Szimchát Tóra

Tóraszekrény Krakkóból

A cím jelentése: Ezek az áldások, amelyeket Mózes búcsúzóul Izrael gyermekeinek elmondott. E fejezetnél a hetiszakasz kifejezés nem pontos, ugyanis ezt a Tórai részt Szukkot záró napján a Tóra öröm ünnepén Szimchát Tórakor olvassuk fel. Kezdetben a Tórát 156 részre osztották és a felolvasással a könyv végére háromévenként értek. Később valószínűleg a VI. században 54 szidrára, hetiszakaszra osztották a Tórát, és így egy év alatt jutnak a befejező szidrához. De mindjárt egy keveset olvasnak a Mózes első könyvéből, a Brésitből, így a körforgás örök, mint ahogy a Tóra is az.

E nagy örömünnepen megtáncoltatjuk a szent tekercset és minden férfi a Tóra elé járul, aki a zsinagógában megtalálható. Sőt, még a gyerekeket is felhívják, hogy felnőtt segítségével elmondják a megfelelő áldást. Három "vőlegényt" választanak, mert a Tórát menyasszonyhoz hasonlítják. Az ilyenkor eldalolt vidám dalok között népdalok is akadnak, magyar népdalok is, pl. "Szól a kakas már", "Sírnak-rínak a bárányok", "Sej, haj, szőke a babám". A felolvasott ellenpontként a Tórai szöveg nem vidám, mert Mózes halálát beszéli el. Utána azonban az I. könyv recitálását kezdik, amely a Teremtésről szól. A felolvasáshoz csatlakozó prófétai szakasz Jozsué az utód kiválasztását, fellépését, szolgálatának kezdetéről regél nekünk. A Nap átadta helyét a Holdnak. Az égbolt nem üres, a csillagok (a nép) ragyognak. A Tóra az Örökkévaló adománya, amelyet Mózes hozott le az égből és írt le számunkra, közöttünk van, az élet folytatódik.

  KOMMENTÁR

  VÖZOT HÁBRÁCHÁ - MÓZES ÁLDÁSA

Az egyetlen ünnep, amikor hetiszakaszt olvasunk, az Szimchát Tóra. Sőt, nem elégszünk meg a hetiszakasz (többszöri) olvasásával, hanem mindjárt elkezdjük az új esztendő első hetiszakaszát, Börésit könyvét, ezzel is jelképezzük, hogy a Tóra olvasását, tanulását sohasem lehet befejezni.
Az ünnepre kijelölt szidra neve: "VÖZOT HÁBRÁCHÁ",  azaz  "Ez az áldás" - Mózes áldása.
A Tóra egyik utolsó mondata:
"Nem volt Izraelben Mózeshez hasonló próféta". Szabad legyen hozzátennünk, hogy nem volt Mózeshez hasonló vezetője népünknek, aki úgy szerette volna a rábízott népet, mint Mose Rábénu.

Ez a végtelen szeretet és aggódás nyilatkozik meg a Mester szavaiban, amikor halála előtt megáldotta Izraelt. Bevezető szavaiban Mózes emlékeztet a szináji kinyilatkoztatásra, amikor Izrael elfogadta a Tóra törvényeit Ettől kezdve Mózes Tórája Jákov gyülekezetének minden idők örökségévé vált.
Az áldás sorra veszi Izrael összes törzseinek életét a jövőben. A veszélyben lévő Reuvén és Júda törzseiért (határszéli törzsek) imát mond, hogy fennmaradjanak. "Ezt mondja Júdának, hallgasd meg Isten az ő imáját és légy segítségére ellenségeivel szemben" (Deut. 32/7).
Lévi törzse nemcsak áldásban, hanem bő dicséretben is részesül. Ez volt az a törzs, mely nem vett részt az aranyborjú imádásában és Mózes mellé állt, amikor meg kellett fenyíteni és fegyelmezni a népet. "Törvényeidet ők fogják tanítani Jákobnak és az áldozatokat bemutatni oltárodon" (u.o.I/9). E törzs adja majd a népnek a papokat, tanítókat. Efrájim és Menásse vezető törzsek lesznek. Zevulun hajós nép, Iszáchár sátraiban művelik a Tant. Dán fiatal oroszlán lesz (utalás a Dán-beli Sámsonra), Gád betartja fogadalmát (élharcos lesz a honfoglalásban). Áser földjén vasat bányásznak.

A törzsek felsorolása után az áldás zárószavai egész Izraellel foglalkoznak. Izrael különállóan, de BIZTONSÁGBAN él majd földjén, amely bőségesen ad gabonát és mustot. Büszke lehet a nép, kit Isten oltalmaz. "Boldog vagy Izrael ki olyan, mint te, kinek az Örökkévaló védőpajzsa" (u.o./29).
Mózes áldó szavai évről-évre mintegy azt mondják nekünk, hogy első nagy Tanítónk velünk van minden időben. A "különállás" a magányosság, nem átkot jelent az ő szavaiban (mint Bileámnál), hanem a zsidó nép hivatástudatát. Az ókorban mi képviseltük EGYEDÜL a monoteizmust, az egyistenhitet. Minden időben nekünk kell hirdetnünk annak erkölcstanát. Ha valójában betartjuk a "szeresd Istenedet teljes szívedből" (Deut. 6/5), akkor azt is életünk alapjává kell tennünk, hogy "szeresd felebarátodat mint önmagadat" (Lev. 19/18). Mert Isten-szeretet emberszeretet nélkül a zsidó hit, a zsidó vallás elferdítése!

Szimchát Tóra napja örömünnep. Nem annak örülünk, hogy befejeztük az évi Tóra-olvasást, hanem hogy újra elkezdjük azt. Évezredekkel ezelőtt magányos sziget voltunk egyistenhitünkkel a bálványimádás tengerében. Talán elérkezett az idő, hogy a gyűlölet, az emberölés világjelenségével szemben a szeretet, a megértés, a béke önmagunkkal és másokkal legyen az a Tan, mely Cionból indul ki.
Nem minden rajtunk múlik, nem minden van a kezünkben, de a Tóra örömünnepén vessünk kissé számot önmagunkkal is: vajon megteszünk-e mindent, ami tőlünk telik.
Mózes áldása az egész népnek szól. Azoknak is, akik keveset tudnak róla és még kevesebbet a Tóráról és annak örömünnepéről. Talán felébreszti ez az áldás azokat is, akik a világi újév borgőzös örömét keresik, és nem ismerik Izrael örökségének szellemi örömét.
Hisszük, hogy ezt is elérjük és tanúi leszünk Dávid király áldó szavai megvalósulásának:
"Béke a közel- és távollévőnek - így szól az Úr és teljes lesz gyógyulásunk". (Jes.)