Interjúsorozatunkban végzett hallgatóinkat kérdezzük arról, hogy miért választották az OR-ZSE-t, hogyan hasznosították életük, pályájuk során a nálunk tanultakat. Kíváncsiak voltunk arra is, milyen emlékeket őriznek egykori alma materükről és mit tanácsolnak az egyetem leendő hallgatóinak. Ezen a héten Botos Viktorral, a Felekezeti szociális munkás alapszak végzettjével készített interjúnkat olvashatjátok.
Botos Viktor vagyok, 32 éves. Feleségemmel és kétéves kislányommal Nógrádmegyerben élek. A salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem, majd a Budapesti Gazdasági Főiskolán idegenforgalmi szakmenedzser felsőfokú végzettséget szereztem. Ezt követően a J.L. Seagull szakképző iskolában folytattam tanulmányaimat, ahol pedagógiai asszisztens szakvizsgát tettem. Végül 2019-ben ismét folytattam tanulmányaimat, így 2023-ban diplomáztam az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Felekezeti szociális munkás szakán.
Mesélj kicsit a szakmai életutadról! Hol dolgozol, mivel foglalkozol jelenleg?
A tanulmányaim befejezését követően fiatal pályakezdőként sokáig nem kaptam állást, így alkalmi munkásként kertészeti munkát végeztem Budapesten. Ezt követően a helyi Művelődési Házban kezdtem el dolgozni kulturális közfoglalkoztatottként, ahol az óvodás és iskoláskorú gyerekeknek kulturális eseményeket, kézműves foglalkozásokat szerveztünk. Jelenleg főállásban a szécsényi Kormányablakban, okmányirodai ügyintézőként dolgozom. Emellett a nógrádmegyeri Jelenlét Ponton a Baptista Szeretetszolgálatnak is dolgozom szakmai megvalósítóként, aminek köszönhetően az IfiKlubot és a KisKert programot vezetem a településen.
A továbbtanuláskor honnan értesültél az OR-ZSE-ról, miért választottad a szociális munkás szakot?
Oktatási mentorként dolgoztam a Szécsényi Gyerekesély Programban (SZGyEP) 2018 márciusától egészem a program végéig. Ahhoz, hogy a munkámat folytatni tudjam, pedagógiai, vagy szociális diplomával kellett, hogy rendelkezzem. A SZGyEP-nek köszönhetően lehetőségem nyílt arra, hogy diplomát szerezzek, és a program vezetősége az OR-ZSE-t javasolta, mivel jó tapasztalataik voltak az egyetemmel. A programnak köszönhetőn kinyílt előttem az OR-ZSE kapuja. Mindig is szerettem hátrányos helyzetű gyerekekkel és fiatalokkal tanulni, játszani, valamint útmutatást adni nekik, segíteni a szocializációjukat. Legfőbb célom az volt, hogy megelőzzük a deviáns viselkedést. Így nem is volt kérdéses, hogy számomra a szociális munkás szak tűnik a legideálisabbnak.
A szakon tanultak hogyan hasznosultak a későbbi életed, munkád során?
Úgy gondolom, hogy jó szociális munkásnak születni kell. Azt, hogy az adott, váratlan helyzetekben, a problémák megoldásában hogyan reagáljunk, nem lehet megtanulni, hanem ösztönösen, a helyzetet felmérve kell megoldást találnunk. Azonban az egyetemen számos olyan dologgal gyarapíthattam az elméleti tudásomat, amik nélkülözhetetlenek egy professzionális segítő számára.
Mennyire valósult meg az egyetem alatt elképzelt pályaképed?
Emlékszem, hogy amikor elmentem felvételizni, még akkor sem voltam biztos abban, hogy szeretnék-e egyetemre járni. „Hogyan fogok feljárni? Kell ez a stressz nekem? Meg fogom tudni csinálni? Munka és család mellett menni fog?” – ezek a gondolatok jártak a fejemben. Amikor értesültem, hogy felvételt nyertem, akkor tudatosult bennem, hogy többet nem lesz ilyen lehetőségem, hiszen olyan átfogó tudásra tehetek szert, ami bárhol és bármikor hasznos lehet. Ez be is igazolódott, hiszen a mindennapi munkám során számtalan olyan helyzet adódik, amikor a számos beadandó, olvasmány, megbeszélt eset tapasztalatait fel tudom használni. Mára már azt gondolom, hogy életem egyik legjobb döntése volt az egyetemre való jelentkezésem.
Mi az, amit a tanultakból a legfontosabbnak tartasz?
Azt gondolom, hogy az egyetemen eltöltött évek alatt felnőttem. A gyarapított elméleti és lexikális tudáson túl a magas színvonalú és gyakorlatias oktatásnak köszönhetően megismerhettem önmagam. Megtudtam, hogy milyen adottságokkal rendelkezem ahhoz, hogy a lehető legjobban tudjam végezni a munkám.
Mit szerettél legjobban az OR-ZSE-n? Mik voltak a kedvenc óráid, témaköreid?
Az, amit a leginkább szerettem, a nagyon családias légkör. A csoporttársaimmal és tanáraimmal olyanok voltunk, mint egy nagy család. Mindig, minden oktatóra és hallgatóra lehetett számítani, ha olykor valamilyen probléma merült fel, akár a magánéletben is. Számomra nagyon érdekesek voltak a zsidó vonatkozású tantárgyak – judaisztika, héber, zsidó társadalomtörténet stb. – , azonban később, a szakirányú tárgyakat is nagyon kedveltem.
Van-e valamilyen kedves emléked, amit megosztanál?
Kicsit meglepő, de kedves emlékként tudom elkönyvelni a pandémia időszaka alatti törődést az oktatóink és a hallgatótársaim részéről. Bezártság, aggodalom a családtagjajainkért, elszigeteltség, kétségbeesés, munkanélküliség – többek között ezek az érzések kavarogtak bennünk a koronavírus-járvány első hulláma során. Sosem fogom elfelejteni, hogy mennyire tartották és tartottuk egymásban a lelket, nyugtattuk egymást. Családként törődtünk egymással, aggódtunk egymásért. Ezek az emlékek örökre megmaradnak bennem. Volt olyan oktató, aki azt is megkérdezte tőlünk, hogy van-e elég pénzünk, illetve, hogy ha valakinek szüksége lenne valamire, szóljon.
Mit üzensz a szak mostani és jövőbeli hallgatóinak?
Mindenkit szeretnék bátorítani a továbbtanulásra, hiszen nagyon fontos a gyakorlati mellett az elméleti tudás is. Az OR-ZSE kiváló választás olyan jelentkezők számára, akiknek fontos a családias, baráti légkör. Fontos a hallgatókkal és az oktatókkal való közvetlen kommunikáció, probléma esetén bátran keressétek oktatóitokat és hallgatótársaitokat!