Idén, a százéves évforduló kapcsán több könyv is megjelent az első világháborúról. Ezekhez csatlakozik utólag, de nem feleslegesen Bihari Péternek a Kalligram kiadónál megjelent könyve. Érdekes címe (1914 A nagy háború 100 éve - személyes történetek) de a címlapon látható elgyötört katonák is utalnak a szenvedésekre a fedezékekre és lövészárkokra, ám nem csak ezekkel foglalkozik, ahonnan a szemrehányó arcok néznek fényképészre, hanem a palotákba is bejutunk, ahol az ő sorsuk eldőlt. Bihari Péternek ez a második könyve, amely az első világháborút elemzi, nehéz feladatot vállalt a Fazekas Gimnázium tanára amikor ezeknek a több évtizedes problémáknak az eredetét kutatja, de eddigi könyvei és a hatalmas irodalom jegyzék bizonyítja, hogy alaposan felkészült rá.

Bevezetésében hangsúlyozza átfogó szándékait, megállapíthatjuk, hogy ez sikerült.

Korszakokra osztja a háborús éveket, az első rész bemutatja a békeidőket, de a feszültségek már megoldhatatlanok, a fegyverkezés és pacifizmus harcából az utóbbi kerül ki győztesen. Még érvényesülnek a beidegződések, a német hadüzenetet "van szerencséje" a követnek közölni a franciákkal, háborús lelkesedést szít a propaganda és a sajtó. A jogokban frissen részesített zsidóság is együtt siet a harctérre. Szinesen mutatja be a különböző gazdasági és kulturális szintű országokat, hadi terveiket és esélyeiket, meghökkentő adatok, esetek sorakoznak a lapokon.

Fotó: Paul Thompson/fpg/index.hu

Gépesített korunkban pl. furcsa olvasni, hogy a mozgósítás legnagyobb nehézsége a lovak mobilizálása volt, három katonára kellett egy, vagy hogy a szerb és bulgár hadsereg egyenként nagyobb volt az USA haderejénél. Második rész a rövid háború illúziójának összeomlását mutatja be, lefestve az egyre borzalmasabb öldöklést. Hátborzongató olvasni, hogy az angoloknak 8 négyzetmérföld megszerzése negyedmillió halottba került. Még sok a semleges, ami nem rossz üzlet, pl. Románia mindkét félnek szállít gabonát, de már a tömegek békét akarnak.

Hiába a háborús propaganda, a fából készült lovasszobrok, amelyeket az adakozók szögeivel vernek ki. (a budapesti Nemzeti Áldozatkészség óriási szobra még állt az 50-es években, bár a vaspikkelyeket a fémgyűjtők már kihúzgálták s végül egy szénhiányos télen eltűnt!)

1916 a fordulópont, addig tartott a kezdeti lelkesedés és az un. "Burgfriede", az ostromlott vár hagyományos békéje. Utána élet-halál harc, a hátország nélkülözik és keresi a felelősöket.

Támadják a bankokat, a hadiszállítókat, akik között sok a zsidó. Ekkor véget ér a liberális korszak Magyarországon, bajba kerül a középosztály, amelynek fogalmáról és létszámáról különböző véleményeket olvashatunk. A háború elhúzódása, a nyomor bűnbakot kíván, előtérbe kerül a "zsidókérdés", növekszik az antiszemitizmus.

Rengeteg adatot kapunk a háborús hétköznapokról, hogyan próbálják áthidalni a nehézségeket - eredménytelenül. A jövő záloga, az oktatás is hanyatlik. Frontszabadságra hazajött diákoktól nem lehet komoly tudást követelni, a "hadiérettségi” ismerethiányt jelent.

Nő a fiatalkori bűnözés, a lakáshiány. Sok pedagógus a frontra megy, ekkor kezdődik a pálya elnőiesedése. Egyébként is előtérbe kerülnek a nők, megjelennek az első kalauznők, tisztviselőnők. Természetesen . a front a döntő, az ottani események hadtörténeti jellegű leírása nagy erénye a könyvnek, bár az emberi oldal mindig jelen van. Hadvezéreknél a jellemrajz nem marad el, sokat tudunk meg nemcsak Hindenburgról és Ludendorffról, de Horthyról is. Meglepő hogy a távoli Ausztrália hadseregének zsidó volt a főparancsnoka.

Fotó: Vajda Marcell/index.hu

A harmadik részben a háború már megmutatta igazi arcát, mindenütt csak a béke ígéretével tudják elfogadtatni az egyre nagyobb áldozatokat. Egyre több a baj, a hátország éhezik, az iskolák egy részét igénybe veszi a katonaság, a maradékot sem fűtik, viszont javaslat születik angol és francia helyett a szövetséges bolgár és török nyelv tanítására. Persze semmi ez a lövészárkok sáros poklához!

A negyedik részben az Antant győzelme meghozza a nagy háború végét (a "kicsik" elkezdődnek!) és egy igazságosnak és tartósnak hirdetett és tervezett, de nagyon tökéletlen és igazságtalan békét, amelynek érdemi tárgyalásain a vesztesek szóhoz sem jutnak. (Trianon!) Forradalmak és ellenforradalmak rázzák Európá-Ázsiát, minden ellentét mélyül, sokan mindenért a zsidóságot okolják. Ezek az érzelmek nálunk az őszirózsás forradalom alatt pogromokban nyilvánulnak meg, hiába lép fel ezek ellen a Károlyi-kormány.

Nem csoda, hogy már a Tanácsköztársaság alatt tömegessé válik a kikeresztelkedés. Nemzedéki élmény és trauma a "Nagy Háború”, amelyről a többség remélte, hogy ez volt az utolsó. Csalódtak: két évtized után jött a még nagyobb, még véresebb…

Szomorú, véres eseményekről olvasunk, mégsem lehangoló olvasmány. Sok benne a kortársaktól származó idézet, ezek a kortársak később is történelmi szerepet játszhattak, gondoljunk Churchillre, Rákosira, Rommelre! Képek és térképek teszik albumszerűvé, külsőleg is széppé a könyvet. Utóbbiak néha nem pontosak. Bibliográfia, névmutató egészíti ki a munkát, szokatlan módon még a legjelentősebb regények is helyet kapnak a függelékben.

Nagyon értékes, sok újat tartalmazó munka Bihari Péter könyve, elolvasása segít későbbi korok, események megértésében is.