Peter Unwin:
Nagyhatalmi játszmák 1956-ban
  

Sok szó esik a 60. évforduló kapcsán az akkoriban Magyarországon lejátszódott történelmi eseményekről. Akik már éltek akkor talán emlékeznek rá, hogy a magyar lakosság - érthető módon - nem nagyon törődött a világpolitikai mozzanatokkal. Amikor az utcán szólnak a fegyverek az a fő gond hol áll rövidebb sor kenyérért! Arról nem is szólva, hogy a hírforrások, a hiányosan megjelenő különböző újságok, gyakran elhallgató rádiók nem is nagyon tettek említést külföldön történtekről.

Ezért is különösen érdekes és értékes, mondhatni hézagpótló a magyar olvasók számára Peter Unwin volt budapesti brit diplomata könyve a sorsdöntő évről. Idézett címén -Nagyhatalmi játszmák 1956 - és alcímén túl jóval többet ad elolvasása, mert az előző évek világpolitikáját is igyekszik röviden megvilágítani, különös tekintettel a Közel-Keletre. Nagy körképet fest, megpróbál szintézist nyújtani az erők harcáról, de kerüli a száraz elemzéseket, sok érdekes anekdotát sző bele, pl. Grace Kelly filmsztár házassági beszámolója. Szuezi csatorna államosítása utáni huzavona, a lassan és kényszeredetten meginduló sztálintalanítás a szocialista táborban a leghangsúlyozottabb rész , de helyet kap a gyarmatosítás felszámolásának utolsó szakaszaként Algéria és Ciprus is. Az idő múlása megengedi számára az őszinteséget: "A nyugati autók nem jaffai narancslével mennek" - indokolja a nagyhatalmak Izrael-politikáját, pedig "Az egyiptomi hadsereg az Aida második felvonásában nyert utoljára csatát".

A magyar forradalom részletes leírását a megelőző hónapok erjedésének ábrázolása vezeti be, Nagy Imre, a Petőfi-kör szerepét értékelve. Ezek sok újat nem mondanak nekünk, annál inkább a szuezi válság, amelynek hátterét mint aktív diplomata közelről láthatta.. Megdöbbentő, hogy a brit elkötelezettség Jordánia felé még 1956 szeptemberében is kilátásba helyezett egy Izrael-elleni angol katonai csapást. Végül mégis létrejön a terv, az izraeli hadsereg fényes győzelmei megnyitják az utat a brit és francia ejtőernyősök előtt, de az USA vártnál erősebb ellenzése és a fenyegető szovjet reagálás lényegében kudarcra ítéli az akciót.

Azóta gyakran felmerült a kérdés, hogy az Egyiptom elleni nyugati támadás hatással volt-e a magyar forradalom leverésére. Ismerteti az álláspontokat, végül 20%-ban állapodik meg. Viszont határozottan leszögezi, hogy bármilyen fegyveres nyugati segítségnyújtás nukleáris háborút idézett volna elő. Ez volt az oka az ENSZ tehetetlenségének is a "szovjet-magyar háború" - mert november 4-e nemzetközi jogilag már az volt!

Utolsó fejezete áttekinti mi történt azóta a világban, azok a változások amelyek 1956-ban még csak érlelődtek már beértek és teljesen új helyzeteket teremtettek. Izrael itt is külön alcímet kap, szemlélete, hangvétele angol gentlemanhez illően tárgyilagos, bár számunkra néha túl távolságtartó. Pedig a könyvben gyakran idézi izraeli barátai szavait, pl. egy harci eseményről, amikor a Szinai félszigeten az izraeli katonák az általuk még nem ismert Coca Cola több száz palackját zsákmányolták az egyiptomi utánpótlási raktárból.

Sok apró érdekesség teszi olvasmányossá a nagy világtörténelmi események leírását, pl. Hogy Hruscsov híres XX. kongresszusi beszédének kezdetén Sztálin nevének első említését a küldöttek még a megszokott felállással és tapssal fogadták. Nevek, adatok sokaságát említi, általában kifogástalanul, ritkán fordul elő kisebb tévedés. Pl. Mindszenthyt már 1948 végén letartóztatták, Rajk temetésén az idézett mondatot nem Münnich hanem vádlott társa, Szász Béla mondta.

Peter Unwin tiz éve megjelent könyvének magyar kiadásával a Kossuth Kiadó nemcsak adósságot törleszt, hanem örömet okoz az érdeklődő magyar olvasóközönségnek.

Róbert Péter
 2016.11.01

"1956-ban három nagyhatalom is tett heroikus erőfeszítéseket, hogy katonai erő bevetésével javítson pozícióin. Izraellel összejátszva a britek és a franciák megtámadták Egyiptomot, hogy elkergessék az ország diktátorát és visszaszerezzék a Szuezi-csatornát - e kísérletük néhány óra leforgása alatt összeomlott. A Szovjetunió pedig tankjait vetette be, hogy letörje a Magyarország szabadságáért kirobbant munkásfelkelést - és a nagyvilág megvetésével dacolva, ottani uralmukat további harminc évre sikerült is meghosszabbítaniuk. A drámát ezeknek az összecsapásoknak véletlenszerű egybeesése hozta létre. Mindkettő ugyanakkor, október utolsó napjaiban érkezett el tetőpontjához." Nem más, mint Douglas Hurd egykori brit külügyminiszter összegzett így tömören, amikor könyvrecenziót írt honfitársa munkájáról.

Peter Unwin brit diplomata volt, aki 1956 júliusában, 24 évesen, éppen azon a napon kezdett el dolgozni a londoni külügyminisztériumban, amikor Nasszer államosította a Szuezi-csatornát. Napi feladata volt, hogy képben legyen a nagyvilág eseményeiről. A Közel-Kelettel foglalkozó részleghez osztották be, ám ahogy elérkezett az ősz, mind jobban kezdte foglalkoztatni a magyar belpolitika, és rabul ejtette "a magyar Dávid drámai küzdelme a szovjet Góliát ellen". Pedig a forradalom kitörése előtt, bevallása szerint, nem sokat tudott Magyarországról. Aztán két évvel később, egy hónappal Nagy Imre kivégzése után, Budapestre küldték harmadtitkárnak a budapesti brit külképviseletre. A vasárnapok az amerikai nagykövetségen tartott szentmisével kezdődtek ő és felesége számára, melyet az '56 viharos őszén odamenekült és ott ideiglenes otthonra lelő Mindszenty bíboros celebrált.

Unwin 1963-ig dolgozott Magyarországon, de az ország és történelme örökre magával ragadta. A későbbi években szinte hobbiként, minden fellelhető irodalmat elolvasott az ország történetéről, és ahogy karrierje felfelé ívelt a brit külügyben, annál erősebben tudott lobbizni, hogy újra állomáshelye lehessen Budapest. Ennek eredményeként 1983-ban térhetett vissza a magyar fővárosba, a brit nagykövetségre, immáron nagykövetként, ahol három évig töltötte be e tisztet. Alaposan megismerte tehát Magyarországot, a magyar múltat, olyannyira, hogy első könyvét éppen Nagy Imréről írta, s 1989. június 16-án részt is vett a néhai magyar miniszterelnök és társainak újratemetésén. (Kötete 1991-ben jelent meg angolul, két évvel később magyar nyelven.)

Peter Unwint 1986-ban a dániai brit nagykövetség élére nevezték ki, majd 1989-től 1993-ig Londonban, a Brit Nemzetközösség főtitkár-helyetteseként tevékenykedett, de a szívében mélyen elraktározta az 1956-os esztendőt, az akkori világpolitikai jelentőségű történéseket. "Következményeik minden, azóta eltelt évtizedre befolyást gyakoroltak" - állapítja meg művében.

 A Kossuth Kiadó gondozásában most napvilágot látott művét 2006-ban írta, s tíz év késéssel érkezett el a magyar kiadás. Pedig Vértessy Péter, a BBC Világszolgálat magyar adásának volt vezetője már frissiben lefordította, majd fiókja mélyére süllyesztette, s csak most látta elérkezettnek az időt, hogy munkájával bekopogtasson egy magyar kiadóhoz.

A kötet 2016 októberi, budapesti bemutatójára ugyan egészségi állapota miatt már nem tudott eljönni a szerző, de videóüzenetben üdvözölte a magyar megjelenést. Hangoztatta, hogy amikor 1958-ban megérkezett új munkahelyére, a félelem légkörét tapasztalta, ami érthető volt egy olyan időszakban, amikor alig néhány héttel korábban végezték ki a forradalom vezetőit. Kiemelte: fontos, hogy az 1956-os magyar történéseket azokba a történelmi folyamatokba helyezzük, amelyek akkor a világot jellemezték.

A kötetből kiérződik, hogy Peter Unwin egyszerre tudós, magánember és moralista. Érző, értő és okos emberként élte át az eseményeket mind a brit külügyben, mind később Magyarországon. Az objektív tudósi szál mellett párhuzamosan vonul végig egy személyes szál is, amely még hitelesebbé teszi leírásait. Egyben moralizál is, amikor például negatív színben tünteti fel Anglia szerepét az 1956-os szuezi "kalandban". Emellett nehezen hozzáférhető információkkal is gazdagítja az időszakról alkotott képet.