Interjúsorozatunkban végzett hallgatóinkat kérdezzük arról, hogy miért választották az OR-ZSE-t, hogyan hasznosították életük, pályájuk során az itt tanultakat. Kíváncsiak voltunk arra is, milyen emlékeket őriznek egykori alma materükről és mit tanácsolnak az egyetem leendő hallgatóinak. Ezen a héten Heindl Péterrel, a kántorképzés végzettjével készített interjúnkat olvashatják.
Dr. Heindl Péter vagyok, főállásban jogász és történelemtanár. Baranyai kistelepüléseken dolgozom szegény (elsősorban roma) közösségekben, a közösség tagjainak társadalmi integrációjáért ebben a két szakmámban 35 éve, elsősorban civil szervezeti keretek között. Emellett önkéntes jogvédőként és közéleti aktivistaként a demokratikus jogok védelméért küzdök hosszú évek óta. Változó sikerrel… Két gyermekem van, ők már felnőttek. Pécsett születtem és itt élek, immáron 63 éve. Kb. 10 éve előimádkozom a Pécsi Zsidó Hitközségben. A hivatalosan két éves, de nekem négy évig tartó tanulmányok befejeztével tavaly szereztem az OR-ZSE-n okleveles kántor szakképzettséget. Így lettem 25 év szünet után az első kántor a pécsi hitközségben.
Hogyan kerültél az OR-ZSE-ra, miért választottad a kántor szakot?
Már nem emlékszem, hogy először honnan értesültem az OR-ZSE kántorképzésének létezéséről. Az viszont bizonyos, hogy a kántor szakot annak idején azért kezdtem el, mert nem elégített ki az a tudásszint, amivel előimádkozóként rendelkeztem. Amúgy gyerekkorom óta imádtam énekelni, zenélni, és vonzott a lehetőség, hogy újra fejleszthessem a zenei tudásomat. A képzésre jelentkezésnél még az is szerepet játszott, hogy a pécsi hitközség egyre nehezebben tudott az őszi nagyünnepekre vendégkántort szerezni. Kihívásnak éreztem, hogy meg tudjak felelni az ünnepi I-tentiszteletek magasabb szintű kántori feladatainak.
Amikor az elődöm távozása után én lettem a hitközség előimádkozója, a munkáért tiszteletdíjat ajánlott fel a hitközség, amit én fölajánlottam a közösség javára. Aztán a kántor szakot elvégezve a MAZSIHISZ ajánlott fel egyfajta fizetéskiegészítést, amit már nem utasítottam vissza. Tény, hogy számomra ez továbbra sem pénzkereseti lehetőség, hanem részben hitbéli kötelességteljesítés a közösség javára, részben örömforrás.
A szakon tanultak hogyan hasznosultak a munkád során?
Büszke vagyok arra, hogy a kántorrá válásom óta a pécsi hitközségben immár nemcsak péntek esti szombatfogadó I-tentisztelet és szombat reggeli I-tentiszteletet tartunk heti rendszerességgel, hanem szombatbúcsúztató Havdalát is, ráadásul utóbbit nem a hitközség imatermében, hanem a patinás zsinagógánkban. Igaz, a hitközség elöregedés miatti létszámcsökkenési folyamatát eddig még nem sikerült megfordítani, de talán egyszer még erre is sor kerül…
A kántorszakon a legfontosabb számomra az imadallamok elsajátítása és énektechnika fejlesztése volt, de ezeken kívül a kántori kultúra világába is némi betekintést nyerhettem. Fontos volt még, amit a zeneelmélet-tanáraimtól többszólamú dallamszerkesztésről tanultam. Ez talán abban is segíthet a jövőben, hogy a kántor-irodalom dalait a capella előadásmódban, kórusban is énekelhessük az I-tentiszteleteken.
Mit szerettél legjobban az OR-ZSE-n?
A tanulmányaim során legjobban az énektechnika órákat, valamint a kántordallamok elsajátítását lehetővé tévő órákat szerettem. Ezek mellett külön kiemelem még a dallamszerkesztés megismerését lehetővé tévő zeneelméleti órákat, továbbá azt az online megtartott, féléves kurzust, amit már az oklevél megszerzése után, volt tanáraim ajánlására hallgattam, amúgy „kalóz módra”, a zsidó zenekultúra kultúrantropológiai szemléletű történetéről.
Nem udvariasságból, hanem a kapott tudás és élmények miatt nagy köszönettel tartozom tanáraimnak: Székelyhidi Hajnalkának, Neumark Zoltánnak, Klein Ervinnek (Z’’L), Fekete Lászlónak, Zucker Immánuelnek, Gelléri Andrásnak, Bucz Magornak és nem utolsó sorban a már csak az oklevél megszerzése után, online-kurzuson hallgatott Frigyesi Niran Juditnak.
Van-e valamilyen kedves emléked, amit megosztanál?
A tartalmas órákon túl a legkedvesebb emlékeim a kántornövendék társaimmal, illetve a már végzett kántorokkal közös koncertjeink próbáihoz, illetve magukhoz a koncertekhez fűződnek.
Mit üzensz a szak mostani és jövőbeli hallgatóinak?
A szak mostani és jövőben hallgatóinak hasonló nagyszerű, energiavesztés helyett sokkal inkább feltöltődést nyújtó élményeket kívánok, mint amilyeneket én szereztem a képzés során!