Benedek István Gábor új regénye a magyar vidéken játszódik, keserű korszakban, az 50-es években - igaz, hogy már Nagy Imre bizonyos reményekre feljogosító első miniszterelnöksége alatt. Egy kezdő újságíró szakmai és életbeli tapasztalatai jelennek meg előttünk, érdekesen és olvasmányosan megírva. A megmaradt zsidók rejtőzködő magatartása - amennyiben ez kisvárosban, ahol mindenki ismeri egymást lehetséges- szerint zsidóságról sok szó nem esik, pártfunkcionáriusok igyekeznek elfelejteni származásukat. Hősünk se büszkélkedik vele, felmenőként utal Szini Gyulára, akinek pedig református tanító volt az apja s később az öngyilkossá lett zsidó vezető sem tartja hitsorsosnak a fiút.

Terror azért még van, a beadást nem teljesítő gazdát a kirakatba ültetik, nagy harcok vannak a párt vezetésében is. Koreai népdalként adják elő a gimnáziumi ünnepségen a chanukai Moaz Curt, de igy is akad aki felismeri, szerencsére sikerül elsimítani a botrányt.

Megjelenik a szerelem az ifjú életében, először kolleganője, utána egy látnoki képességgel rendelkező fiatal lány személyében. Vera a Holocaust árvája, zsidó gyermekotthonban nőtt fel, az örökbefogadó kádercsaládnál kapott vonalas nevelés sem törölte teljesen zsidó emlékeit.

Sok anekdota és érdekesség színesíti a történetet, pl. olvasunk a szovjet himnusz zsidó írójáról is, az interjúalanyok szívesen beszélnek másokról is.. A főhős tanár apjának Duna-Tisza csatorna terve kapcsán a régmúlt is megjelenik, még Marsigli XVII. századi hadvezérre is van utalás.

Egy rabbi meghurcolása jelzi a szovjet antiszemita hullám hazai hatását, de eljut a fiatal újságíró a funkcionáriusok vadászkirándulására is, ahol "partizánapród" fújja a vadászkürtöt. Nemzedéki sors a helyi zsidóké, vagy kivándorolnak vagy megpróbálnak alkalmazkodni: utóbbi kifizetődőbbnek tűnik, legalábbis rövidtávra. Háttérben a magyar politika változásai, a nagy cikk-cakkok, Rákosi ideiglenes visszatérése kihat az emberek életére, a reformpárti helyi pártfunkcionárius agyonlövi magát.

Néhány hónapot ölel fel a regény cselekménye, nem is sok történik benne, de ez nem csökkenti izgalmas voltát, szereplők sokasága tűnik fel lapjain és szerencsénkre elég bőbeszédűek. Történeteket mesélnek, amelyek érdekes sorsokat, a magyar valóság egy-egy szeletét mutatják be az olvasónak.

Érdemes elolvasni ezt a könyvet annak aki átélte ezeket az időket és annak is aki nem. Köszönet a Tevan kiadónak megjelentetéséért!

Róbert Péter
2015.03.02