Schmelczer Herman Imre /rabbi emeritius/ St. Gallen, Svájc:
Maradjunk a tényeknél
Hozzászólás a Löw könyvtár sorsa című tanulmányhoz
Köszönet és elismerés illeti
Ábrahám Verát történeti vonatkozású munkásságáért. Témái
változatos formában jelennek meg. Érdeklődése a 19/20 század
magyar zsidó vonatkozású írásos és feliratos emlékeinek
kutatására irányul. Publikációi révén gazdagítja ismereteinket
a magyarországi zsidóság szakrális néprajzáról,
művelődéstörténetéhez település és származási történetéhez.
Jó érzék indította Ábrahám Verát, mint szerkesztőt egy
"Szegedi Judaisztikai Közlemények" című periodika
megjelentetésére, a tervezet tematikája: "Felmenőink élete,
közösségünk történelme, sorsa, tudományos, gazdasági,
kulturális, oktatási, művészeti… élete" sokszorosan egymásba
fonódó történeti vonatkozású feladatokról szól.
A kiadvány első száma teljességében - szorgos levéltári
kutatások alapján - Löw Immánuel szegedi főrabbi gazdag
könyvgyűjteményének történeti sorsát tárgyalja. Löw 1940-ben
könyvtárát a Szegedi zsidó Hitközségnek adományozta. Löw nem
nyilatkozott sem arról, hogy mi vezette őt erre a határozatra,
sem pedig arról, ami a könyvtár jövőbeni sorsát illette.
Ábrahám nézete szerint Löw remélte, hogy Szegeden tudományos
kutatásainak iránya folytatóra vagy folytatásra fog találni.
Löw utódai a rabbiságban nem rendelkeztek azzal a filológiai
és természettudományi képzettséggel, amelyek előfeltételei
lettek volna a zsidóság tudományának ebbeli irányának
művelésének.
Voltak a szegedi egyetemen az egyes humán tudományoknak jeles
művelői, de erre a diszciplinára számba vehető szakember nem
volt.
A könyvtár Löw birtokában maradt a gettósításig. A könyvtár
sorsa azonos lett a szegedi zsidóság sorsával. Nemcsak a zsidó
individuum lett hontalanná, hanem eltulajdonították
ingóságaikat, könyveiket, tárgyaikat is. "Löw könyvtárát az
eső verte a zsidó iskola kertjében majd ideiglenes
raktározásra a Somogyi könyvtárba került".
A könyvtár hosszú huzavona után bonyolult tárgyalások
eredményeként visszakerült 1946 májusában a zsidó hitközség
tulajdonába. Ezt követően a hitközség tagságában vita tárgyát
képezte a könyvtár jövőbeni sorsa. Ezek után a könyvtár a
közösség tulajdonát és rendelkezési jogát képezte.
Korábban a szegedi zsidóság példát mutatott, demonstrálva a 19
és 20 század zsidóság asszimilációjának, kulturális és
társadalmi beilleszkedésének eredményeit, belesimulva a "Szögedi"
életbe, ritmusába.
Az 1944-es események idején a szegedi zsidóság nem talált sem
nyitott kapukra, sem segítő kezekre. AZ ÉLETBEN MARADOTTAK
érzelmi beállítottságát és gondolkodását Szeged városához és
intézményeihez való megváltozott viszony jellemezte. A zsidó
hitközség tagságának többsége a könyvtár elajándékozása
mellett szavazott, "Erecben", az eljövendő zsidó államban
látták a könyvtár rendeltetésének, jövőjének értelmét,
sorsának biztosítását.
A könyvtár értéke régi a nyomatok számában, tárgykörében,
kéziratos anyag meglétében, szövegei jelentőségében rejlik.
Löw könyvtára jelentős érték, mivel a gyűjtemény tartalmazta
Löw műveinek fogalmazványait, kiegészítéseket, pótlásokat a
korábban nyomtatásban megjelentekhez, a hozzá írott nagyszámú
levelezést, amelyek korának legjelentősebb orientalistáitól,
rabbiktól, tudósoktól és jelentős közéleti személyektől
származtak.
A könyvtár 1948-as év folyamán az Országos Rabbiképző Intézet
könyvtárában, mint letét várja, hogy rendeltetési helyére, a
jeruzsálemi Nemzeti Könyvtárba kerüljön. A könyvtár
elszállítása elhúzódott, először az izraeli háborús viszonyok
miatt. Később a magyarországi politikai változásokat követő
problémák, a kivitel engedélyezése, illetve ennek megtagadása,
a 60-as évekig nem tette lehetővé a könyvtár Jeruzsálembe való
elszállítását.
A Löw könyvtár anyagát a Rabbiképző nem kikölcsönözhető
anyagként kezelte, az olvasóteremben lezárt szekrényekben
őrizték. Az Intézet tanárai ellenben akár kölcsönzés
formájában is használhatták.
A könyvanyag izraeli sorsáról kevés hiteles értesüléssel
rendelkezünk. Eduard Kutscher, híres magyar származású
nyelvész professzortól tudom, hogy tervbe volt véve Löw
nyelvészeti vonatkozású jegyzeteinek, marginálisan a
szótárakban és egyéb művekben szétszórt észrevételeinek
feldolgozása, valamint a különböző folyóiratokban megjelent
dolgozatainak és ismertetéseinek újból megjelentetése.
Immánuel fia, dr. Löw Lipót, aki Jeruzsálemben él, megbízást
nyert a Héber Egyetemtől a Löw hagyaték feldolgozására. Löw
jegyzeteit egy sajátságos gyorsírási rendszer alapján az ún..
Gabelsberger féle gyorsírással készítette, ennek megfejtésére
csak Lipót volt képes. Lipót 1966-ban bekövetkezett halála
után nem találtak szakértőt a munka folytatására.
A Löw könyvtár külső történetéről Ábrahám Vera dolgozata révén
többet tudunk ugyan, de nem ismerjük a könyvtár számbeli
anyagát, tartalmát, szakterületeit.
A szerző reméli, hogy további kutatás választ fog adni az
említett hiányokra.
