
Holocaust oktatása
Történelempedagógiai füzetek 10.
|
Évek óta szolgálják a tanárok továbbképzését a Történelempedagógiai füzetek, a
pedagógusok megkedvelték a kis sárga könyveket, amelyek értékes
segítséget nyújtanak a történelem egyes szakaszainak megvilágításához a tanulók számára.
Így tesz a most megjelent 10. szám is, amely a második világháborús népirtás történetének
tanítását könnyíti meg, előkészítve az órákat, felkészítve a kollegákat a diákok kérdéseinek megválaszolására.
Természetesen van előzménye a módszertani kiadványok sorában. Szita Szabolcs szerkesztésében már
megjelent egy kiváló füzet A Holocaust áldozatainak emléknapja
címmel, amely a tényanyag és a háttér alapján dolgozza fel a történteket.
Szeretne segíteni nekik az évtizedes mulasztás pótlásában, egy olyan igény pedagógiai
megoldásában, amelyet nemcsak hivatalos óhaj és tanügyi törekvés erősít fel, hanem a
nemzeti önvizsgálat és a reális múltmegismerés egyre erőteljesebben megnyilvánuló szüksége
is.
Annál inkább sürgős feladata a magyar történelemoktatásnak a Holocaust
tanítása, mivel a fejlett Európába való - és remélhetőleg hamar bekövetkező - beilleszkedés földrészünk
XX. századi történetének alapos ismeretét is feltételezi, beleértve ezt a szörnyű korszakot is.
Magáról az eseményekről sokat írtak, az érdeklődő válogathat a szakirodalom gazdag
választékában, ez a füzet mégis újat ad, a lényeget foglalja össze, pedagógiai jellegű
segítséget adva annak didaktikai értelmezéséhez, módszertani feldolgozásához, és ami a
legfontosabb: iskolai konkrét megvalósításához. Mindezt nem általános tanácsok, hanem
részben tapasztalatok, ötletek átadása, részben pedagógiai meditáció formájában.
Megtaláljuk benne az elméleti alapvetést és a gyakorlati tanácsokat egyaránt. Elsősorban a
fasiszták zsidóüldözésével foglalkozik, de visszatekint a zsidóság régebbi történetére is, nem hagyva ki a cigányok háborús
üldöztetését sem.
Szabolcs Ottó négy előadásával vezet be a könyv múlt és jelen viszonyának
problematikájába. Hangsúlyozza, hogy a Holocaust megismertetését magába az oktatásba kell belehelyezni,
esetleg a történelmen kívül más tárgyakat is felhasználva, de a történelemóra mindig előzze
meg az osztályfőnökit. Nagy szerep juthat a helytörténetnek, bár a felmenők, ismerős családok
helytelen magatartása a vészkorszakban rossz hatással lehet a gyermekekre. Nem szabad
elfelejteni, hogy az idő elszállt és ma már a lakosság zömének nincs személyes élménye 1944-ről. Nálunk is érvényes a modern történelemtanítás két irányelve, a pluralizmus és a
multiperspektíva. Előbbi a sokféleséget, az együttélést és az egymás iránti türelmet, utóbbi az
erre épülő rendszert, a megértésen alapuló jövőt jelenti. Sajnálatosan gyakoriak a rasszista
megnyilvánulások, amelyek nemcsak a kisebbségeknek, hanem Magyarországnak is ártanak.
Domokos Zsuzsa Hogyan tanítom a holocaustot c. írásának alcime: Egy filoszemita tanár
dilemmái, és a racionális megközelítés mellett az érzelmi ráhatásra is jó módszereket
tartalmaz.
Erre legjobb eszköz a személyes visszaemlékezés, az "oral history", de lassan elfogynak a
lágerek túlélői, az üldözöttek segítői pedig - tudjuk tapasztalatból - eredetileg sem voltak
olyan sokan.
Tartalmaz a könyv mellékleteket ünnepi megemlékezéshez és órai elemzéshez egyaránt.
Nagy kár, hogy a vészkorszak számadatainak egyrésze pontatlanul van feltüntetve. Beró
László tantervi útmutatója, valamint az általa közölt makro- és mikrotanterv, kiegészítve egy
Holocaust-Soa szakkör munkájának szempontjaival -amelyben előkelő részt kapnak a
helytörténet lehetőségei - nagyban elősegítheti történelemtanár munkáját.
Mátraházi Ferenc az auschwitzi tanulmányi kirándulások több éves tapasztalatai alapján
forgatókönyvet készített középiskolák számára, amely alkalmas arra, hogy emlékezetessé
tegye az erre szánt néhány napot diáknak és tanárnak egyaránt, nemcsak útitervet ad és
kalauzt a tábor területére, hanem tanári bevezetőt és helyzetjátékot is javasol.
Mikecz Tamás a megemlékező órák szervezésének és megtartásának új feladatához ad rövid,
gyakorlatias segítséget, különösen ajánlva a túlélők személyes élményt nyújtó
meghívását.
Kovács Mónika a magyar tankönyvek Holocaust-képét vizsgálja, nem hallgatva el
szembetűnő hiányosságaikat e téren, kiegészítve tanulmányát az első magyar emléknap
tapasztalataival és hasznos jegyzetanyaggal.
Szita Szabolcs tárgykörök szerint tagolt bibliográfiát ajánl a zsidóság .és a Soa történetének tanintézeti feldolgozásához, a leginkább
elérhető kiadványok közül válogatva.
Gaál György kitekintése zárja a tanulmányok sorát a szomszédos vajdasági és
szerbiai tankönyveket vizsgálva a Holocaust bemutatása szempontjából. Talán azért került a végére ,
mert ott még kevesebbet írnak erről...
Értékes segítség a Történelempedagógiai füzetek 10.száma nemcsak az iskolai emléknap
megrendezéséhez és az órák megtartásához, hanem a tanárok és tanulók ismereteinek
gyarapításához, esetleges előítéleteinek leküzdéséhez is.
Róbert Péter |