Mint ahogy az "Előszóból" Feldmayer Péter tollából megtudjuk, Sólyom Schwarcz László (Pinchász Srágá ben Eliézer ben Dövajró) évtizedekig, egészen haláláig dolgozott ezen a könyvön. Soha nem akarta, de nem is tudta elfelejteni, hogy 1940 - 45 között 418 testvérüket vesztették el. Körülbelül 150. zsidó maradt a városban. Bevándorlásuk, letelepedésük 1784 - 85 között kezdődött. Négyen döntöttek úgy, hogy e szeretetre méltó helyen munkát vállalnak, letelepednek. Mivel a kedvező megítélés nem változott, 1849-ben háromszázötven zsidó élt ott - a lakosság 5,3 %- a - de még 1941-ben is 509 - en tartózkodtak ott, 3,9 %. Egyik fontos származási hely Apostag volt.

Az első rabbi Cháim Feiglsberg Atlantiszból érkezett valamikor 1850-en körül. Az imákat a közösség együtt énekelte. A legenda szerint a rabbi halála előtt kiment a temetőbe és kiválasztotta a megfelelő sírhelyet. Szimhász Tórákor "Mipikiél Ásréchem Israel" kezdetű dalt énekelték. Lányát elvette feleségül Kiskőrös második rabbija ráv Mösülöm Rubinstein.
A Nagy templom az ő idejében épült az ortodoxia szigorú szabályai alapján 1873 táján. Rivka Rodis nevű lányát feleségül vette utóda, ráv Dov Löblovics (Löblovics Bernát)főrabbi. Nyolc évig tanult jesivában Célemben illetve Sopronkeresztúron és elvette Rubinstein rabbi lányát, aki Kiskőrösre küldte azt a két árva gyereket, akiket felnevelt, mert sajátja nem volt.
Érdekes viszont, hogy cilindert viselt. A vendéglőben tartózkodott a zsíros ételtől. A vendéglős megsértődött, mert szerinte aki cilindert visel az ő főztjét is elfogyaszthatja. A megjegyzés hatott rá és megvált a cilindertől. Egyébként puritán ember volt. Könyvének - amelyeket tanítványai közt elosztott - kezdő betűi szüleire utalnak.
Híres jesivájában Kiskörösön vagy ötvenen tanultak. Számos kiválóság került ki onnan, többek között Ráv Mojse Cvi Wollner Askelon város rabbija, aki Budapestre jött és a Tompa illetve Csáky utcai stibülben tevékenykedett. Hosszú asztalából készült a koporsója. 1936. február elsején, svát hó 8-án tért meg őséihez.

R. Jákov Snydres Kiskőrös negyedik és utolsó főrabbija hollandiai származású zsidók leszármazottja volt. Tudását Sátoraljaújhelyen, Vácot, Győrben szerezte, vonzó külsővel rendelkezett. Jesivát is vezetett. Felesége, Weszeli Ráchel tizenegy gyermekével együtt Auschwitzban halt meg. A főrabbi egyedül menekült meg.
A háború után visszatért Kiskörösre, majd Győrbe került főrabbinak, onnan Budapestre dájennek, majd 1948-ban Svájcba költözött Bázelbe. Halála előtt még felkereste a Szentföldet. Egy nappal végső távozása előtt még előtanult hallgatóival. A slosim (a gyász harminc napja) után Bné - B’rákban hárman tartottak gyászbeszédet.

A könyv megemlékezik a kiváló rabbikról, de közli az egykori templomi szokásokat, sőt azokat a neginákat - dalokat, amelyek közül többet ma mi is énekelünk, ilyen a Löcháj Ajlomim, de sorolja a különböző foglalkozásokat, amelyeket a hívek űztek, nem megfeledkezve a mesteremberekről, akiknek kiváló tudásuk révén tevekénységüket alkotásnak minősíti.

A könyv tartalmi gazdagságát bizonyítja, hogy a megemlékezéseket a ma is élők névsora követi, mert fontos a kegyelet, de a napjainkban is tevékenykedő szorgos dolgozókról sem szabad elfeledkezni. Ezért gazdag névsort közöl, amit mi is, mint ahogy az egész könyvet, nagy tisztelettel és őszinte érdeklődéssel olvasunk és adatait tanulmányozzuk.
Név szerint megemlítjük Sólyom Schwarcz Lászlót, Klein Aurélt, akik évtizedekig dolgoztak a könyvön, de tisztelet jár azoknak is, akik olvassák és tanulmányozzák.
Külön figyelmet érdemel, hogy a könyv régi, hagyományos mechanikus kézi írógéppel van írva.
A könyv "Előszavában" áll egy mondat: Kiskőrösön a II. világháború nem zsidó áldozatainak nevét felsoroló emlékmű alján egy kisbetűs felirat tudatja: "Kegyelettel emlékezünk a 422 zsidó mártírra".

Ennyi és nem több. Ezért íródott a könyv. Mi azért hívjuk rá a figyelmet e műre, mert úgy érezzük, hogy nem csak Kiskőrösről tájékoztat, hanem az egész vidéki (és nem vidéki) Magyarország zsidóságának sorsáról szól.

Deutsch Gábor
2016.05.15