csatolt tanulmánya képet ad az osztrák zsidók történetéről - a kiűzetés előtti és utáni időkről is.

Érdemes elolvasni Kaufmann Dávid újra kiadott monográfiáját!

Róbert Péter