A film, a mozi mindig sokak érdeklődését lekötötte. Természetesen a zsidó tömegek kulturális érdeklődése és igénye már korán felfedezte ezt a művészeti ágat is. Ma már kuriózumként hat, de a XX. század első felében voltak jiddisnyelvű filmek, nem is kis számban. Lengyelországban és Amerikában volt a legnagyobb igény ezekre az alkotásokra, de a 20-as évek Szovjetuniójában is születtek ilyen filmek. A némafilm korában a felirat volt jiddis, amely alá zongorista játszotta klezmert, majd meg is szólaltak a filmek a stetl nyelvén.

Rendezők, színészek, filmszakemberek között már kezdettől szép számmal voltak zsidók - ez mai napig is így van.

Zsidó témájú filmek régóta vannak Magyarországon, velük foglalkozik a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület kiadványa: "Minarik, Sonnenschein és a többiek - Zsidósorsok magyar filmen" című kiadványa. A kötet egy régebbi szimpózium anyagát frissíti fel, Jancsó Miklós előszavával. Képet alkothatunk belőle a zsidó megjelenéséről több mint egy évszázad magyar filmjeiben. Filmtörténetet ad, de sajátos, élvezhető módon.

1908 az első dátum. A pesti zsidó című film zenéjét még gramofonról adták a képekhez, az 1915-ös, Kiss József versét feldolgozó Simon Judit ma is élvezhető, még abban az évben Korda Sándor megrendezte a Lyon Leát Bródy Sándor akkor nagysikerű színművéből, a következő évben a Szulamit vitte ókori zsidó környezetbe a nézőket. Utóbbinak héber népdalból származó betétdala nemzetközi sláger lett! 1917-ben az Árendás zsidó ismert figurája jelent meg a filmvásznon, 1918-ban három film elevenítette fel az egykori Izrael történelmét. Mind megnyerte a nézők tetszését, bár a korabeli jobboldali sajtó fanyalgott ezen, sőt vallásos zsidó oldalról is voltak ellenvetések.

Sajnos a két háború között egyre inkább érvényesültek a zsidók filmszakmából való kirekesztésére irányuló törekvések. Először a mozi-tulajdonosokat támadták, majd sorra kerültek a rendezők és színészek is. Keleti Márton a Torockói menyasszonyban még kiáll a faji megkülönböztetés ellen, de a következő években győz a sötétség. Szerencsére csak ideiglenesen, 1945 után visszatérnek a kiszorított alkotók. Csak nagyon áttételesen jelenik meg a zsidó téma, inkább csak a háborús filmekben, az áldozatokról érzékeltetik, hogy zsidók, de nem mondják ki, a szó maga tiltott. Ez a tendencia egészen a rendszerváltásig érvényesül. Jól megvilágítja ennek a jelenségnek a hátterét Szabó Miklós közölt tanulmánya! Posztkommunista filmekben feloldódik a gátlás, egyre többször jelennek meg zsidók a filmvásznon, bár többnyire a vészkorszakot ábrázolva. Dokumentumfilmek próbálják a tanulságot levonni a „század botrányából”, magyarázni a megmagyarázhatatlant.

Végül eljutunk a jelenig, olvashatunk a gyűjteményben a Sorstalanságról, a Saul fiáról és a Hajnali lázról is.

Reméljük a sor még folytatódni fog, hiszen a zsidó téma kimeríthetetlen!

Róbert Péter
2016.03.05