Érdekes, meghökkentő a cím, a tartalom sem hoz csalódást. Nem marad el a meglepetés, nem azon, hogy milyen szépek a versek, hiszen aki bármit olvasott a szerzőtől, tudja már, milyen tehetséges ez a fiatal leány, aki immár az OR-ZSE elsőéves judaisztika szakos hallgatója.

Érdeklődése, választott hivatása meglátszik a költemények témaválasztásán. Már a címek is milyen ismerősek: Dibuk, Magén Dávid, Rebelében.

Gyakran szerepel bennük az Izrael kifejezés. Érzékeny lélek tükröződik bennük, az előző zsidó nemzedékek élettapasztalatának esszenciája, párosulva az ifjúság sajátos szemléletével, s mindez kiforrottan, szép stílusban.

Ha csak rápillantok a versekre, ha csak a formájukat nézem rövid lélegzetűek. Mint mikor a madár szárnyal, pontos, gyors csapásokkal, melyek fenntartják, repítik. Ha a versek lelkébe bújok otthon érzem magam. Én vagyok "összes fénynek a foglalata" s "halott leplekbe burkolva, hófehér madár".

Görögnek bennem a sorok, csörgedeznek, fenyegető sziklák előtt megtorpannak. Mély elkötelezettség a zsidó sors iránt: nem vállalása, hanem megélése. Hogy ki ne apadjon az idők mélységes kútja. Érett költészet, benne a nagy versíró elődök átérlelt esszenciája.

Amikor megkaptam Schranez Rebeka verseskötetét, a Pesti-Züssz-t, el kezdtem lapozgatni. Nem lehet, ezt nem engedte. Nem elég átnézni, el kell mélyedni benne, magával ragad. Versről-versre fogadtam szívembe és értelmembe e lényeglátó, örülni és sírnivaló sorokat. Én jóval idősebb vagyok Rebekánál. Mégis meríteni tudtam bölcsességéből.

Fiatalnak, idősnek felkavaró olvasmány ez a kötet. Reméljük még sok fogja követni!

Gabbiano Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 2009. 176 oldal

Róbert Péter
2009.10.8