A Múlt és Jövő Kiadó nevének első szavához méltóan gyakran nyúl a zsidó múlthoz, a maguk korában nagyon sikeres és ma is jelentős zsidó szerzők műveit juttatva el napjaink olvasójához. Ágai Adolf munkáiból válogatták Az örök zsidó. Régi naplók, életképek (1862 - 1906) című kötetet, amely kisebb műveit gyűjtötte csokorba.

Olvashatunk benne szüleiről, családjáról, falun töltött gyermekkoráról, remek rajzokban örökíti meg a tradicionális zsidó élet figuráit, életüket az ünnepekkel és mindennapokkal. Sajátos stílusa, egyéni ábrázolásmódja, szelíd humora kellemes olvasmánnyá és irodalmi élménnyé teszi rövid írásait, pedig ezek egy bonyolult társadalmi helyzetbe kalauzolnak el minket. A XIX. század a magyar zsidóság egyenjogúsításának, s ami ezzel járt megmagyarosodásának kora, százezrek identitása alakult át jelentősen. Ezt a folyamatot Ágai Adolf lelkesen üdvözölte és irodalmi eszközökkel tőle telhetően segítette. Elbeszélései, könyvei mellett nagy hatásúak voltak hírlapjai, különösen a Borsszem Jankó, amelynek zsidó típusai sokáig emlékezetesek voltak a kor megnövekedett újságolvasó közönsége számára, de ő indította az első népszerű gyermeklapot is.

Erősen hangsúlyozta, hogy „hitfelekezetnek” és nem népnek, nemzetiségnek tekinti a zsidóságot, amelyet szeretettel, de néha erős kritikával ábrázol. Utóbbi adott talán okot arra, hogy Simor hercegprímás személyesen ajánlja neki a kikeresztelkedést, amelyet azonban nem fogad el. Talán később érzékelte az emancipáció hibáit is, hiszen levelezett Herzl Tivadarral és megjelent a harmadik bázeli cionista kongresszuson.

Szép és kegyes a kiadótól, hogy terjedelmes függelékben (Utószavak) ismerteti Ágai Adolfot és korát. Komlós Aladár 1936-os tanulmánya alapos elemzést nyújt, Kőbányai János Ágainak a magyar zsidó sajtóhoz való kapcsolatát mutatja be. Segítenek ezek az írások az olvasottak jobb megértéséhez.

Érdemes volt kiadni, érdemes elolvasni ezt a könyvet.