2007. december 7.
ORZSE KIDUS
Tisztelt
Jelenlévők!
Sábbát sálom lechulám, nyugodt, kellemes szombatot!
Ezen a héten a „mikkéc” hetiszakaszt olvastuk, mely Mózes 1.
könyvéből a 41.-től a 45.-ig terjedő részeket foglalja magába.
Ez a szakasz beszél nekünk a fáraó álmairól, József közel 13 évet
felölelő egyiptomi rabságáról. Végigkövethetjük felemeltetését,
álmai beteljesedését, drámai találkozását testvéreivel, és tanúi
lehetünk a szívbeli megbocsájtás felemelő jelenetének is.
József álmai miatt került Egyiptomba, testvérei gyilkos irigységének
köszönhetően, ott igazságtalan vádak miatt rabságra jutott, és úgy
tűnt, álmai végleg szertefoszlottak.
De hirtelen jött szabadulása, és felemeltetése is álomnak
köszönhető, mégpedig Egyiptom legfelsőbb urának álmai miatt,
melyeket József fejtett meg a jelenlévő jövendőmondók és bölcsek
szégyenére.
A hosszú fogság megpróbálta Józsefet, ám ő ezalatt nem vált
megkeseredetté, bosszúállóvá.
Ékesen megbizonyult jelleme, és tiszta erkölcse Potifár házában, és
a börtönben is, hiszen ahol ő megfordult, ott az Örökkévaló
kegyelmét, és áldását tapasztalták meg.
Reményeit még akkor is megtartotta, mikor a fáraó pohárnokától
remélt szabadulása elmaradt.
Két év telt el így, várakozva, a mindennapok üres befejezésével. Ezt
csak az értheti meg, aki átélt már várakozással teli hosszú napokat,
sőt éveket.
A fáraó álmai beteljesedtek. A hét gazdagon termő évet hét ínséges
esztendő követte.
Ekkor érkeztek meg József testvérei Egyiptomba gabonát vásárolni.
Amíg ő azonnal felismerte őket, a testvérek viszont nem sejtették,
hogy a díszes egyiptomi ruhát viselő, Cafnáth Páneáh néven ismert
magas rangú főember Józsefet, öccsüket rejti, akit eladtak
Egyiptomba szolgának.
Ám őt nem a bosszúállás, hanem a szeretet, irgalom érzése töltötte
el testvérei láttán.
Mikor elérkezett az a pillanat, amikor bátyjai leborultak előtte
kegyelemért, József átélte azt az elsöprő megtapasztalást, hogy álma
most teljesedett be, és érdemes volt a vasbéklyók között is
kitartania, mert amit az Örökkévaló megígér, azt be is teljesíti.
Fontos tanulság számunkra, hogy napjainkban, bár körülvesznek
bennünket a bőség, és a technika vívmányai.
Az emberi szívek mégis üresek, cél, és reménynélküliek, mint a
kiszáradt gabonafejek Egyiptom hét sanyarú éveiben.
Mi mit tehetünk?
Azt hogy tartsunk ki álmaink és reményeink mellett bízva az
Örökkévalóban, töretlenül, Ki évezredeken keresztül már bizonyította
hűségét, példaképül adván a hit olyan hősét, mint Józsefet, ki
dédatyja, Ábrahám nyomdokait követve, a reménytelennek tűnő jelent
az Ő aspektusából élte át, Ki soha nem mondja, hogy lehetetlen, csak
hogy bízzunk Őbenne.
Békés szombatot, gut sábesz!
|
