AZ ANGYALOK FÖLDJÉNEK ZSIDÓSÁGA

Talán sokan emlékeznek Maklári Zoltán kitűnő színművész dalára egy régi filmben, amelyben Angyalok Földjének nevezi Budapest egykori külvárosát. Ez a megnevezés nem biztos, hogy egyértelműen pozitív, hiszen Richtmann rabbi-tanár felhívta a figyelmet, hogy Lucifer is angyal volt.

Mégis van valami emelkedettség a megnevezésben, amelyet írásunkban azért használunk, mert az egykori Aréna úti zsinagóga avatásának századik évfordulója alkalmából a XIII. kerület helytörténeti gyűjtemények klubja 15. füzetét adta ki. A szerkesztéssel Robert Péter történészt bízták meg, aki már négy tanulmányt írt a sorozat részére.

Ezen ötödik is bizonyítja, hogy a szerző szerelmese a fővárosnak, ismeri minden zeg-zugát. A füzet messze túlszárnyalja feladatát, hogy alkalmi ismertetést adjon az épületről és annak egykori és mai közösségéről. Annál sokkal jobban ismeri a városrész történetét, boltjait, üzemeit, gyárait, kultúráját, sőt lakosait, köztük a zsidókat is, hogy néhány keresetlen ünnephez illő frázissal megelégedjen. A szerző megírta, Angyalföld kialakulásának  történetét, azon belül a zsidók szerepét a kerület fejlődésében, volt miről írnia.

Kezdetben puszta, illetve mezőgazdasági területen a kiegyezés után 1870 körül malmok épültek, téglavető, szeszfinomító. Az 1875-ben megépített Margit-híd és Ferdinánd-híd nagyban hozzájárult a fejlődéshez. Régi lőporraktárról és laktanyákról utcanevek is tanúskodnak. Nagy vasas gyárak épültek, gondoljunk a Danubius Hajógyárra. Munkáslakótelepek, iskolák, óvodák létesülnek.

A mai Lehel tér és a Ferdinánd híd környékén egy régi zsidó temető is volt, ahol Rózsavölgyi Márk, a kitűnő hegedűs és zeneszerző, a verbunkos atyja is nyugodott. Az építkezések miatt a sírkertet felszámolták, a szerző szerint számos sír „lakóját” a Salgótarjáni úti temetőbe vitték át. Ez bizonyára így is van, de megjegyezzük, hogy Rózsavölgyi a Kozma utca 6-ban alussza örök álmát.

Telekvásárlások következtek, Weinréb Fülöp 13 házat épített egyszerre, ez a híres Tizenhárom ház. 1910-ben Krausz Mayer indított meg a Palotai úton kislakásos telep építését. Tehát elmondhatjuk, hogy házak nőttek a földből. Gyárak várták a munkásokat, raktárak az árukat. Dúsgazdag zsidók nemigen raktak erre, ők inkább a Lipótvárosban éltek. De kereskedők, tisztviselők, mérnökök, munkások szép számmal.

Zsinagóga sem nagyon volt errefelé. Építése szükségessé vált. A szerző bemutatja, Baumhorn Lipótot, Oszkó Ágnes Yvett szakdolgozata alapján. A pesti izraelita hitközség nevére 1907 februárjában írták át a 27913 hrsz. telket azzal a feltétellel, hogy a hitközség 1912 február 11-ig imaházat épít ott és ezt használatba veszi. A vállalásnak megfelelően Baumhorn Lipót tervei alapján Márton Jenő építőmester vezetésével munkához is láttak, 1908 augusztus 7.-én keltezett a használatba vétel dokumentuma és a városi tanács szeptember 1-ével adta át az épületet a rendeltetésének.

Orgonát nem terveztek és a bima is középen létesült. A földszinti ülések száma 406, a karzatoké 394 volt. Jegyezzük meg, Baumhorn Lipót, aki vagy 22 imaházat tervezett, vagy más hasznú épületből átalakított, mindig figyelembe vette az ott csoportosuló közösség vallási igényét. Ezúttal is tudta, hogy az Aréna úti zsinagóga látogatói a kongresszusi irányzathoz, vagy ha úgy tetszik, neológokhoz tartozók lesznek, de a hagyomány tisztelői – ezért került a bima középre – és a terembe nem terveztek orgonát.

A látogatók, mint írtuk, nem voltak túl gazdag emberek, kereskedők, ócskások, vas-fém hulladékot gyűjtők, munkások, de kisüzemek tulajdonosai, mérnökök, kávémérések vendégei és gazdái is jártak oda.

A sok üzem felsorolását, amely a füzetben szerepel, toldjuk meg eggyel. E sorok írójának nagybácsija Guttmann József bádogos műhelyét évtizedekig nemzedékről-nemzedékre a Petneházi utcában üzemeltették. Az államosítást is megúszta, a nemzedék kihalása zárta be tudtunkkal a kaput.

A Tüzér utcában sokáig működött a hitközség macesz üzeme. Groteszk dolog, de a régi rendben gyártottak annyi pászkát, hogy jutott a környező országok vallási igényeinek kielégítésére, a rendszerváltás után azonban megszűnt Magyarországon a macesz gyártás.

Az Aréna úti zsinagóga épületét a II. világháború vége felé gyűjtőtábornak is használták. Ott raboskodott az agg, 90 éves Lőw Imánuel, szegedi főrabbi is egy ideig.

Elérkeztünk a vészkorszakhoz. A Langfelder gyár alapítója, Langfelder Vilmos üzeme 250 munkásnak adott kenyeret. Közöttük dolgozott mint fiatal költő, Kassák Lajos is. Az alapító unokaöccse, aki szintén Langfelder Vilmos névre hallgatott, gépészmérnök, a nehéz körülmények korlátai miatt nem tudott szakmájában munkához jutni. Raul Wallenbergnek a 20. század egyik hősének lett sofőrje, munkatársa. Osztozott főnöke tragikus sorsában, 36 éves korában 1948-ban meghalt egy moszkvai börtönben, ki tudja, milyen betegségben – vagy nem betegségben.

A vészkorszaknál maradva Angyalföldön volt fegyveres ellenállás is, írja a szerző, 1944 október második felében a Teve utcában fegyverhez jutott munkaszolgálatosok tűzharcot folytattak a nyilasokkal. Gidófalvy Lajos tartalékos főhadnagy megalakította századából a kisegítő karhatalmi alakulatok zászlóalját és megakadályozták a Ferdinánd híd felrobbantását. Gidófalvy kapcsolatban állt a Teve utcai tanoncotthon ifjaival, akik komoly károkat okoztak a német megszállóknak. A legenda szemtanui (tehát mégsem lehetett egészen legenda) regélnek egy Raunschburg úrról, aki hol német, hol magyar katonatiszti egyenruhában jelent meg és segített az üldözöttek bújtatásában. Magyarul nem szólalt meg. Sajnos a tiszt eltűnt, vagy szerényen névtelenségbe burkolódzott vagy elesett, esetleg fogságba került.

Békésebb vizekre evezve, Róbert Péter felsorolja az Aréna – később Dózsa György úti – zsinagóga lelkipásztorait. Mandel Sámuel prof. Popper Péter nagyapja, aki közössége élén napokat ajánlott fel életéből egy-egy súlyos beteg életben maradása érdekében. A rabbi karban tevékenykedett Máté Miklós, Mandel Sámuel fia, majd Schwarcz Mór, a tiszaeszlári per sajhetjének a fia, széles műveltségű, nagy tudású rabbi. Ott kántorkodott többek között a Córesz bácsinak becézett Lefkovics Sándor is.

Az egykori kultúrteremben, az udvarban most is összejönnek péntek esténként dr. Kerekes Béla kitűnő kántor vezetésével a hívek, néha még a minjan, a tíz férfi együttese is összeáll.

A nagy épületben a Honvéd SE. vívóterme működik, előbb raktár volt, mostani funkciója mégiscsak méltóbb, hiszen jeles sportolók gyakorlóterme. Ez ugyan igaz, de nem elhanyagolható azon ellenvetés, hogy a vívás emlékeztet a gladiátorok élet-halál párbajára, ahol az egyik küzdő örökre a helyszínen maradt, ha nem emelkedett magasba a vezér vagy helytartó kegyelmet jelző pálcája.

Az sem túl jó látvány, hogy az álfal mögül kikandikál az eredeti héber felirat, a nagyterem valamikori szép dekorációja zsoltár- és biblia- idézetekkel. Remény lehet azon bejelentés, hogy tárgyalnak az eredeti állapot visszaállításáról.

Robert Péter olvasmányos dolgozata nemcsak a zsinagógát mutatja be, hanem a környezetet, az Angyalok Földjét. A füzet gazdag tartalma meggyőz minket, hogy a megnevezés helyénvaló. Száz év alatt ott dolgozó, alkotó, funkcionáló és bujdosó meghurcolt ifjú és aggastyán vált azóta angyallá. Az épület rájuk is emlékeztet.

Deutsch Gábor
2009.10.28.