Vájákhél hetiszakasz X. (XXXV- XXXVIII.20)
Mózes az Örökkévalót követve kivezette népét Egyiptomból, a rabszolgaság
házából, és az Örökkévaló és választott népe a Sinai hegyénél megkötötte
örök szövetségét.
"És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Beszélj Izrael fiaihoz, hogy
hozzanak nekem szent adományt, minden férfiútól, akit a szíve erre buzdít,
fogadjátok el a nekem szóló szent adományt. És készítsetek számomra szentélyt,
hogy közöttük lakozzam! Egészen úgy, amint én megmutatom neked a hajlék mintáját,
és minden tárgyának mintáját, akként készítsétek. (2Móz. 25:1-2, 8-9)
Roppant feladat hárul Mózesre, rendkívüli fontosságú munka, de a
megvalósításában nincs egyedül. Becalél és Oholiab az Örökkévaló által
kijelölt társai a Miskán megépítésében.
Elkészítik a Szent Hajlékot - úgy ahogyan azt az Örökkévaló kérte: szent
adományokból, nagyon gazdagon, őszinte hittel és alázattal felajánlott
drágaságokból és bölcs-szívű tudással, szorgalommal, az Egyetlen, láthatatlan
Istennek.
A Szent Hajlék az Örökkévaló szolgálatának rítusai által a születő zsidóság
morális - szellemi -törvényi központja lett: az a tárgyiasult szentség, melyhez
felavatásának pillanatától lélekben és testben Israelnek minden fia és leánya
életének minden mozzanatával kötődött. Ahová életének és lelkének fontos
történései alkalmával, adományaival és áldozataival naponta járult.
A Találkozás Sátora ez a szentély. Az Örökkévaló hajléka, a nép táborának -
és lelkének -központi helyén. A rítust az Örökkévaló által kizárólagosan
kijelölt szentéletű és tiszta papság végzi és vigyázza, hogy az Örökkévaló ott
lakozzon a nép között: "Vösachnati bötochám".
Ez magyarázza a Szentély-építés fontosságát: a rabszolgaságát odahagyott nép itt
találkozik istenével, a láthatatlan Egyetlen Istennel.
A Szentírás olyan fontosságot tulajdonít a Szent sátornak, hogy Smot könyvében
háromszor írja le részletesen magát a sátort, eszközeit, anyagait, az oltárokat és
a menórát, edényeit, elhelyezésüket, szolgálatuk módját, rendeltetésüket.
Az Örökkévaló nyomatékot helyez az adakozás parancsánál a szívből jövő
önkéntességre, hiszen rendkívül drága anyagokat, különleges elkészítési
eljárásokat és méreteket ír elő, hogy méltó legyen a hajlék a szerepéhez. Hogy a
hozzájáruláson át minden szívet megérintsen az Örökkévaló háza.
Az első, a legfontosabb a hajlék berendezései közül a bizonyság ládája: "És
tedd a ládába a bizonyságot, amit majd adok neked"(2Móz.25:l6)
A Bizonyság, a két kőtábla melyekre a kinyilatkoztatott Tíz Ige van - majdan -
felvésve. Az örök Szövetség és a Törvény Bizonysága.
A Tíz Ige az, amelynek látható és jelenlévő hajlékot kell építeni, kerubokkal
őrzött ládát kell készíteni, amit az isteni jelenlét attribútumaként Izrael
jelképes és valóságos középpontjába kell helyezni.
A két kőtábla a választott néppel kötött örök szövetségnek a szimbóluma: a
pusztai szentély jelenlétével és az életet szervező-átfogó rítusaival ezt a
szövetséget a minden egyes ember lelkében élő szentséggé kell transzformálnia.
Hogy a látható és érzékelhető jelenlétre szükség volt, azt az aranyborjú
öntésének és imádásának bűne bizonyította. Ezért rendeli el az Örökkévaló a
Szent Hajlék építését még az előtt, hogy Mózes a kőtáblákat, a Bizonyságot
megkapná:
Ez a rabságból, a bálványimádás szövevényes kultuszából szökött nép nem
képes még felfogni az Egyetlen, láthatatlan Istent. A szabadítás csodája ennek a
gyermeki moralitású népnek még értelmezhetetlen. Állandó vezetésre, tanításra
és szüntelen gondoskodásra van szüksége.
Szentségre van szüksége, ami áthatja napjait, életét és szellemét,
gyönyörködteti szemét és lelkét, s vele van reggel, ha felkel, és este, ha álomra
hajtja fejét. Kíséri útján és megpróbáltatásaiban, hálára neveli örömeiben, s
megtanítja élni. Megtanítja a szabadság gyönyörű kötelességeire, a
választottság, az isten-szolgálat egyetlen útjára az egyetlen lehetséges módon:
megszólítja őket, szívük adományából hajlékot kér tőlük, és közéjük
költözik, abba a kezük munkájával és szívük bölcsességével teremtett szakrális
térbe, mely ezentúl életüket a születéstől a halálig megszenteli és
meghatározza.
Életüket átöleli a szentség - de nincs hazájuk. Az Ígéret földjére lépni még
túlságosan rabszolga ez a nép. A pusztában sem telepszik meg, bár nincs állandó
mozgásban. Az isteni parancs tehát egy nem túl nagy méretű, vándorlásaikban
hordozható, ám ennek ellenére fenséges és méltóságteljes szentély alkotására
szól.
Ez a szentély szabályozza nem csak az életet, de magát a vándorlás ütemét és
irányát is.
Könnyen felállíthatónak és lebonthatónak, ugyanakkor egyedinek és nagyszerűnek
kellett lennie, amely mindig és mindenütt ez új nép új életének és figyelmének
gyújtópontjában áll: törvénykező gyakorlatán és áldozati rendszerén át
szabályozza gondolatvilágának, erkölcsiségének és életmódjának teljes egészét,
Az Örökkévaló Mózesnek megadja a Hajlék pontos méreteit, a rítus és eszközeinek
aprólékos leírását. Megszabja a begyűjtendő anyagokat - az akkori világ
legdrágább, legszebb anyagait a létrehozásához.
"És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Lásd! Néven szólítottam
Becalélt, Úri fiát, Húr unokáját, és eltöltöttem őt Isten szellemével,
bölcsességgel, hozzáértéssel és tudással mindenféle munkára, hogy kigondoljon
terveket aranyban, ezüstben és rézben. És befoglaló kövek metszésében és
fametszésben, hogy alkosson mindenféle mesterségben. És íme mellé adtam Oholiábot,
Achiszámák fiát, Dán törzséből, és bölcsességet adtam minden bölcslelkűnek
elméjébe, hogy elkészítsék mind azt, amit meghagytam neked."
Ki volt Becalél, és ki volt Oholiab?
A Szentírás nagyon szűkszavú a Hajlék építőivel kapcsolatban, hiszen nem a
személyüket, hanem munkájuk és zsenialitásuk eredményét örökítette meg. Róluk
többet nem is mond.
"Néven szólítottam Becalélt" - a midras szerint a nagy Júda törzséből
származó Becalél ekkor még csak 12 éves, valószínűleg Miriamnak és Kálébnek a
dédunokája, annak a Húrnak fia, aki ellenszegül az aranyborjú imádásának és a
nép őrjöngésében megöli.
Az előkelő származású Becalél Mózes családjából és Oholiab kiválasztása a kis
Dán törzséből azt példázza, hogy a fontos feladat teljesítésében szegények és
gazdagok egyenlően vették ki részüket - mondja Rási. Oholiab személyéről
szaktudásán kívül mást nem is említ.
"Lásd, néven szólítottam Becalélt"
De mégis ki ő, a nagy tervező és elhívatott művész?
Becalél - becal Él - Isten árnyékában - ez a név szép jelentése. Mintha csak a
küldetése miatt született volna meg ez a művész, létrehozni Isten lakhelyét a
pusztában bolyongó nép számára.
Az Enciklopédia Judaica a Tanchuma VaYakhel alapján még másik öt nevét említi,
melyek talán személyes tulajdonságaira is utalnak:
A Berachot 55a. traktátus szerint Becalél egy ős-kabbalista volt: képes volt variálni
a betűket. Azokat, amelyekkel az Örökkévaló a világot teremtette, ő is ismerte és
tudta kombinálni, varázsolni - Lecaref et ha otiot" - s így különleges módon
alkotott - jellemezte őt Rav Jehuda.
Szoével-nek, is nevezték őt - galambdúc építőjének, amely a frigysátor
építőjének szinonimája. Ez a galamb a szellem jelképe, amely őt tehetséggel
töltötte el.
"Jachat" - a Félelmetes nevet is viselte, melyet a neki tulajdonított
varázserő miatt kapott.
A midras szerint s Szentély építőmestere a kozmosz teremtője is lehetne, ha
feltételezzük, hogy a szentélybeli kultusznak univerzális jelentősége van és
kapcsolatban áll a kozmosz működésével - amit Becalél a midras szerint teljesen
értett.
"Achumai" - Izrael egyesítője nevet is kapta, hisz alkotása valóban
egyesítette Izraelt, a szó szoros értelmében.
És mivel szerették őt kortársai, ezért a "Lahad" - Izrael csinosítója,
és a "Szegényekhez közel álló" jelző is illette őt - írja az Exodus
Raba40:4.
Becalél a különböző tudások szimbóluma - Réach - a Látó, mondja róla Philo,
hiszen nemcsak megtervezte a Szent Sátort, edényeit, oltárait és eszközeit, de maga
is dolgozott aranyban és ezüstben, bennfoglaló kövek metszésében fametszésben és
minden művészi munkában. A szakrális berendezéseket mind sajátkezűleg maga
készíti el, a többi készítésére megtanította a "bölcsszívűeket"-
isteni tehetség és útmutatás alapján.
Az Örökkévaló felruházta őt a tanítás, a tudás átadásának képességével.
Adott neki "Chochmát, Bínát és Dáátot" ez az a hármas egység, amellyel
az Örökkévaló is teremtette a világot: Chochmával a földet, Tvunával és ami ezzel
azonos, Bínával az eget, és a Dáát, amivel az egésznek értelmet adott a
teremtésben - megadta Becalélnek mind.
Ezért mondja róla Ibn Ezra, hogy a teremtés összes titkának birtokában volt a nagy
művész a Dáát, az inspiráció képessége miatt.
Becalél a művészi szövés-fonás mesterségben és tervezésében is jártas volt,
holott Egyiptomban nem volt mód - úgymond szakmát tanulni. RamBam írja, hogy Mózes
és az egész nép elcsodálkozott Becalél sokoldalú művészetén a Szent Hajlék
építése közben, és tudták, hogy különös adottságai révén csak úgy, titokban
leste el a művészi mesterségeket az egyiptomiaktól.
Rási elemzése szerint Becalél századokkal megelőzte kora bölcseit: járatos volt a
számtan, a csillagászat, a lélektan, és a természeti tudományokban, a különleges
felfogóképessége - "Dáát ruach hakodes" - az alkotásra való isteni
tehetsége révén.
Ibn Ezra meg tudja határozni ennek a "Dáát ruach ha kodes"-nek az anatómiai
helyét: a homloknál legelöl a "Dáát", az isteni értelem, a tudás,
középen a "Tvuná" - a művészi alázat, és hátul a hátsó agyban a
"Chochmá" - a képek, az isteni minta foglal helyet.
Egy Aggada-beli elbeszélés szerint az Örökkévaló megmutatta Mózesnek Becalél
nevét Ádám leszármazottai között, mint olyan személyt, aki előre látja a
következő generációk sorsát, és ismeri a Sabbat törvényeinek rejtett tartalmát,
titkát - írja ezt Bachja ben Asér, a XIV-XV. Század fordulóján élt spanyol zsidó
tudós. Talán ezért is viselte a Réach, "Látó" nevet.
"És egybegyűjtötte Mózes Izrael fiainak egész gyülekezetét és szólt
hozzájuk: Ezek a szavak, melyet meghagyott az Örökkévaló, hogy teljesítsétek. Hat
napon át legyen munkának végzése és a hetedik napon legyen nektek szent nap, a
nyugalom szombatja az Örökkévaló tiszteletére."(2Móz.35:1-3.)
Nem véletlenül áll ez a szentírási vers a pusztai szentély építési és áldozati
előírásai között. Isten figyelmeztette Mózest, hogy a Szombat - Szentség, melyet
még a szentély-építés munkájával sem szabad megszegni. Ezt ismétli el a népnek
Mózes, s ezért Becalél az, a "Réach" az, aki a szentély-építést
irányítja. Az ő lelkében a Sabbat titkai teremtő erőként élnek és áthatják
munkáját és gondolkodását.
Hiszen a pusztai Szentély nem csak a térben alkotott Szentség.
Az időt is tagolja: építése alatt a szombat törvénye átitatja a mindennapok
gyakorlatát.
A hat napon át végzett munka és a hetedik megszentelt nap nyugalma, a Szombat ritmusa a
kezekbe, lelkekbe, az életbe ivódik. Fenségét az áldozatok és a liturgia
felerősítve őrzi mind a mai napig - örökre: "Szombatjaimat őrizzétek meg, mert
jel ez közöttem és közöttetek nemzedékeiteken át, hogy, tudva legyen: Én az
Örökkévaló vagyok a ti megszentelőtök".
Becalél társa Oholiab, kézműves mester és hímző-művész. A Találkozás
Sátorának tervező művésze, függönyeinek és textiljeinek tervezője és
kivitelezője
"Eltöltötte őket az Örökkévaló bölcs-szívűséggel, hogy elkészítsék
munkáját a fafaragónak, kötőnek, hímzőnek, takácsnak, végezvén a munkát és
kigondolván terveket"(2Móz.35:34-35)
A két művész felügyelte a szentély anyagainak gyűjtését, tervezte és készítette
a berendezését és irányította a munkát, amelyben gyakorlatilag az egész nép részt
vett tehetségével, szívével, bölcsességével és adományaival.
Az adományok és a tehetség felajánlása szent voltát a Szentírás kiemelten
hangsúlyozza: csak így érthette meg minden egyes gyermeke Izraelnek, hogy mi a Hajlék
célja: a "Sechina", az isteni jelenlét, az Örökkévaló általi
kiválasztottság és az istenszolgálat bizonyítéka és biztosítéka, melyhez ő
személyesen járul hozzá vagyonával, munkájával, vagy tehetségével.
A Szent Hajlék tervezése és elhelyezése tökéletesen biztosította az Örökkévaló
rítusainak, az istenszolgálatnak a szentségét, és a teljes lelki összpontosítást.
A tábor központjában helyezkedett el - mindenkihez egyformán közel s egyformán
távol.
Szolgálatát kijelölt szent emberei és felszentelt papjai végezték, áldozatait a
nép fiai minden nap maguk hozták. Nem volt lehetséges többé egyéni, máshol vagy
másnak bemutatott áldozat, csak az Örökkévalóé, az ő szent helyén, az ő szent
szertartása és szent papjai által meghatározottan.
.
"Mindenki, akit szíve arra hajlít, hozza el az Örökkévaló adományát: aranyat,
ezüstöt, rezet, kékbíbort és piros bíbort, karmazsint, bisszust, meg kecskebőrt,
pirosra festett kosbőrőket, táchás-bőröket meg sittimfát, olajat a világításra,
illatszereket a kenőolajra, és fűszereket a füstölő-szerre, sohamköveket és
befoglaló köveket az éfod és a melldísz számára. Bárki bölcs-szívű köztetek,
jöjjetek és készítsétek el mindazt, amit megparancsolt az Örökkévaló: a
Hajlékot: sátrát és takaróját, kapcsait és deszkáit és reteszeit, oszlopait és
lábait, a ládát és rúdjait, a födelet és a takarófüggönyt."
Mindez elkészült Becalél és Oholiab tervei és irányítása szerint.
A Szentély szállíthatósága mellett egy második, egyenrangú szempont a papi
tisztaság eszközeinek szempontja is megjelenik.
A berendezés elhelyezése az Örökkévaló által megadottak szerint történt, ezért
nagyon fontos volt a két művész számára, hogy minden egyes tárgy és rész a maga
funkciója és szentsége szerint készüljön el, kapja meg helyét és töltse be
feladatát.
Rabbi Smuél ben Nachman ennél a pontnál találja meg Becalél igazi elrendeltetését:
Mózes Istentől a következő sorrendben kapja meg az utasítást: "...csinálj
Miskánt, Áront és Kélimet" -....amit Mózes úgy továbbít, hogy "Áront,
Kélimet, és Miskánt mond Becalélnek. Az azonban kijavítja őt, mondván, hogy előbb
házat kell készíteni az Áronnak, hogy legyen hol elhelyezni, s utána a többit.
Megértette ebből Mózes, hogy ő az elhívatott, s azt mondta: azért tudod ezt, mert
magad is próféta vagy."
Becalél az Örökkévaló Isten oltalmában és szeretetében élő és alkotó művész.
Olyan csodálatosan készíti el a szent berendezéseket, hogy azt soha senki nem képes
lemásolni, vagy hozzá hasonlót alkotni. Rajta kívül nem is tudta volna senki sem
berendezni a Szent Hajlékot, a Miskánt. A kívül-belül arannyal borított frigyládát
maga készíti el, hogy annak varázsereje legyen: soha avatatlan meg nem közelíthette
azt, életével fizetett minden illetéktelen, aki érinteni merte az Áront, amiben a
Bizonyság pihent, őrizve az Írást, mely égi, a tanúsító kővel, melyre a földi
élet parancsait ajándékul véste az Örökkévaló.
Különleges tényező a Miskán elkészültében az idő: a kivonulást követő második
év első hónapjának első napján már teljesen készen áll.
Az Örökkévaló művészeinek, Becalélnek és Oholiabnak vezetésével egy év alatt
megfonják szőnyegeinek fonalait, megszövik szőnyegeit, kifaragják és bearanyozzák
oszlopait, elkészítik ötvös-munkáit aranyban, ezüstben és rézben, talapzatait és
köteleit, befedik védelmül bőrökkel, kihímezik függönyeit. Elkészítik olajait
és szent fűszereit, szent medencéit, edényeit, szent öltözeteit, asztalait, és a
szent lángot, az örökké égő menórát. A világ legdrágább anyagait és
technológiáit alkalmazzák. Végül Mózes "átveszi", megszenteli a
Szentélyt. A midras szerint csak Mózes volt képes felállítani a Szentély oszlopait,
felhúzni köteleit.
Az ünnepélyes avatási szertartáson mind a tizenkét törzs képviselője drága
ajándékokat halmoz fel a Szent Hajlék javára, és köszönetet mond az alkotó
művészeknek.
Becalél, Oholiab és minden bölcs-szívűek, akik dolgoztak rajta, és Mózes, aki
felállította, s papjai, akik felszentelték, s az egész nép szeme láttára betakarta
a borulat a Találkozás Sátorát és az Örökkévaló dicsfénye betöltötte a
Hajlékot.(2Móz.40:34.)
A Hajlék három részből állt: külső udvarát oszlopokon függő szőnyegek
alkották, 100 könyök hosszú és 50 könyök szélességben. Bejárata keletre nézett.
Az udvarba lépve a bejárattal szemben állt az áldozati oltár, mögötte nyugatra volt
a papok rituális mosdóhelye.
A Szent Sátor az udvar nyugati részén állott. Két, függönnyel leválasztott
részének egyike volt maga a Szentély, amelybe csak a papok léphettek be. Itt állt a
színkenyerek asztala, a füstölögtető oltár és a csodálatos hétágú mécses, a
menóra.
A belső helyiség a Szentek Szentje, - ahová csak a kohén, a főpap is csak egyszer egy
évben léphetett be - rejtette a Bizonyságot, a Frigyládát.
A Hajlék északi, nyugati és déli oldalai arannyal borított fából készültek,
drága bőrök fedték be és védték a sivatagi homoktól és naptól. A keleti oldal
volt a bejárata, csodás fonású szőnyeg takarta.
Áldozatait naponta mutatták be felszentelt papjai, akik élő-eleven részei voltak a
Miskán szentségének. A főpap az Örökkévaló által előírt szent ruházatában
magán viselte Izrael törzseinek jelképét, mint tizenkét ékkövet, s az éfodot,
amely az isteni üzenetek titkos kulcsa volt számára. Népének és saját személyének
hűségéért életének tisztaságával, s életével szavatolt az Örökkévaló előtt.
Nem is lehetett ez másképpen: a misztikus magyarázók szerint a Szentély a
világegyetem kivonata, mikrokozmosz: az élet és az örökkévalóság legmélyebb
szimbóluma.
Célja a néppé születő tömeg szellemi-lelki befolyásolása, felemelése az isteni
törvények tisztaságához.
Maimonides sokkal reálisabban foglal állást. Szerinte a Szentély fő célja a
bálványimádás megakadályozása, és az emberek figyelmének Istenre irányítása.
Ezért olyan lényeges a Szentély áldozati kultuszának központi helye mind a
Tórában, mind Izrael életében, mert ez része az isteni tervnek, hogy a kiválasztott
népet küldetésére nevelje.
Ez a hivatása a központosított rítusnak: nyomatékot adni a mózesi törvényeknek és
az Isten közöttünk való jelenlétének.
A Miskán hakodes - a pusztai Szent Sátor - mint egy nép együttes alkotása, tükre az
Egyiptomból kimenekülő héberek magas fokú kultúrájának és alkotó
kézműves-kultúrájának, amellyel képesek voltak -az Isten által néven szólított
művész, Becalél, Oholiab és Mózes vezetésével a célhoz méltó szent házat
építeni, mely nagyszerű keretek között tette lehetővé, hogy életüket valóban
megszenteljék.
Így a Szent Sátor testesíti meg azt az eszmét, amely az isteni kinyilatkoztatás
alapgondolata: a szentség és a szentségre való törekvés a kiválasztottság
feltétele:
A Szentély, csak addig szent, amíg az Örökkévaló szolgálatának van szentelve.
"Isten, aki a Sinaion lakozott, amit az ő kezei alkottak, most abban a Szentélyben
fog lakni, amelyet Izrael fog felépíteni, s a frigysátor egy vándorló Sinai
lesz" (B. Jacob)
Budapest, 2003. május 2.
|
