Varga Papi László szegedi tanárember új könyvvel jelentkezik, a szép kiállítású munka méltó eddigi könyveihez. Már évtizedek óta foglalkozik a zsidó-magyar együttműködés múltjával és jelenével, különös tekintettel Szegedre. Az ottani csodálatos szépségű zsinagóga már régen megragadta képzeletét. Írt is róla művészettörténeti és szociológiai szempontból.

Babilon folyói mellől a Tisza partjáig című könyve, alcímének megfelelően - zsidók és zsidó magyarok - a szerző saját meghatározása szerint: "Igényes ismeretterjesztő kiadvány." Gondolatébresztő bevezetése fölteszi az ősi kérdést: kik a zsidók, kik a magyar zsidók és kik a zsidó magyarok?

Műve hármas tagolású. Az első rész a zsidóság egyetemes történetével foglalkozik Ábrahámtól kezdve a diaszpóráig. Nagyon jó történeti összefoglalás sok adattal, de akadnak köztük téves átvételek is. Például: a 11. lapon Izrael Isten által adott határait a Nílustól jelzi, holott ez csak "Egyiptom patakjára" vonatkozik. A második templom méreteiben is kisebb volt az elsőnél. A "Háhám" kifejezés nem fejedelmet, hanem bölcset jelent, persze nem árt, ha a fejedelem bölcs is.

Nagyon jó történelmi áttekintést ad, komoly elméleti alapjai vannak, különösen az anti-judaizmust vizsgálva.

A könyv második része - Zsidók Magyarországon címmel - a pannóniai zsidó emlékektől kezdve tárgyalja a Kárpát-medencei zsidók történetét. Kiemeli az Árpádok barátságos politikáját, de közli a megalázó zsidó eskü-mintát is. (Istóczy Győző antiszemita vezér a XIX. században vissza akarta állítani!)

Egyéb érdekességeket is megtudhatunk belőle, például, hogy a magyar nemesek a Marseillaise-t nemesi himnusznak tekintették.

Kiemeli a zsidóknak a piacgazdálkodás megteremtésében szerzett érdemeit, hosszasan foglalkozik a magyarosodással. Nem említi a demográfiai változásoknál a kivándorlás nagy szerepét.

A könyv harmadik része - a szerző lokálpatrióta érzelmeit ismerve, nem meglepő módon a legterjedelmesebb - a szegedi zsidó polgársággal foglalkozik. Párhuzamot von a protestánsok helyzetével az ellenreformáció alatt, a középkortól kezdve részletezi a hitközség megteremtését és gyarapodását.

Ismerteti az Ózsinagóga vagy Öregtemplom történetét, amely már a második volt az alföldi városban, a mostani csodálatos építmény előtt. Sok érdekességet tudunk meg, például az árvíz után Ferenc József látogatása és érdeklődése a hitközségnél, valamint Juhász Gyula és József Attila barátsága Tardos-Taussig Ármin grafikusművésszel.

Szomorú olvasmány a fehérterror és a Soá leírása, némileg vigasztaló, hogy a deportáltak egy része Ausztriába került, és közülük több volt a túlélő. Kronológiailag felsorolja az összes rabbit. A könyv végén a függelékben külön hosszan ír a kiváló két Löw rabbiról.

Sok az adat, de az anekdota is, ami olvasmányossá teszi Varga Papi László új munkáját. Szép képek emelik esztétikailag is igényessé a kiadványt. Bőséges lábjegyzetek, névmutató és bibliográfia adja meg a mű tudományos rangját.

Nagyon érdemes elolvasni ezt a könyvet, zsidónak és kereszténynek egyaránt - nemcsak Szegeden!
 

Róbert Péter
2014.09.08